Melocco János
Melocco János (Fiume, 1909. december 26. – Budapest, 1951. február 22.)[2] jogász, író, újságíró, a kommunizmus áldozata, Melocco Miklós szobrászművész édesapja.
| Melocco János | |
| Született | 1909. december 26. Fiume |
| Elhunyt | 1951. február 22. (41 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Melocco Miklós |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932) |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Melocco János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésId. Melocco János és Kandó Mária fia. 1932-ben Budapesten szerezte meg jogi és államtudományi doktorátusát. 1928 és 1943 között a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió munkatársa volt, vezette az idegen nyelvű hírszolgálatot. Több alkalommal is tudósított Rómából és Berlinből. 1943–44-ben a Pester Lloyd politikai rovatvezetőjeként dolgozott.
1945-től 1950-ig az Új Ember belső munkatársa volt. A budapesti katonai törvényszék koncepciós terrorperben hűtlenség vádjával halálra ítélte, s kötél által kivégezték az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Fő utca 70. szám alatti épületében. Felesége Schuster Teodóra volt.
Művei
szerkesztés- Mi van és mi lehet Abessziniában; Budapest, 1935
- Boccaccio életének regénye; Budapest, 1942
- Mint a nap. Válogatott írások; Új Ember, Budapest, 2009
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest II. ker. állami halotti akv. 158/1951. folyószáma alatt.