Milasovszky Béla

(1900–1973) bányamérnök, geodéta, egyetemi tanár, tanszékvezető
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 19.

Milasovszky Béla (Szomolnok, 1900. április 21.Budapest, 1973. július 30.[4]) bányamérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952), a műszaki tudományok doktora (1960).

Milasovszky Béla
Született1900. április 21.[1]
Szomolnok
Elhunyt1973. július 30. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-58)[2][3]

Életpályája

szerkesztés

Felsőfokú tanulmányait Sopronban a Bányászati és Erdészeti Főiskolán végezte 1921–1926 között. 1926–1933 között a főiskola bányagéptani és mechanikai tanszékén tanársegéd volt. 1933–1950 között az Állami Földmérés szervezetében dolgozott. 1943-ban egyetemi doktori diplomát szerzett Sopronban. 1950–1959 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem geodéziai tanszék, 1959–1968 között a geodézia és bányaméréstan[5] tanszék tanszékvezető tanára volt.

Foglalkozott geodéziával, kiegyenlítő számítással, fotogrammetriával és földrajzi helymeghatározással. Szakmai eredményeiről közel hetven tudományos dolgozata jelent meg. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottságának. Oktatói és szakmai munkásságáért számos kitüntetést kapott.

Szülei: Milasovszky Ferenc és Fleischer Paula voltak. 1936. november 25-én, Pápán házasságot kötött Böröczky Mária Ilonával.[6][7]

Sírja a Farkasréti temetőben található (6/1-1-58).[4]

  • 1949. évi sarkmagasság-méréseink kiértékelése (Földméréstani Közlemények, 2, p. 97–110, 1954)
  • Laplace-pontok időmeghatározásainak legkedvezőbb megoldása a meridián-módszerre való különös tekintettel (doktori értekezés, 1959)
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1962)
  • Lázár Deák Emlékérem (1962)
  • Oktatásügyi Kiváló Dolgozója (1969)[8]
  • a Munka Érdemrend arany fokozata (1970)[8]

További információk

szerkesztés