Mirrhafű

Mirrhafű
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Disznóparéjfélék (Amaranthaceae);
Alcsalád:	Chenopodioideae;
Nemzetség:	Dysphania;
Faj:	D. ambrosioides;
Tudományos név
	Dysphania ambrosioides; (L.) Mosyakin & Clemants
Szinonimák
	Chenopodium ambrosioides
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mirrhafű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mirrhafű témájú médiaállományokat és Mirrhafű témájú kategóriát.

A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.

Elterjedése, élőhelye

Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos.^[1] Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.^[2]

Megjelenése, jellemzői

A növény képe

Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.

Hatóanyagai

Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz.

Felhasználása

Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik.^[3] Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták.^[4] Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.

Források

Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987. helytelen ISBN kód: 9632407085
Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények Megjelent a HATÁROZÓ KÉZIKÖNYVEK sorozatban, a PANEMEX gondozásában. 2007. ISBN 9789639090156

Jegyzetek

↑ [1] Kertek és konyhák Terebess Gábortól
↑ [2] Termesztett gyógynövényeink
↑ [3] Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben ^{[Tiltott forrás?]} Libatop a mimi.hu-n
↑ [4]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] [1] Kertek és konyhák Terebess Gábortól

[2] [2] Termesztett gyógynövényeink

[3] [3] Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben ^{[Tiltott forrás?]} Libatop a mimi.hu-n

[4] [4]

[1]

[2]

[3]

[4]