Marțian Negrea

román zeneszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. május 14.

Marțian Negrea (Nagybaromlak, 1893. január 29.Bukarest, 1973. július 13.) román zeneszerző, tanár, karmester.

Marțian Negrea
Született1893. január 29.[1][2][3]
Nagybaromlak
Elhunyt1973. július 13. (80 évesen)[1][2][3]
Bukarest[4]
Állampolgárságaromán
Foglalkozásazeneszerző
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Zenei tanulmányait Nagyszebenben kezdte (1910–1914), majd Bécsben (1918–1921) Eusebie Mandicevschi és Franz Schmidt tanítványa volt.

Bécsben megismerkedett a német zenei hagyományokkal és a kor posztmodern irányzataival, amelyek befolyásolták zenei nyelvezetét.

Visszatérve Romániába a kolozsvári konzervatóriumban tanított formatant, hangszerelméletet, ellenpontot és kamarazenét (1921–1941), majd a Bukaresti Konzervatórium tanára lett (1941–1963).

A Kájoni-kódex tíz román jellegű darabjának első kiadása Marțian Negrea nevéhez fűződik.

Alkotásai, bár nem számosak, minden műfajra kiterjednek.

 
Marțian Negrea mellszobra szülőfalujában, Nagybaromlakon

Kamarazene

szerkesztés
  • Vonósnégyes, Op. 17, 1949
  • Szvit klarinétra és zongorára, op. 27, 1960
  • Március és jégbarlang, fuvoladarab, amit Lucian Blaga egyik verse inspirált
  • A scărișoarai jégbarlang, klarinétra és zongorára

Zongoraszólók

szerkesztés
  • 3 miniatűr zongoradarab gyerekeknek (1920–1945) - időtartam: 4'; Editura Didactică și Pedagogică, 1963
  • 3 román vázlat zongorára (1920–1945) - időtartam: 11'45"; Revista de muzică și poezii, 1936. nr. 7; Bukarest: Román Zeneszerzők Szövetsége, 1946
  • Kánonok, prelűdök, korálok, fúgák, op. 2 (1919)
  • Rondó zongorára, op. 4 (1920) - időtartam: 8'; Kolozsvár: saját kiadás (1922)
  • Falusi benyomások, op. 6, zongoraszvit (1921) - időtartam: 14'30"; Bukarest: ESPLA, 1957; Bukarest: Editura Muzicală, 1966
  • Zongoraszonáta, op. 5, G-dúr (1921) - időtartam: 12'
  • Szonatina zongorára, op. 8, a-moll (1922) - időtartam: 15'10"; Bukarest: Román Zeneszerzők Szövetsége, 1924; Bukarest: Editura Muzicală, 1959

Szimfóniák

szerkesztés
  • Tavaszi szimfónia, op. 23, 1956
  • Zenekari mű, op. 28, 1963
  • Mesék Gruiból, zenekari szvit, op. 15

Vokálszimfonikus mű

szerkesztés
  • Rekviem, op. 25, 1957
  • Prin Munții Apuseni, op. 20, 1952
  • Marin Pescarul, op. 12, 1933 (A librettót Mihail Sadoveanu Păcat boieresc című novellája inspirálta)
  • Tratat de instrumente (1925)
  • Tratat de forme muzicale (1932)
  • Un compozitor român din secolul al XVII-lea: Ioan Căianu (Egy XVII. századi román zeneszerző: Kájoni János, Craiova, Scrisul Românesc, [1941]
  • Tratat de contrapunct și fugă (1957)
  • Tratat de armonia (1958).

Filmográfia

szerkesztés
  • Baia Mare, dokumentumfilm, 1952, eredeti zene
  • Prin Munții Apuseni, 1958, eredeti zene
  • Marin Pescarul, opera, tévéváltozat, TVR, rendező: Marianti Banu, 1972[5]

Kitüntetések

szerkesztés

1963-ban Mukaérdemrendet kapott.

Emlékezete

szerkesztés

1996-ban, az elhunyt családjának kezdeményezésére, a zeneszerző fia, Sorin Negrea, kulturális alapítványt hozott létre Marțian Negrea névvel. Az alapítvány elsődleges célja a román zene értékeinek, az előadók, a zeneszerzők és karmesterek népszerűsítése. Az alapítvány elnöke a művész unokája, Miruna Negrea tanárnő és zongorista, alelnöke pedig ennek férje, a fuvolás Adrian Stoica.

2003-ban, 30 évvel a halála után Nagybaromlakon leleplezték Marțian Negrea mellszobrát, számos szebeni elöljáró jelenlétében.

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  4. Riemann's Music Dictionary, 12th Edition
  5. Viorel Cosma, 62-63.
  • Viorel Cosma: Muzicieni din România. Lexicon, VII. kötet. Editura Muzicală, Bukarest, 2004.

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marțian Negrea című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.