Marafkó László

Marafkó László (Győr, 1944. július 14. –) magyar író, újságíró, szerkesztő, főiskolai oktató.

Marafkó László
Született	1944. július 14. (80 éves) Győr
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Kolta Emma (1968–)
Gyermekei	Marafkó Vera (1970–) Marafkó Bence (1974–)
Szülei	Marafkó Károly Renczes Mária
Foglalkozása	író újságíró szerkesztő
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1962–1967)
Kitüntetései	Bertha Bulcsu-emlékdíj (2004)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Az általános iskolát, majd a gépipari technikumot szülővárosában végezte. 1962 és 67 között az ELTE magyar–orosz szakán tanult és négy évig Eötvös-kollégista volt. 1967-ben dokumentátor a Győri Rába Vagon- és Gépgyárban. 1968-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola irodalmi tanszékének szerződéses tanársegéde. 1969–1972 között a Dunántúli Napló munkatársa. 1972 nyarán, a Központi Sajtószolgálat különtudósítója a háború sújtotta Észak-Vietnamban. 1972–1975 az újonnan alapított Universitas című pécsi összegyetemi hetilap felelős szerkesztője. Főállásai mellett 1968–1975 között a Jelenkor szerkesztőbizottsági tagja. 1975–77 a Magyar Ifjúság munkatársa, 1977–1981 a Világ Ifjúsága olvasószerkesztője. 1978 végén riportúton jár az egyesült Vietnamban, a Kínával kirobbant konfliktus idején az ország északi és a déli, Kambodzsával határos hadműveleti területein. 1981–2000 között a Magyar Nemzetnél kezdetben a kulturális rovat vezetőhelyettese, majd olvasószerkesztő, 1990-ben főszerkesztő-helyettes, azután ügyvezető szerkesztő, végül szerkesztő. A lapnak a Napi Magyarországgal történt összevonásakor elbocsátják. Könyvraktári munka, majd kiadói szerkesztés után 2001–2005 között nyugdíjba vonulásáig olvasószerkesztő a Heti Válasznál. Főállása mellett, majd néhány évig nyugdíjasként is lapszerkesztést oktatott a Budapesti Kommunikációs Főiskolán.

Írói pályája

Első versei és írásai 1961-ben jelentek meg egy megyei lapban. Később szinte valamennyi irodalmi folyóiratban, jelentősebb lapban publikált, több antológiában szerepelt, országos irodalmi pályázatokon nyert díjakat. Több kisregénye (Az árulás, A balek) szól a hatvanas években felnőtté váló nemzedék kényszereiről. Mélyen foglalkoztatja a kelet-közép-európai értelmiség zsákutcás sorsa (a Martinovicsról szóló Az idegen, majd A robbantó és az Időprés című kisregény). Nyelvileg érzékletes, filozofikus munkája a Feljegyzések senkinek. A rendszerváltozásról nyújt szatirikus képet a Kukkoló, összegző jellegű könyve a Búcsúregény. Az Egyszervoltak novellái húsz termését fogják össze, kormetszetszerűen. A Dávid és Góliátok egy merénylő társadalmi motivációjú lélekrajza, így témájában visszautal a pártállam legvégén játszódó A robbantó című kisregényre. A publicisztikát, riportot és az esszét is irodalmi igénnyel műveli. A világ jelentős szellemi embereinek kárpát-medencei nyomait kutató sorozatai (Magyar Nemzet, majd Népszabadság, kötetben: Helyben a világ, Múltidőző) alapján készült rövid dokumentumfilmeket a köztévé sugározta. A Lapzárka írásai a szerző irodalmárrá válásán kívül a különböző redakciókban, jellemző szituációkban szerzett szerkesztői tapasztalatait örökítik meg.

Művei

• Készülődések ideje (1975, antológia, szerk.)
• Gazdasági vezetők (1978, riportok Szántó Péterrel közösen)
• Irodalmi séták (1985, esszériportok)
• Kulcs a bőrszíjon (1988, ifjúsági regény)
• A balek (1989, két kisregény)
• Az árulás (1989, kisregények és novellák)
• Az utókor inspektora (1991, tárcák, interjúk)
• Helyben a világ (1994, kultúrtörténeti topográfia)
• Időprés (1995, kisregény és novellák)
• Szerelmes játékok (1996, ifjúsági regény)
• Futamok életre-halálra (1998, aforizmák)
• Feljegyzések senkinek (1999, naplóesszé)
• Tigrismentők (2002, ifjúsági regény)
• Kukkoló (2004, kisregény)
• Előkor (2004, esszék, interjúk)
• Múltidőző (2005, kultúrtörténeti topográfia)
• Búcsúregény (2006, kisregény)
• Litera-túra (2007, cikkek, interjúk)
• Észsömör (aforizmák, szójátékok, 2008)
• Egyszervoltak (novellák, 2010)
• Dávid és Góliátok (zsebregény, 2012)
• Lapzárka (Szerkesztői emlékek a Kádár-korszakból, 2013)
• Holnapoló (válogatott versek, 2014)
• Égforduló (regény, 2015)
• A többi néma csont (szociokrimi, 2016)
• Bennkint (visszaemlékezés, 2019)
• Ágyékkötény (novellák, 2020)
• Végek (színművek, 2021)
• Írás a tűzfalon - Pincétől a Parnasszusig (tárcák, esszék, emlékezések, 2023)

Díjai

• Eötvös József Alapítvány ösztöndíja (1990)
• Bertha Bulcsu-emlékdíj (2004)

Források

• Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. Budapest: Magvető. 1989. ISBN 963-14-1604-6