Mathia Károly (karnagy)

Mathia Károly Tivadar (1925-ig Mathea; Nagykanizsa, 1902. január 13. – Budapest, 1961. július 19.) tanár, zeneszerző, karnagy, orgonista, zenetudós, katonatiszt, a budapesti Érseki Katolikus Gimnázium és Rákócziánum Nevelőintézet, a kőszegi Hunyadi Mátyás honvéd reáliskolai nevelőintézet, a Ludovika Akadémia és a budapesti piarista gimnázium tanára.

Mathia Károly
Mathia Károly (1948)
Életrajzi adatok
Születési név	Mathea Károly
Született	1902. január 13. Nagykanizsa
Elhunyt	1961. július 19. (59 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Családja
Édesapja	Mathea Károly
Édesanyja	Nagy Mária
Pályafutás
Tevékenység	tanár, zeneszerző, karnagy, orgonista
Műfajok	népdalföldolgozások, kórusművek
Hangszer	zongora, orgona
Díjak	Pro Ecclesia et Pontifice (1939)
IPI névazonosító	00163176769
A Wikimédia Commons tartalmaz Mathia Károly témájú médiaállományokat.

Élete

Fiatalkora

Édesapja, idősebb Mathea Károly (1861–1933) Eperjesről került Nagykanizsára, ahol fényképészműhelyt nyitott. Ott vette feleségül Nagy Máriát, egy helybeli postatiszt lányát. Gyermekeik közül a legidősebb, Mária később Neubauer Gyulához ment férjhez, a legfiatalabb, Elemér (1906–1915) pedig nem érte meg a felnőttkort. A középső fiú, az ifjabbik Károly fiatalkorában hegedülni, majd zongorázni tanult. A nagykanizsai piarista gimnáziumban diáktársaiból már 14 éves korában zenekart szervezett, és házi hangversenyeken maga vezényelte az együttest. Részt vett a cserkészcsapat megalakításában is, amelynek később egyik vezetője lett, és 1922. március 23-án cserkésztiszti vizsgát tett. A Tanácsköztársaság miatt viharos körülmények között befejeződött 1918/1919. tanév végén érettségizett.

1919-től a budapesti tudományegyetem magyar és történelem szakos hallgatója lett, az Eötvös Collegium diákjaként. 1920-tól beiratkozott a zeneakadémiára is, ahol zeneszerzést tanult Kodály Zoltánnál, majd Siklós Albertnél. Eközben hazajárt Nagykanizsára, ahol a katonai főreáliskola hallgatóiból 1920-ban a téli szünetben szalonzenekart, 1921-ben pedig szimfonikus zenekart szervezett. Az 1922/1923. tanévben óraadó volt a VI. kerületi Izabella utcai faipari tanonciskolában, a tanév végére pedig magyar, történelem, valamint latin szakos diplomát és doktorátust szerzett.

Tanár, zenész, katona

Egyetemi diplomáinak megszerzése után még egy évig az Eötvös Collegiumban lakott, mint az énekkar és az öregcserkészcsapat vezetője, majd tanári pályáját 1924-ben a budai Érseki Katolikus Gimnáziumban és a hozzá kapcsolódó Rákócziánum Nevelőintézetben kezdte. 1926-ban Londonban nyári nyelvtanfolyamon vett részt, és angol tanári oklevelet szerzett. 1928-ban, amikor országszerte újjászerveződtek a katonai reáliskolák, nevelőtisztnek jelentkezett, tartalékos tiszti kiképzésen vett részt, és a tiszti vizsga letétele után pályázat alapján 1929-től elnyerte a kőszegi Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelőintézet nevelőtanári állását. Tanári munkája mellett egyházi szertartásokon orgonistaként és karnagyként is tevékenykedett. Ezért 1939. február 2-án XI. Piusz pápától megkapta a Pro Ecclesia et Pontifice kitüntetést.

Amikor 1938-ban a kőszegi katonai intézetet alreáliskolává szervezték vissza, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia tanára lett Budapesten, ahol szakszolgálatos századosként katonai ügyvitelt, tereptant és nyelveket tanított. Ő vezette az akadémia önképzőkörét, a Zrínyi Kört, valamint a 150 fős ének- és zenekart. 1939 nyarán részt vett a perugai egyetem nyári olasz nyelvtanfolyamán, és nyelvmesteri oklevelet szerzett. Eközben előbb őrnagy, majd 1944. július 1-től, viszonylag fiatalon (42 éves korában) szakszolgálatos alezredes lett. (Rangját 1945-ben a katonai igazoló bizottság is megerősítette, és később sem vonták vissza.)

A második világháború alatt nem végzett frontszolgálatot, hanem 1942 és 1944 között az athéni magyar nagykövetség katonai attaséja volt. Magyarország német megszállása után hazatért, majd az orosz támadás után felettesei a Ludovika Akadémia állományával együtt nyugatra irányították. 1945. április 16-án Tirschenreuth faluban (Bajorország) esett amerikai fogságba, majd Franciaországban a Romilly-sur-Seine és a Mailly-le-Camp melletti táborokban tartották fogva. A hadifogság során nyelvtudásával, zenei és irodalmi műveltségével sokat segített társainak, hamarosan a tábor írnoka lett.

A kommunista diktatúra alatt

„	Kedden és pénteken énekpróbánk volt. … Maklári tanár úr … erejét megfeszítve terelte helyes irányba kamaszosan mutáló hangunkat és botladozó hallásunkat. És Mathia Károly, a felejthetetlen Karcsi bácsi ilyenkor is csak mosolygott. Szerényen meghúzódva állt az ajtóban, fogta elmaradhatatlan aktatáskáját és mosolygott. Sokszor mondogattuk egymás között, hogy ha a keresztény optimizmusról szobrot emelnének, biztosan róla mintáznák.	”
– Rónay László, 1961.

Magyarországra 1946. március 8-án tért haza, majd a honvédség kommunista „megtisztítása” során október 23-án mint „nélkülözhetőt” elbocsátották a tiszti állományból. Eleinte az újpesti Standard gyár iskolájában, majd a budapesti bencés gimnáziumban tanított, végül pedig 1947. március 1-től a budapesti piarista általános iskola óraadó tanára lett. Az 1947/1948-as tanévben az általános iskolai 6/c. osztály főnöke, történelem-, latin- és énektanára volt, valamint ő vezette az iskola énekkarát.

Ettől kezdve sokoldalú kapcsolat fűzte a piarista rendhez. Alapító tagja és orgonistája volt az öregdiákokból alakult Kalazancius Kórusnak. Számos kórusművét nekik ajánlotta, amelyeket rendszeresen énekeltek. Gyakori vendége volt a budapesti a piarista rendháznak is. „Mindenkit meghódított egyéniségének férfias bája, minden nagyképűségtől mentes egyszerűsége, s mindenekelőtt az a határtalan tisztelet, amellyel valamenniünket – a legfiatalabbat is körülvett. Károly az örök, a névtelen piarista tisztelője, sőt … rajongója volt.” – írta róla halála után Maklári Lajos piarista.

A piarista gimnázium és általános iskola 1948. évi államosítása után ottani állása megszűnt. Ezt követően ipari iskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat, utoljára a Faipari Tanulók Ipari Iskolájában. Emellett 1949-től Kodály Zoltánnak köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában kapott munkát, mivel már korábban, egyetemista korától kezdve foglalkozott népzenegyűjtéssel és népdalgyűjtemények szerkesztésével. Ő állította össze A Magyar Népzene Tára II. kötetének Betlehemes játékok című terjedelmes fejezetét, és a sorozat többi (III–IV.) köteteihez is jelentős munkát végett (bár nevét csak a III/A. kötet előszava említi).

1961. február 7-én a Regnum Marianum és más egyházi csoportok elleni nagyszabású eljárás keretében a rendőrség az ő lakását is átkutatta. Az eljárás során lefoglalták kéziratainak jelentős részét, sőt takarékbetétkönyveit is. Bár eljárás nem indult ellene, a hatósági vegzálás megviselte. Pár hónappal később agydaganattal diagnosztizálták. 1961 őszétől fogva főállású kinevezést kapott volna a Népzenekutató Csoportban, de állását már nem tudta elfoglalni, mert július 19-én elhunyt.

Emlékezete

Mathia Károly emléktáblája egykori lakóházán (Budapest, XI. kerület, Fehérvári út 23.)

Sírja a Farkasréti temetőben (35-1-1-71/72)

Temetése 1961. július 22-én volt a budai Farkasréti temetőben, ahol síremléke a 35. parcellában található (35-1-1-71/72).

A Kalazancius (később Sík Sándor) Kórus folyamatosan énekelte kórusműveit, szinte minden szereplésükön fölhangzott egy-egy Mathia mű. Nevét viseli 1998 óta a nagykanizsai piarista gimnázium vegyeskara (Mathia Károly Vegyeskar).

Utolsó budapesti lakóháza külső falán (XI. kerület, Fehérvári út 23., a Fehérvári út és a Bocskai út sarkán) 2015. január 16-án a kerületi önkormányzat emléktáblát avatott, amelyet egykori tanítványainak jelenlétében Borián Tibor piarista szentelt meg.

Művei

Zeneművek

• 101 magyar népdal, Karácsony Sándor és Mathia Károly közreműködésével szerk. Bárdos Lajos, Budapest, 1929 (7. kiad. 1945; reprint: Budapest, 2002).
• 104 katonadal, Budapest, 1942 (2. kiad. 1942).
• Tizenegy klasszikus kánon [Mathia Károly szövegeivel], Budapest, 1947.
• Negyvennyolcas dallamok, Budapest, 1948.
• 104 magyar népdal-induló: Menetelő dalok honvédeink, ifjúsági egyesületeink és mindenki számára, Budapest, 1948.
• Éneklő sziget: 46 angol népdal, Budapest, 1948 (2. kiad.: Budapest, 2014).
• Betlehemes játékok, in Jeles napok szerk. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kerényi György, Budapest, 1953 (A magyar népzene tára II), 395-578.
• Nefelejcs: 98 magyar népdal, Budapest, 1955.
• „Nézz fel a kékbe”: Kórusművek, összeáll. Borián Tibor SchP, közrem. Borza György, Kreschka Károly, Koltai András, Budapest, 2016.

Számos kórusműve kéziratban, egyházi gyűjteményekben maradt meg, köztük Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra (1935), Széchényi szól, Hajók találkozása, Invocatio cantata, Sík Sándor köszöntése, O Pater parvulorum (1949), Karácsonyi kismise (1951), Karácsonyi bölcsődal, Hymnus paschalis, Hymnus ad Patronam Hungariae (a Patrona Hungariae leánygimnázium himnusza (1954), Himnusz a Kegyes Iskolák Királynéjához (1954), Sík Sándor: Égi kertek: Karácsonyi himnusz (1955), Vörösmarty Mihály: Hymnus (1959).

Cikkek, tanulmányok

• A 15 éves R. K. [Rákóczianum Kollégium] cserkészcsapat 1912-1927, szerk. Mathia Károly, Budapest, 1927.
• Olaszországi naplóm, in Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Reáliskola Értesítője, 1933/1934.
• Erdély visszacsatolásának hatása a magyar irodalmi életre, in Erdélyünk és honvédségünk: Történelmi eseménysorozat képekkel, szerk. Rózsás József, Budapest, 1941 = Üdvözlégy, szabadság!: Magyar írók Észak-Erdély és Székelyföld 1940-es visszavételéről, szerk. Pomogáts Béla, Budapest, 2008, 337-343.
• A magyar katonaeszmény, különösképen a magyar katonai nevelés szolgálatában álló, magyar nyelven megjelent művek jegyzéke, Budapest, Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 1941.
• A nyelvtisztító munka – nemzetvédelem, in Vitézek lapja, 1942.
• Népi eredetű karácsonyi játékaink , in Vigilia 18(1953), 57–63.
• Dunántúli karácsonyi játék a XVIII. század közepéről, in Vigilia 19(1954), 19–27.
• Két gyöngyösi „Betlehemes mise” 1768-ból, in Vigilia 23(1958) , 23–30.
• Behárfalvi Nemes György énekeskönyve, in Vigilia 24(1959), 717–719.

Források

• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Terbócs Attila: Mathia Károly centenáriuma. Néprajzi Hírek, XXXII. évf. 1–2. sz. (2003) 61–65. o.
• Siposné Kecskeméthy Klára – B. Kalavszky Györgyi: Dr. Mathia Károly a katonai nevelőtanár, a zenetudós, a „reneszánsz ember”, a polihisztor. Honvédségi Szemle, CXLI. évf. 6. sz. (2013) 98–107. o.