Mesterházy Ernő (főispán)
Mesterházi Mesterházy Ernő (Mesterháza, 1873. június 19. – Buenos Aires, 1958. november 13.) magyar jogász, mezőgazdász, evangélikus egyházkerületi felügyelő, politikus, 1918-tól 1919-ig Sopron vármegye kormánybiztos-főispánja, 1935 és 1944 között felsőházi tag.
| Mesterházy Ernő | |
| Született | 1873. június 19.[1] Mesterháza[1] |
| Elhunyt | 1958. november 13. (85 évesen)[1] Buenos Aires[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésMesterházy Ernő 1873-ban született a Sopron vármegyei Mesterházán, földbirtokos családban. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd 1894-ben a magyaróvári gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Bián lett gazdasági gyakornok, majd segédtiszt, emellett a budapesti tudományegyetem jogi karának hallgatója volt, ahol 1899-ben doktorált.[2] 1898-ban Sopron vármegyében közigazgatási gyakornok, majd vármegyei aljegyző lett. 1901-ben kilépett a vármegyei szolgálatból, és nagygeresdi és mesterházi birtokán gazdálkodott. Saját birtokain kívül az Esterházy hercegek hitbizományából négyezer hold földet bérelt, ahol állattenyésztéssel, árpa- és kukoricanemesítéssel foglalkozott. Hosszú ideig volt a vármegye gazdasági előadója és a vármegyei gazdasági egyesület alelnöke, a közigazgatási és törvényhatósági bizottságok tagja.[3]
1918 novemberében a Károlyi-kormány Sopron vármegye kormánybiztos-főispánjává nevezte ki, tisztségét 1919 februárjáig viselte.[2][4][5] 1920-ban gazdasági főtanácsosnak nevezték ki. Sokáig a nagygeresdi evangélikus gyülekezetfelügyelője volt, majd 1921-ben a dunántúli egyházkerület pénzügyi bizottságának elnöke lett, 1923 és 1948 között pedig az egyházkerület felügyelője volt.[6] 1927-ben a johannita lovagrend tiszteletbeli lovagja lett, és Sopron vármegye képviseletében a felsőház póttagjává választották, 1929-ben pedig a vármegyei törvényhatósági bizottságának örökös tagja lett. 1935 és 1944 között az evangélikus egyház képviseletében volt a Felsőház tagja, emellett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület állattenyésztési szakosztályának elnöke és igazgatóválasztmányának tagja, illetve a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa volt.[7] 1948 után Argentínába emigrált, ahol 1958-ban hunyt el.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. február 24., PIM64900
- ↑ a b 1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ 1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 - AdatbázisokOnline. adatbazisokonline.mnl.gov.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944 - AdatbázisokOnline. adatbazisokonline.mnl.gov.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ a b Patrónusok, felügyelők. nyugat.lutheran.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
- ↑ 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában