Mandl Ernő

Mandl Ernő (Arló, 1924. november 14. – Üröm, 2014. február 27.) magyar vitorlázó repülő, repülő, berepülőpilóta, sportoló.

Mandl Ernő
Született	1924. november 14. Arló
Elhunyt	2014. február 27. (89 évesen) Üröm
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	vitorlázórepülés
A Wikimédia Commons tartalmaz Mandl Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpálya

1939-ben szerezte meg a repülési engedélyt. Középiskolai tanulmányainak idején Budapesten, a Hármashatárhegyen folytatta vitorlázórepülői szolgálatát. Visszakerülve Miskolcra oktatási feladatot kapott. 1948-tól az OMRE függetlenített oktatója. Repülőtér parancsnok: Békéscsabán, Hajdúszoboszlón, a Hármashatárhegyen és Farkashegyen. Nevelési módszereit az oktatók eredményesen alkalmazták. 1948-ban motoros repülői jogosítványt kapott. A MALÉV pilótaképzésének egyik vezetője volt. A MÉM RSZ (Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Repülőgépes Szolgálat) repülési igazgatója. Rubik Ernő EVI-1 kísérleti vitorlázógépének első berepülését 1969. szeptember 18-án végezte Esztergomban. Oktatói tevékenysége közben mindig élvonalbeli versenyző maradt.

Sportvezetőként

1962. évi II. Műrepülő Világbajnokságon a magyar műrepülő válogatott edzője volt. Sportolói egyéni és csapat világbajnoki címeket nyertek.

Sporteredmények

• Rekordjai:
  • a kétkormányos 100 kilométeres céltávrepülés,
  • az első hazai 500 kilométeres háromszögrepülés,

Magyar bajnokság

Háromszoros vitorlázó nemzeti bajnok.

Szakmai sikerek

• Megkapta a népi repülésért kitüntetés ezüst fokozatát.
• Nemzetközi Repülőszövetség (franciául): Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) 26. magyarként, az 1969-ben megtartott kongresszusán Paul Tissandier diplomát adományozott részére.

Források

• (1969) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1969. XXII. évfolyam 11. szám.