Martina Navratilova
Martina Navratilova (cseh alakban: Martina Navrátilová) (Prága, 1956. október 18. –) egykori világelső, olimpikon, visszavonult amerikai teniszezőnő.
| Martina Navratilova | |
 | |
| Személyes adatok | |
| Ország | USA |
| Lakóhely | Nokomis, Florida |
| Született | 1956. október 18. (68 éves) Prága, Csehszlovákia |
| Magasság | 173 cm |
| Testsúly | 65 kg |
| Kéz | bal; egykezes fonák |
| Profivá válás | 1975 |
| Visszavonult | 2006 |
| Összkereset | 21 400 871 dollár |
| Eredményei egyesben | |
| Eredmények | 1440-213 |
| Tornagyőzelmek | 167 (rekord) |
| Világranglistán* | No. 1 (1978. július 10.) |
| Grand Slam-eredmények egyesben | |
| Australian Open | Gy 1981, 1983, 1985 |
| Roland Garros | Gy 1982, 1984 |
| Wimbledon | Gy 1978, 1979, 1982–1987, 1990 |
| US Open | Gy 1983, 1984, 1986, 1987 |
| Eredményei párosban | |
| Eredmények | 667-102 |
| Tornagyőzelmek | 177 (rekord) |
| Világranglistán* | No. 1 (1984. szeptember 10.) |
| Kitüntetései |
|
| * Legjobb helyezés a világranglistán | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martina Navratilova témájú médiaállományokat. | |
Csehszlovákiából származik, 1975-ben, 18 évesen disszidált az Egyesült Államokba, majd 1981-ben amerikai állampolgárságot kapott. Egyéniben, párosban és vegyespárosban összesen 59-szeres Grand Slam-győztes, karrierje során 369 tornát nyert. Egyéniben és párosban is világelső volt.
A 2004-es athéni olimpián női párosban Lisa Raymonddal a negyeddöntőig jutott.
2000-ben a teniszhírességek csarnokának (International Tennis Hall of Fame) tagjai közé választották.[1]
Karrier
szerkesztésMartina Navratilova 1956. október 18-án született Prágában Martina Šubertová néven. Szülei hároméves korában elváltak, és édesanyja hozzáment egy Miroslav Navratil nevű férfihez, aki a későbbi sztár első teniszedzője volt. Az ő nevét vette fel.
15 évesen megnyerte a csehszlovák bajnokságot, majd 17 évesen első felnőtt tornáját, már az Egyesült Államokban, Orlandóban.
18 éves korában, 1975-ben folyamodott amerikai állampolgárságért (miután New Yorkban elvesztett egy döntőt Chris Evert ellen), de egy ideig csak ideiglenes letelepedési engedélyt kapott. 1981-ben lett végleg amerikai állampolgár. (Érdekesség, hogy 2008 januárjában megújította cseh állampolgárságát is.)
Első Grand Slam-sikerét Wimbledonban aratta, 1978-ban. Először Chris Everttel vívott nagy csatákat, 1987-ben pedig feltűnt Steffi Graf, akivel szintén sokat csatázott.
1994-ben Conchita Martínez megverte a wimbledoni döntőben, ahová 37 évesen jutott el. Ezután nem sokkal bejelentette visszavonulását.
2000-ben, általános meglepetésre, 44 évesen tért vissza a pályára, jobbára páros meccseket játszani. 2003-ban vegyes párosban Grand Slam tornát nyert Lijendar Pedzs párjaként Wimbledonban és az Australian Openen – 47 évesen – ezzel szintén rekorder lett. Még ekkor sem volt megállás. 2006-ban vegyes párosban megnyerte az amerikai nyílt bajnokságot, majd 50. születésnapja után 1 hónappal 59. Grand Slam-trófeáját emelhette a magasba. Ez utóbbi során a 28 éves Bob Bryan volt a partnere. 2006 karácsonyán jelentette be, hogy 27 éves profi karrier után végleg befejezi.[2]
Tizennyolcszoros egyéni, harmincegyszeres páros, tízszeres vegyes páros Grand Slam-győztes. Tizenkétszer jutott döntőbe Wimbledonban, ebből kilencszer nyert, 1982 és 1987 között sorozatban. Mind egyéniben, mind párosban, mind vegyes párosban megcsinálta a karrier Grand Slamet. Egyéniben 167, párosban 177 tornát nyert: mindkettő rekord a teljes (férfi és női) mezőnyben. Ő tartja a sorozatban megnyert meccsek rekordját is (74).
Szexualitása
szerkesztés1981-ben, nem sokkal az amerikai állampolgárság megszerzése után nyíltan felvállalta szexuális irányultságát, kezdetben biszexuálisnak, később leszbikusnak vallotta magát.[3] 1983 és 1991 között Judy Nelson írónővel élt élettársi kapcsolatban. 2006 óta Julia Lemogovával randevúzott. Martina 2014 szeptemberében megkérte Julia kezét,[4] majd három hónappal később New Yorkban összeházasodtak.[5] Számtalan esetben vett részt melegjogi kezdeményezésekben, ezért 1999-ben a Human Rights Campaign díjában részesült.[6]
| „ | Szinte mindent elért, amit lehetett. Aratott pazar győzelmeket, volt világelső, diadalmaskodott valamennyi Grand Slam-helyszínen, huszonegy egymást követő évben nyert legalább egy nagy tornát; tette mindezt balkezesként egy jobbkezes világban, leszbikusként egy prűd ország állampolgáraként. Disszidensből bevándorló, csehszlovákból amerikai lett; az utolsó elegáns röptéző a megszámlálhatatlan alapvonalas csapkodó között” | ” |
– Frank Deford, Sports Illustrated | ||
Grand Slam Egyéni Döntők: 32 (18–14)
szerkesztés| Év | Bajnokság | Borítás | Ellenfél | Eredmény | |
|---|---|---|---|---|---|
| Döntő | 1975 | Australian Open | Fű |  Evonne Goolagong |
3–6, 2–6 |
| Döntő | 1975 | Roland Garros | Salak |  Chris Evert |
6–2, 2–6, 1–6 |
| Győztes | 1978 | Wimbledon (1) | Fű | Chris Evert |
2–6, 6–4, 7–5 |
| Győztes | 1979 | Wimbledon (2) | Fű | Chris Evert |
6–4, 6–4 |
| Döntő | 1981 | US Open | Kemény | Tracy Austin |
6–1, 6–7(4–7), 6–7(1–7) |
| Győztes | 1981 | Australian Open (1) | Fű | Chris Evert |
6–7(4–7), 6–4, 7–5 |
| Győztes | 1982 | Roland Garros (1) | Salak | Andrea Jaeger |
7–6(8–6), 6–1 |
| Győztes | 1982 | Wimbledon (3) | Fű | Chris Evert |
6–1, 3–6, 6–2 |
| Döntő | 1982 | Australian Open | Fű | Chris Evert |
3–6, 6–2, 3–6 |
| Győztes | 1983 | Wimbledon (4) | Fű | Andrea Jaeger |
6–0, 6–3 |
| Győztes | 1983 | US Open (1) | Kemény | Chris Evert |
6–1, 6–3 |
| Győztes | 1983 | Australian Open (2) | Fű | Kathy Jordan |
6–2, 7–6(7–5) |
| Győztes | 1984 | Roland Garros (2) | Salak | Chris Evert |
6–3, 6–1 |
| Győztes | 1984 | Wimbledon (5) | Fű | Chris Evert |
7–6(7–5), 6–2 |
| Győztes | 1984 | US Open (2) | Kemény | Chris Evert |
4–6, 6–4, 6–4 |
| Döntő | 1985 | Roland Garros | Salak | Chris Evert |
3–6, 7–6(7–4), 5–7 |
| Győztes | 1985 | Wimbledon (6) | Fű | Chris Evert |
4–6, 6–3, 6–2 |
| Döntő | 1985 | US Open | Kemény |  Hana Mandlíková |
6–7(3–7), 6–1, 6–7(2–7) |
| Győztes | 1985 | Australian Open (3) | Fű | Chris Evert |
6–2, 4–6, 6–2 |
| Döntő | 1986 | Roland Garros | Salak | Chris Evert |
6–2, 3–6, 3–6 |
| Győztes | 1986 | Wimbledon (7) | Fű | Hana Mandlíková |
7–6(7–1), 6–3 |
| Győztes | 1986 | US Open (3) | Kemény | Helena Suková |
6–3, 6–2 |
| Döntő | 1987 | Australian Open | Fű | Hana Mandlíková |
5–7, 6–7(1–7) |
| Döntő | 1987 | Roland Garros | Salak |  Steffi Graf |
4–6, 6–4, 6–8 |
| Győztes | 1987 | Wimbledon (8) | Fű | Steffi Graf |
7–5, 6–3 |
| Győztes | 1987 | US Open (4) | Kemény | Steffi Graf |
7–6(7–4), 6–1 |
| Döntő | 1988 | Wimbledon | Fű | Steffi Graf |
7–5, 2–6, 1–6 |
| Döntő | 1989 | Wimbledon | Fű | Steffi Graf |
2–6, 7–6(7–1), 1–6 |
| Döntő | 1989 | US Open | Kemény | Steffi Graf |
6–3, 5–7, 1–6 |
| Győztes | 1990 | Wimbledon (9) | Fű | Zina Garrison |
6–4, 6–1 |
| Döntő | 1991 | US Open | Kemény | .svg){kind=small} Szeles Mónika |
6–7(1–7), 1–6 |
| Döntő | 1994 | Wimbledon | Fű |  Conchita Martínez |
4–6, 6–3, 3–6 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Martina Navratilova (angol nyelven). International Tennis Hall of Fame. (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
- ↑ http://www.hir24.hu/idogep/2010/11/15/az-oszinte-legenda-elso-visszavonulasa-1994/[halott link]
- ↑ Jimmy Palmieri: Time Out for Martina Navratilova Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ [1]
- ↑ Dailymail.co.uk: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2877599/Game-set-perfect-match-Martina-Navratilova-marries-long-term-partner-Julie-Lemigova-New-York-City-Brooke-Shields-witness.html
- ↑ HRC Press Release. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 25.)
