Mezei iringó

Mezei iringó
	A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Ernyősvirágzatúak (Apiales);
Család:	Zellerfélék (Apiaceae);
Alcsalád:	Saniculoideae;
Nemzetség-; csoport:	Saniculeae;
Nemzetség:	Iringó (Eryngium);
Faj:	E. campestre;
Tudományos név
	Eryngium campestre; L.
Szinonimák
	Eryngium latifolium Hoffmanns. & Link ex Willk. & Lange; Eryngium officinale Garsault [Invalid]; Eryngium trifidum L.; a Eryngium campestre var. virens szinonimái: Eryngium lycium Stapf & Wettst.; Eryngium virens Link; Eryngium vulgare Lam.;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei iringó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei iringó témájú médiaállományokat és Mezei iringó témájú kategóriát.

A mezei iringó (Eryngium campestre) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. További magyar nevei: szamárkóró, ördögszekér, ördögkeringő, ördögnadrág, ördögrakolya, macskatövis, iringófű, szamártövis, szúnyogtövis.

Előfordulása

A mezei iringó elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugaton Észak-Németországig, Franciaországig és Dél-Angliáig. De megtalálható Szíriában, Törökországban, a Kaukázusban és Afrika északi részén is, Marokkótól Egyiptomig.

Változata

Eryngium campestre var. virens (Link) Weins

Megjelenése

A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20–60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos zellerféléktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéres-zöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják.

Életmódja

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncsnak” is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.

Népies neve: ballangó.^[1]

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.