Messina–Siracusa-vasútvonal

vasútvonal Olaszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 26.

A Messina–Siracusa-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, részben egyvágányú, 3 kV egyenárammal villamosított vasútvonal Olaszországban, Szicíliában, Messina és Siracusa között.

Messina-Siracusa-vasútvonal
A vasúti pálya Taormina közelében
A vasúti pálya Taormina közelében
A Messina–Siracusa-vasútvonal útvonala
Hossz:182 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV =
Üzemeltető:Trenitalia
Kétvágányú:Messina–Giampilieri
Giarre–Catania Ognina
Targia–Siracusa
A Wikimédia Commons tartalmaz Messina–Siracusa-vasútvonal témájú médiaállományokat.
vasúti komp Calabria felé
Messina Marittima
335+485 Messina Centrale
334+004 Messina Scalo
Palermo felé
332+395 Fiumara Gazzi * 2008
331+023 Contesse
329+485 Tremestieri
327+724 Mili Marina * 2008
325+306 Galati
324+296 Ponte Santo Stefano * 2008
322+412 Ponte Schiavo * 2008
321+192 San Paolo * 2008
320+131 Giampilieri termine doppio binario
317+704 Scaletta Zanclea
311+675 Alì Terme
308+888 Nizza di Sicilia
307+032 Roccalumera-Mandanici
305+518 Furci
303+292 Santa Teresa di Riva
300+195 Sant'Alessio Siculo-Forza d'Agrò
293+419 Letojanni
288+476 Taormina-Giardini
284+156 Alcantara
Randazzo felé † 1994
281+802 Calatabiano
278+747 Fiumefreddo di Sicilia kétvágányú folytatás
variante * 1928
273+872 Mascali
linea FCE per Randazzo e Catania
270+525 Giarre / Giarre-Riposto
linea FCE per Riposto
265+614 Carruba
263+700 gall. Grotte (1.185 m)
262+515
261+673 Guardia-Mangano-Santa Venerina
259+409 gall. Acireale (2.672 m)
256+737
Acireale (vecchia, † 1989)
253+768 Acireale (nuova, * 1989)
251+425 gall. Vampolieri (2.626 m)
Acitrezza† 1989
Acicastello† 1989
248+799
246+531 Cannizzaro / Cannizzaro† 1989
245+973 gall. Cannizzaro (1.261 m)
244+712
244+362 Catania Ognina termine doppio binario
308+888 Catania Ognina (Nuova in costruzione)
243+284 gall. Ognina (1.340 m)
241+944
240+714 Catania Centrale inizio doppio binario
Archi della Marina termine doppio binario
gall. Acquicella
237+832 Catania Acquicella inizio doppio binario
233+407
233+407
Bicocca termine doppio binario
linea per Palermo
241+113 Passomartino
246+501 gall. Valsavoia (1.519 m)
248+020
248+761 Lentini Diramazione
Gela felé
254+421 Lentini
Autostrada Catania-Siracusa
263+490 Agnone di Siracusa
266+001 Agnone Bagni
269+034 Castelluccio Siculo
274+979 Brucoli
281+898 Augusta
288+975 Marcellino † ?
290+944 Megara Giannalena
295+181 Priolo-Melilli
302+218 Targia * 1938[1] inizio doppio binario
variante * 1998
303+217 Imbocco gall. Epipoli (3435 m)
305+249 Santa Panagia† 1980
306+652 Sbocco gall. Epipoli
308+814 Siracusa(km 312+176 percorso abbandonato)
313+850 Siracusa Marittima
Licata felé

A vonal története

szerkesztés

A Messina és Siracusa közötti vasútvonalat több részletben nyitották meg. A Messina kikötőváros és a mai turisztikai metropolisz, Taormina közötti forgalmat 1866. december 12-én nyitották meg, az állomás Taormina és Giardini-Naxos között helyezkedett el. A Catania nagyvárosig tartó második szakasz 1867. január 3-án következett. A továbbépítés Siracusa felé nem haladt ilyen gyorsan: Lentini állomást csak két és fél évvel később, 1869. július 1-jén érték el, és csak 1871. január 19-én nyitották meg a vasúti forgalmat a teljes vonalon.[2] A második világháború után a vonalat villamosították és részben kétvágányúvá építették át.

A regionális vonatok mellett, amelyek egy része mozdonyvontatású, más része háromkocsis motorvonatként közlekedik, az Észak-Olaszországba, pl. Milánóba vagy Velencébe tartó távolsági vonatok is Sirakusából indulnak. Mivel a vonatok Messina és Villa San Giovanni között vasúti komp használatával közlekednek, a menetidő meghaladja a húsz órát.

Messina Centrale és Giampilieri között 2009-ben kísérleti jelleggel Metroferrovia di Messina néven további S-Bahn-szerű vonatjáratot vezettek be. A következő években a szolgáltatás pénzügyi problémák miatt átmenetileg ismét megszűnt, és egyes esetekben csökkentett létszámmal közlekedett. Különösen a belvárosi tömegközlekedési rendszerrel való tarifaintegráció hiánya miatt maradt el a megfelelő kereslet. 2019 márciusában már csak hét vonatpár közlekedett rendszertelenül.[3]

Képgaléria

szerkesztés
  • Rete Ferroviaria Italiana, Fascicolo linea 152
  • Giuseppe Barone: Le vie del Mezzogiorno. Donzelli, Roma 2002, ISBN 88-7989-684-9.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés