Marco Antonio Canevalle

Marco Antonio Canevalle (Marek Antonín Canevalle, néha Marc Antonio Canevalle vagy Marcantonio Canevalle; Lanzo d’Intelvi, 1652. szeptember 28. – Prága, 1711. február 15.) olasz származású cseh barokk építész és építőmester, a Canevalle építészcsalád tagja.

Marco Antonio Canevalle
Született	1652. szeptember 28. Lanzo d’Intelvi
Elhunyt	1711. február 15. Prága
Gyermekei	Carlo Antonio Canevalle
Működése	Újváros
Munkái
Jelentős épületei	Szent Kereszt megtalálásának temploma (Liberec, 1695–1698) Angyali üdvözlet vártemplom (Duchcov, 1698–1705) Szentháromság-templom (Vratislavice nad Nisou, 1700–1701)
Jelentős projektjei	Szent Orsolya-templom Prága Újvárosában és a szomszédos kolostor, 1699–1704

Élete

Életéről keveset tudunk. Giovanni Battista Canevalle öccse és Carlo Antonio Canevalle apja.

Pályájának kezdete tisztázatlan; első megbízója valószínűleg egy Goltsch családnevű úr volt, majd az 1628-ban nemességet kapott Pachtové z Rájova családnál, később a Gallas családnál, a Dietrichstein családnál, az Eggenberg családnál és a Valdštejn családnál dolgozott; képzettsége ismeretlen. 1674-ben bátyjával együtt felvették az óvárosi kőművescéhbe, 1680-ban az Újvárosban kapott polgárjogot. Barátságban volt a della Torre és az Allio családdal, valamint Silvestre Carlonnal.

Ahogy bevételei nőttek, fokozatosan házakat vásárolt Prágában.

Fontosabb munkái

A Szent Orsolya-kolostortemplom

• Mnichovo Hradištében a kastély rekonstrukciója (1696–1704);
• Hejnicében a kolostor átépítése (1691–1694; közreműködő);
• Nové Město pod Smrkemben a Szent Katalin-templom prizmás tornya (1693);
• Liberecben a Szent Kereszt megtalálásának temploma (1695–1698);
• Duchcovban a Valdštejn család számára épített Angyali üdvözlet vártemplom (1698–1705);
• Vratislavice nad Nisouban a Szentháromság-templom (1700–1701);
• Prága Újvárosában Szent Orsolya-kongresszusra épített Szent Orsolya-templom (amelynek alapkövét 1699. április 4-én tették le) és a szomszédos kolostor, (1702–1704)

Ez a Szent Orsolya-templom lett legfontosabb munkája, amellyel jelentősen hatott a következő évtized cseh templomépítészetére. itt hozta létre az első ritmikusan megkomponált, nagy fesztávú lombkoronaboltozatokkal ívelt teret. A kivitelezéshez figyelemreméltóan tervezett „oldalhomlokzatra” is szükség volt. Ezt a térkompozíciót látjuk ismétlődni a következő korszak legfontosabb szakrális épületeiben, az úgynevezett mozgalmi barokk alkotásaiban:

• aminek legjobb példája a chebi Szent Klára-templom,
• de alkalmazták a kevésbé radikálisan is Ústí nad Labemben a dominikánus templomban.

Az ő tervei szerint építette fel 1711–1715-ben Giacomo Antonio Canevalle Petrovicében a Szent Mária-templomot és paplakot.

• Frýdlantban renoválta a kastélyt (1696 és 1698),
• a Hradzsínban pedig a Dietrichstein-házakat (1696).
• felépítette a Vratislavice nad Nisouban a Szentháromság-templomot (1700–01),
• 1704 után javasolta a loučeni vár bővítését.
• 1714–1515-ben építette a petrovicei Mária-templom új épületét (Jan Josef Valdštejn birtokán).

Források

• ↑ Pavel VLČEK: Pavel VLČEK: Encyklopedie architektů, stavitelů, zedníků a kameníků v Čechách. Praha: Academia, 2004. 761 s. ISBN 80-200-0969-8.
• ↑ Biografický slovník: Biografický slovník: CANEVALLE Marco Antonio