Wikipédia

Maróth Miklós

(1943) magyar filozófiatörténész, klasszika-filológus, orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 22.

Maróth Miklós (Budapest, 1943. február 5. –) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2008-tól 2014-ig alelnöke. 1992 és 1999 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar dékánja. Felesége Jeremiás Éva egyetemi professzor. 2019-2023 között[5] a Magyar Tudományos Akadémiától leválasztott kutatóintézetekből létrehozott és Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (később: Magyar Kutatási Hálózat) néven működő szervezet elnöke.

Maróth Miklós
2018-ban
2018-ban
Született1943. február 5. (81 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaJeremiás Éva[1]
Foglalkozása
  • orientalista
  • klasszika-filológus
  • egyetemi oktató
Tisztsége
  • egyetemi tanár
  • dékán (1992–1999, PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar)
  • alelnök (2008. május 6. – 2014. május 6., Magyar Tudományos Akadémia)
  • elnök (2019. augusztus 1. – , HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat)
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozat
  • doktorátus (1970)
  • a nyelvtudományok kandidátusa (1974)
  • a nyelvtudományok doktora (1988)
Szakintézeti tagság
Tudományos publikációk száma308 (2019. augusztus 1.)[4]
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 2004)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Maróth Miklós témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróth Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

1961-ben érettségizett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd 1962-ben felvették az ELTE Bölcsészettudományi Kar arab–latin–görög szakára, ahol 1967-ben szerzett tanári diplomát. Közben 1964 és 1965 között a Bagdadi Állami Egyetem hallgatója volt. 1969 és 1972 között az ELTE assziriológia kiegészítő szakát végezte, illetve 1973 és 1974 között a Bécsi Egyetemen tanult. Egyetemi doktori disszertációját 1970-ben védte meg. Első diplomájának megszerzése után az MTA Könyvtára munkatársa volt. 1970-ben az MTA–ELTE Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjának munkatársa, majd később tudományos tanácsadója lett. 1988-ban a csoport vezetőjévé nevezték ki. Itt többek között szótárszerkesztéssel foglalkozott.

1974-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Ókortudományi és az Orientalisztikai Bizottságainak lett tagja.

1979-ben a Szovjet Tudományos Akadémia Keletkutató Intézetének Leningrádi Részlegének külső munkatársa, valamint 1987-ben a Harvard Egyetem vendégkutatója volt.

1991-ben kezdte megszervezni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karát, melynek alapító dékánja, illetve a latin tanszék vezetője lett 1992-ben. Dékáni tisztségét 1999-ig töltötte be.

1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává. Az MTA Klasszika-Filológiai Bizottság elnöki tisztével is megbízták. 1999 és 2008 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyettese volt, majd 2008-ban az akadémia társadalomtudományi alelnökévé választották. Ezt a tisztséget 2014-ig töltötte be. Ezenkívül a londoni Európai Akadémia tagja, majd elnökségi tagja is lett.

2007-ben az Union Académique Internationale elnökévé választották. Az Acta Antiqua című tudományos szakfolyóirat főszerkesztőjeként is dolgozik.

Kutatási területe az ókori görög és keleti művelődés határterületi kérdései, ezen belül a filozófia. Nevéhez fűződik a berlini Turfan-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása, illetve Közép-Ázsia történeti földrajzának számos vitás kérdésének tisztázása.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Főbb publikációi (és recenzióik)

szerkesztés
  • A görög logika Keleten. – Budapest : Akad. K., 1980. – 174 p.
  • Aristoteléstől Avicennáig. – Budapest : Akad. K., 1983. – 336 p. – (Apollo könyvtár, ISSN 0324-4415 ; 14.)
  • Baal és Anat : Ugariti eposzok. – Budapest : Helikon, 1986. – 168 p. – (Prométheusz könyvek, ISSN 0231-4789 ; 10.)
  • Ibn Miskawayh, Ahmad ibn Muhammad: A boldogságról / Miszkavaihi; ford. Maróth Miklós. – Budapest : Európa, 1987. – 68 p. – (Mérleg, ISSN 0231-2433)
  • Dictionarium medicinae latino-arabicum. – Budapest, 1988.
  • Ibn Sina und die peripatetische "Aussagenlogik". – Budapest : Akad. K. ; Leiden : Brill, 1989. – 259 p. – (Islamic philosophy and theology ; 6)
    • E. E., ZDMG, Heft 2, 142, 1992, 438–439.
    • C. Gilliot, Révue des sciences philosophiques et théologiques, 75, 1991, 641–642.
    • H. Hugonnard-Roche, Bulletin critique des annales islamologiques, 43, Nr. 8, pp. 68–69.
    • J. Janssens: Tijdschrift voor filosofie, Jaargang 1992, Nr. 2, Leuven.
    • D. Machovec, EIRÉNÉ, 28, 1992, 162–163.
    • T. Street, Philosophy, East & West, 45/2, 281–286.

  • Die Araber und die antike Wissenschaftstheorie. – Budapest ; Leiden [etc.] : Akad. K. ; Brill, 1994. – 274 p. – (Islamic philosophy and theology ; 17)
    • J. Jolivet, Bulletin critique des annales islamologiques, 45, pp. 438–439.
    • L. Kropácek, Archív orientální, 63, 1995, p. 378.
    • D. Machovec, EIRENE, 32, 1996, pp. 119–120.
    • C. Gilliot, Revue des sciences philosophiques et théologiques, 75, 1995, pp. 512–514.
    • J. D., MIDEO, 23, 1998, pp. 538–539. (Kairo)
    • J. Puig, Anaquel de Estudios Árabes, (Madrid) VI, 1995, pp. 268–270.
  • Arab filozófia : szöveggyűjtemény. 1–2. – Piliscsaba : PPKE BTK, 1997. – 78, 74 p. – Egyetemi jegyzet. – Egykötetes változata: 152 p., 1. kötet (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2002., 2005.) és 2. kötet (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  • Arab filozófia : szöveggyűjtemény. – Bővített kiadás. – Piliscsaba : PPKE BTK, 2000. – 230 p. – Egyetemi jegyzet
  • A görög filozófia története. – Piliscsaba : PPKE BTK, 2002. (első kiadás 1997) – 575 p. – (Studia classica Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae. Series historica, ISSN 1585-1109 ; 4.)
  • Yehuda ha-Levi: Kuzári – érvek és bizonyítékok könyve a megvetett vallás védelmében; ford., jegyz., utószó Maróth Miklós; Avicenna Közel-Kelet-kutatások Intézete, Piliscsaba 2004. – 210 p. (Documenta et monographiae Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, 2.)
  • Problems in Arabic literature; szerk. Maróth Miklós; Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, Piliscsaba, 2004 (Acta et studia Avicenna Institute of Middle Eastern Studies)
  • The correspondence between Aristotle and Alexander the Great. An anonymous Greek novel in letters in Arabic translation; Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, Piliscsaba, 2006 (Documenta et monographiae Avicenna Institute of Middle Eastern Studies)
  • Az iszlám; Press Publica, Bp., 2007 (Változó világ)
  • Az iszlám politikaelmélete. Terminológiai vizsgálat; szerk. Maróth Miklós; Avicenna Közel-Kelet-kutatások Intézete, Piliscsaba, 2009 (Acta et studia Avicenna Közel-kelet Kutatások Intézete)
  • Muslim political theory. A comparative terminological investigation; szerk. Maróth Miklós; The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, Piliscsaba, 2010 (Acta et studia. Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, 10.)
  • Human dignity in the three revealed religions; szerk. Maróth Miklós; The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, Piliscsaba, 2011 (Acta et studia Avicenna Institute of Middle Eastern Studies)
  • Iszlám és politikaelmélet; Akadémiai, Bp., 2013 (Pont könyvek)
  • Peritia linguarum. A vienne-i zsinat és a nyelvek oktatása; szerk. Maróth Miklós; Avicenna Közel-Kelet-kutató Intézet, Piliscsaba, 2013 (Studia philologica)
  • Das Buch des Beweises; németre ford. és tan. Maróth Miklós; The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, Piliscsaba, 2015 (Orientalia Christiana, 1.)

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Maróth_Miklós&oldid=27616517”