Wikipédia

Miloje Vasić

A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Miloje Vasić (szerb cirill betűkkel: Милоје Васић; Požeženo, 1869. szeptember 16. – Belgrád, 1956. november 4.) - szerb régész.

Miloje Vasić
Miloje Vasić egy szerb bélyegen
Miloje Vasić egy szerb bélyegen
Született1869. szeptember 3.[1]
Požeženo
Elhunyt1956. november 4. (87 évesen)[1][2]
Belgrád
Állampolgárságaszerb
Foglalkozása
  • régész
  • történész
  • műkritikus
  • egyetemi oktató
IskoláiLajos–Miksa Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Miloje Vasić témájú médiaállományokat.

A belgrádi egyetem professzora és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja[3], az első művelt szerb régész volt,[4] a modern szerbiai régészet megalapítójának tartják. A régészeten kívüli, széleskörűen eklektikus érdeklődéséről is ismert, legjelentősebb eredménye a Vinča-kultúra neolitikus lelőhelyének 1905-ös felfedezése és az azt követő, 1908-ban megkezdett ásatások.

Korai élete és tanulmányai

szerkesztés

Miloje Vasić 1869. szeptember 16-án született a kelet-szerbiai Veliko Gradište-ban,[5][6] egy 11 gyermekes családban, azonban csak ő és két nővére élte túl a gyermekkort. Apja Milojko Vasić szabó volt.

A veliko gradišti és belgrádi gimnáziumokban, valamint a Grandes écoles filológiai és történelmi karán érettségizett 1888 és 1892 között. Ezután gimnáziumi tanár lett Veliko Gradište (1892-93), Negotin (1893-94) és Belgrád (1894-95) gimnáziumaiban. 1895 márciusában elfogadta Mihailo Valtrović, a belgrádi Nemzeti Múzeum akkori igazgatójának meghívását, hogy legyen a helyettese.

A szerb kormány ösztöndíját elnyerve Vasić Németországba utazott, hogy filológiát, művészettörténetet és klasszikus régészetet tanuljon. Négy szemesztert töltött Berlinben, majd Münchenbe költözött. A klasszikus régészet akkori egyik legnagyobb nevének, Adolf Furtwängler professzornak a mentorálásával 1899-ben doktorált a görögök kultúrájának és művészetének fáklyája című dolgozatával, amelyet 1900-ban Belgrádban publikált[7].

Egyetemi évek

szerkesztés

Miután 1901-ben visszatért Németországból, a belgrádi Felsőbb Iskola régészeti előadója lett, 1903 októberében tiszteletbeli docens, 1905 márciusától, amikor a Felsőbb Iskola egyetemmé alakult, teljes jogú. Amikor Valtrović 1906-ban nyugdíjba vonult, Vasić váltotta őt a Nemzeti Múzeum igazgatói posztján, ami lehetővé tette a két, régészettel foglalkozó intézmény közötti szűk körű együttműködést.

Az első világháborút száműzetésben töltötte, és amikor a háború befejezése után a kormány megtagadta a múzeum felújítására szánt forrásokat, Vasić lemondott igazgatói tisztségéről. 1920-ban az egyetem adjunktusa lett, majd 1922-ben teljes jogú professzori kinevezést kapott. 1939-ben, 70. életévének betöltése után nyugdíjba vonult, de továbbra is tiszteletbeli tanárként tanított 1941. március 23-ig, amikor eltávolították az egyetemről, és Veselin Čajkanović vette át a régészeti szemináriumot. Személyhiány miatt a második világháború után, 1947-ben reaktiválták, majd 1955-ben végleg nyugdíjba vonult.

Régészet

szerkesztés
 
Vinca figura

Vasićot az őskori és klasszikus régészet, különösen a középkori szerb régészet és szobrászat érdekelte. A belgrádi diploma megszerzése után már a Starinarban, a szerb régészeti társaság legrégebbi folyóiratában két jegyzett, tudományosan jól dokumentált munkát publikált Pincum (a Pincum-domborműről ismert) és Viminacium, a mai Veliko Gradište, illetve Kostolac római kori városairól. Németországi tanulmányai befejezése után ásatásokat végzett a Međulužje melletti Jablanica (1900), a Ripanj melletti Čaršija (1904) és a Popović melletti Mali Drum (szintén 1904) őskori településeken, Belgrádtól délkeletre.

Eredményeit hazai és külföldi tudományos folyóiratokban publikálta. E cikkek alapján összeállított egy hatalmas tanulmányt Hozzájárulások a trójai problémák megoldásához, amelyet a Szerb Királyi Akadémia Glas SKA című folyóiratában (1906, LXX) tett közzé. Tanulmányában Vasić rámutatott, hogy a Duna-völgyi neolitikus kultúrák egyértelműen Délkelet-Európa (Égei-tengeri térség, Kis-Ázsia, Iónia) egyidejűleg létező kultúrkomplexumához kapcsolódnak, nem pedig Észak-Európa kultúráihoz, ami akkoriban uralkodó tudományos vélemény volt.

Folytatta az őskori, késő neolitikus települések feltárását szerte Szerbiában, többek között 1906-ban Žuto Brdo (Nagyvárad (Veliko Gradište) közelében) és 1909-ben Gradac (Zlokućane) közelében. A nagy településnek számító Gradacban talált leletek közé tartoznak az antropomorf és zoomorf figurák, főként a késő neolitikumból (a Vinča kultúrcsoport régebbi szakaszának vége), de néhányat az eneolitikumból és a későbbi vaskorból (La Tène-kultúra) is. Kelet- és Dél-Szerbiában kiterjedt terepbejárást is végzett.

Miután 1941-ben kénytelen volt nyugdíjba vonulni az egyetemről, bár már előrehaladott korban volt, továbbra is végzett néhány ásatást, de leginkább csak írt. A felsőoktatásban, majd az egyetemen, a szerb régészeti társaságban végzett munkájával, és különösen az angol, német, francia és szerb nyelven megjelent számos cikkével egy évtized alatt világszínvonalra emelte a szerb régészeti tudományt.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. ↑ Ljudi intelektualne vrline – 170 godina SANU, page 276. Zavod za udžbenike (2011. január 26.). ISBN 978-86-17-17795-7 
  4. ↑ Enciklopedija srpskog naroda, page 158. Zavod za udžbenike (2008. január 26.). ISBN 978-86-17-15732-4 
  5. ↑ Hrvatska enciklopedija – Miloje Vasić
  6. ↑ Ljudi intelektualne vrline – 170 godina SANU, page 276. Zavod za udžbenike (2011. január 26.). ISBN 978-86-17-17795-7 
  7. ↑ Srpska porodična enciklopedija, Vol. 5, page 115. Narodna knjiga; Politika (2006. január 26.). ISBN 86-331-2734-2 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Miloje Vasić című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Inscription below his picture in the Vinča museum
  • Mala Prosvetina enciklopedija, 3rd edition, volume I, page 372. Prosveta. 1985. ISBN 86-07-00001-2
  • Srpska enciklopedija, Vol. II, page 142-143. Matica Srpska, Srpska akademija nauka i umetnosti, Zavod za udžbenike. 2013. ISBN 978-86-7946-121-6
  • "Hrvatska enciklopedija – Miloje Vasić"
  • Ko je ko u Nedićevoj Srbiji 1941-44, page 93. Prosveta. 2009. ISBN 978-86-07-01889-5
  • "Dragoslav Srejović – Miloje M. Vasić, tvorac srpske arheološke nauke"
  • "Директори музеја | Народни музеј" (in Serbian). Retrieved 8 July 2019.
  • General Encyclopedia of the Yugoslav Lexicographical Institute, Vol 8. Jugoslavenski leksikografski zavod “Miroslav Krleža”. 1982.
  • Enciklopedija Britanika-sažeto izdanje, Vol. 2, page 21-22. Politika. 2005. ISBN 86-331-2112-3
  • Cvekic, Ljilja (12 November 2007). "Prehistoric women had passion for fashion". Reuters
  • Srpska enciklopedija, Vol. II, page 420-424. Matica Srpska, Srpska akademija nauka i umetnosti, Zavod za udžbenike. 2013. ISBN 978-86-7946-121-6
  • "Serbian Academy of Science and Arts – page on Miloje Vasić". Archived from the original on 4 March 2016. Retrieved 16 February 2016.
  • Colic, Nina (5 September 2018). "Srednja škola iz Velikog Gradišta od sada nosi ime Miloja Vasića - Društvo - Dnevni list Danas" (in Serbian). Retrieved 11 January 2025.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/wiki/Miloje_Vasić”