Marine Le Pen
Marine Le Pen (Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine, 1968. augusztus 5. –) francia ügyvéd, politikus. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke,[1][2] 2017. április 24-ig[3] az Európai Parlament képviselője, Pas-de-Calais megyében Hénin-Beaumont városi tanácsának tagja, Jean-Marie Le Pen legfiatalabb lánya.
| Marine Le Pen | |
.jpg) | |
| A Nemzeti Tömörülés 2. elnöke | |
| Hivatali idő 2011. január 16. – 2017. április 24. | |
| Előd | Jean-Marie Le Pen |
| Európai Parlamenti képviselő | |
| Hivatali idő 2004. július 20. – 2017. június 18. | |
| Született | 1968. augusztus 5. (56 éves) Neuilly-sur-Seine (92) |
| Párt | Nemzeti Tömörülés (1986–) |
| Szülei | Pierrette Lalanne Jean-Marie Le Pen |
| Házastársa |
|
| Élettárs | Louis Aliot |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Iskolái | Panthéon-Assas Egyetem |
| Vallás | katolicizmus |
 | |
| Marine Le Pen aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marine Le Pen témájú médiaállományokat. | |
Tanulmányai
szerkesztésSaint-Cloud-ban érettségizett, Párizsban a Panthéon-Assas Egyetemen szerzett jogász diplomát 1990-ben, azután büntetőjogi szakvizsgát tett. Az 1990 februárjában megalakult, és a Nemzeti Fronthoz közel álló CNEP (Párizsi Diákok Nemzeti Köre) vezetőségének tagja volt, és egy ideig tiszteletbeli elnöke is.[4] 1992-ben megkapta az ügyvédi pályaalkalmassági engedélyt, és a Párizsi Alsófokú Bíróságon lett védőügyvéd, elsősorban gyorsított eljárási ügyekben. Franciaországban illegálisan tartózkodó külföldieket is védett.[5] 1998-ban hagyta abba az ügyvédi tevékenységét.
Politikai pályafutása
szerkesztésMarine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz. Az 1993-as helyhatósági választásokon Párizs 17. kerületében a NF jelöltjeként a szavazatok 11,10%-át tudta csak megszerezni.[6]
1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője, s ezt a tisztséget 2003-ig töltötte be. 1998-ban szerezte meg első politikai mandátumát, amikor bekerült a Nord-Pas-de-Calais megye regionális tanácsába, s ahol 2004-ig működött.
A 90-es évek végén a NF belső válságon ment keresztül, s amikor 2000-ben Marine lépett a Génération Le Pen élére, azon dolgozott, hogy „szalonképesebbé” tegye a pártot.
2002-ben újra beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába, 2004-ben pedig az Île-de-France képviselőjeként bekerült az Európai Parlamentbe. 2005-ben az európai alkotmány létrehozása, a Római szerződés (2004) ellen kampányolt.
Marine befolyása egyre nőtt a párton belül. Jacques Bompard-t, Orange polgármesterét kizárták a párt politikai bizottságából, mert bírálta a helyzetet. Bompard sztálinista módszerek alkalmazásával vádolta Jean-Marie Le Pent és kilépett a pártból.[7]
A Nemzeti Front bordeaux-i kongresszusán 2007-ben a szavazók 75,76%-a tartotta alkalmasnak Marine-t a pártelnöki posztra, az apa döntési jogkörrel rendelkező elnökhelyettessé nevezte ki leányát a kongresszuson.
A 2007-es franciaországi elnökválasztáson Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt. Sikerült rávennie apját, hogy tovább javítsák, finomítsák a párt imázsát.[8] Egyik választási plakátjuk a bevándorlás problémájára hívta fel a figyelmet egy Magrebből származó francia lány képével, aki lefelé fordított hüvelykujjal mutatott a kampány egyik jelmondatára: állampolgárság-beolvadás-társadalmi felemelkedés-laicitás. a jobb/bal mindent elrontott. Marine Le Pen szerint a franciaországi pártok egyike sem tudott megoldást találni a felvetett kérdésekre, viszont a külföldről bevándorolt franciák egy része válaszra vár.[9]
2007-ben Hénin-Beaumont-ba költözött, Pas-de-Calais megyébe. Ellenfelei politikai ejtőernyőzést vetettek szemére. Le Pen azzal utasította vissza a vádakat, hogy már 1998-ban beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába. Azért választotta ezt a bányászkörzetet, mert Franciaország legfőbb problémái, a munkanélküliség, üzemek, gyárak, bányák bezárása és delokalizációja, valamint a létbizonytalanság Hénin-Beaumont-ban mind megtalálhatók.[10]
2011. január 16-án a tours-i kongresszus a párt elnökévé választotta Marine-t. Az amerikai Time magazin 2011-ben A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.[11]
A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[12]
- A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
- A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
- A közbiztonság erősítése.
- A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
- Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
- A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
- Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
- Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
- Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
- Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
- Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
- Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.
A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. 2013 őszén Marine Le Pen elnöksége alatt a párt kilépett a szövetségből.
2015. augusztus 20-án Marine Le Pen kezdeményezésére a Nemzeti Pártból kizárták az alapító Jean-Marie Le Pent.[13]
Magyar vonatkozás
szerkesztésMarine Le Pen a 2022-es franciaországi (sikertelen) elnökválasztási kampányára 10,6 millió euró, akkori árfolyamon mintegy 4,1 milliárd forintnyi hitelt kapott a Mészáros-féle MKB Banktól.[14]
Írásai
szerkesztés- À contre-flots, autobiographie, Párizs. 2006. ISBN 978-2-7339-0957-7
- Pour que vive la France, Párizs. 2012. ISBN 978-2-7339-1182-2
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Hartmann, Isabel (2010. június). „La méthode Marine” (francia nyelven). Écoute, Planegg/München Németország 2010 (6), 24. o, Kiadó: Spotleight Verlag Gmbh.
- ↑ Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke (magyar nyelven). euronews, 2021. július 4. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ Lemondott Le Pen. hirtv.hu. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
- ↑ Ces jeunes fachos, qui peut-être nous gouverneront (francia nyelven). REFLEX, 1993. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Interview de Marine Le Pen sur France 2 (francia nyelven). Dailymotion, 2006. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Legislatives 1993 (francia nyelven). archive.wikiwix.com, 1993. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Jacques Bompard exclu du bureau politique (francia nyelven). Le Monde, 2005. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Marine Le Pen, la fille préférée (francia nyelven). Le Figaro, 2008. (Hozzáférés: 2014. június 5.)
- ↑ Laïcité, social (francia nyelven). nouvelobs.com, 2006. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Marine Le Pen repart en conquête dans le Pas-de-Calais (francia nyelven). boursier.com, 2007. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ The 2011 Time 100 (angol nyelven). Time, 2011. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Mon projet pour la France et les Français (francia nyelven). frontnational.com, 2011. [2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent, 2015. augusztus 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
- ↑ https://www.portfolio.hu/bank/20220309/nyilvanossagra-kerult-melyik-magyar-bank-adott-hitelt-marine-le-pennek-532067
Források
szerkesztés- À contre-flots, éd. Jacques Grancher, coll. "Grancher Depot", Paris, 2006, 322 p.,
- Marine Le Pen életrajza
