Mester (céh)

A céhes mesterek a céh teljes jogú tagjai voltak: olyan iparosok vagy szolgáltatók, akik önálló, kellően felszerelt műhelyt (boltot stb.) tartottak fenn, és abban inasokat, illetve legényeket taníthattak és dolgoztathattak. A mesterek többnyire a városok középrétegéhez tartoztak — övék volt a nyersanyag, a késztermék és az annak eladásából befolyó haszon.

A mesterré váláshoz a leendő szakembernek:

• valamely mester szolgálatában le kellett töltenie a inas-, majd legényéveit,
• a mestermunka (remek) elkészítésével bizonyítania kellett szakmai jártasságát,
• kellő vagyont kellett gyűjtenie a műhelyhez és annak berendezéséhez.

Fentieken túl gyakorta:

• igazolnia kellett törvényes származását;
• polgárjogot kellett kapnia az adott városban;
• meg kellett házasodnia.

A remek bemutatása után a jelöltnek mesterlakomát kellett rendeznie, sőt, a céhrendszer megmerevedésével a belépéshez már felvételi taksát is kellett fizetnie. A céh tagjai a szervezet fenntartására éves taksát fizettek.

A mesterek neveit belépésük sorrendjében a céh mesterkönyvébe jegyezték be, és egyúttal a céh által kiadott mesterlevéllel (németül: Meisterbrief, lengyelül: list majstrowski, oroszul: мастерское свидетельство) igazolták, hogy az új mester a céh teljes jogú tagja.

Források

• Céh, A Pallas nagy lexikona. Hozzáférés ideje: 2009. július 2. 
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 198–202. o. ISBN 963-85773-0-4  
• Nagybákai Péter, 1981: Magyarországi cégbehívótáblák. Corvinus Kiadó, Budapest. ISBN 963 13 1063 9, 63 old. + 48 tábla