Mitrás arartinga

madárfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 31.

A mitrás arartinga (Psittacara mitratus), korábban pirosálarcos- vagy püspöksüveges aratinga, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2][3]

Mitrás arartinga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Psittacara
Faj: P. mitratus
Tudományos név
Psittacara mitratus
(Tschudi, 1844)
Szinonimák

Aratinga mitrata

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mitrás arartinga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mitrás arartinga témájú médiaállományokat és Mitrás arartinga témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Johann Jakob von Tschudi svájci természettudós írta le 1844-ben, a Conurus nembe Conurus mitratus néven.[4]

  • Psittacara mitratus alticola Chapman, 1921
  • Psittacara mitratus chlorogenys Arndt, 2006
  • Psittacara mitratus mitrata (Tschudi, 1844)
  • Psittacara mitratus tucumana Arndt, 2006

Előfordulása

szerkesztés

Az Andok hegységben, Argentína, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések, valamint másodlagos erdők. Vonuló faj.[5]

Betelepítették az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia, Florida és Hawaii államaiba.

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 38 centiméter, testtömege 219-275 gramm.[6]

Szaporodása

szerkesztés

Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen 23 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2024. március 20.)
  3. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 30.)

További információk

szerkesztés