Mladen Iveković

Mladen Iveković (Zágráb, 1903. április 1. – Zágráb, 1970. december 18.) horvát kommunista politikus, diplomata és publicista.

Mladen Iveković
Született	1903. március 1. Zágráb
Elhunyt	1970. december 18. (67 évesen) Zágráb
Állampolgársága	jugoszláv
Foglalkozása	diplomata politikai tiszt
Tisztsége	jugoszláv nagykövet Olaszországban (1947–1951)
Iskolái	Zágrábi Egyetem
Kitüntetései	Order "For Merit to the People" Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és pályafutása

Zágrábban született 1903. április 1-jén. Gimnáziumba Zágrábban, Bródon és Varasdon járt, ahol 1922-ben tette le érettségi vizsgát. Tanulmányait a Zágrábi Egyetem Jogi Karán folytatta, ahol 1928-ban doktorált, majd 1924–25-ben és 1928–29-ben Párizsban, az École des hautes etudes socialesben tanult. 1930–41-ben a zágrábi iparos kamara titkári posztját töltötte be. 1934-ben belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba (KPJ), ebben az évben a „Pregled” című jogi lap egyik elindítója, majd a „Naše Kalendar” az „Odjeka”, a „Novoga list” és a „Naše novina” folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt. Emellett részt vett a spanyolországi önkéntesek szervezésében is.

1935-től az Egyesült Munkáspárt szervező bizottságának (GIO) tagja (1938 májusától a Munkáspárt), majd 1939-től a Horvátországi Munkáspárt szervező bizottságának titkára, baloldali filozófiai és irodalmi viták résztvevője. Kommunista tevékenysége miatt 1936-ban az Államvédelmi Törvényszék, 1938-ban pedig a Zágrábi Kerületi Bíróság elé állították, majd 1939-ben őrizetbe is vették. Ettől az évtől 1941-ig az Agitprop Központi Bizottság tagja volt. A Horvát Kommunista Pártban (KPH) ő volt fő felelős a „Vjesnik” folyóirat elődjének, az illegális „Politički vjesnik”nek (1943–45-ben szerkesztője) az elindításáért és főszerkesztőként 1940-ben történő kiadásáért. 1941 márciusában egy kommunista értelmiségi csoporttal együtt letartóztatták, majd miután megszökött, illegalitásba vonult. 1942 januárjában őrizetbe vették, majd a jasenovaci koncentrációs táborba zárták, de szeptemberben Andrija Hebranggal és másokkal, fogolycserével szabadult.

Az Antifasiszta Tanács Jugoszlávia Felszabadításáért (AVNOJ) első ülésén Bihácsban, 1942 novemberében beválasztották a vezetőségbe, amelyben 1943 decemberéig a szociálpolitikát vezette. 1943 őszén a KPH Szlavónia Központi Bizottsága Agitprop Bizottságát vezette, ettől az évtől a Horvátország Nemzeti Felszabadításának Antifasiszta Tanácsa (ZAVNOH) tanácsosa, ahol a propagandaosztály vezetője, az elnökség mellett működő Törvényhozó Bizottság tagja, a Kereskedelmi, Kézműves és Ipari Bizottság helyettes biztosa és a tanács döntőbíróságának tagja volt. 1945-46-ban a horvát kormány ipari és bányászati minisztere volt. A háború után több brosúrát adott ki és ő írta a „Sabor u Topusko” című könyv bevezetőjét. Háborús naplót is írt, melynek a neretvai és sutjeskai csatákról, valamint Ivan Goran Kovačić és Vladimir Nazor sorsáról szóló része „Nepokorena zemlja” címmel jelent meg.

A háború után a belgrádi alkotmányozó nemzetgyűlés tagja, 1963-ig pedig Zágráb képviselője volt a Szövetségi Nemzetgyűlésben. Emellett 1946-47-ben a jugoszláv kormány állandó képviselője volt a Brüsszeli Szövetségközi Jóvátételi Ügynökségnél, valamint a jugoszláv küldöttség tagja volt 1946-ban Londonban és 1947-ben Moszkvában a Külügyminiszterek Konferenciáján. 1947- és 1952 között Jugoszlávia nagykövete volt Rómában és 1952-1956 között Bonnban. 1956 és 1958 között a Külügyi Államtitkárság helyettes államtitkára (Jugoszlávia küldöttségének vezetője az ENSZ 1956-os New York-i ülésén), 1958–1963 között a TANJUG jugoszláv hírügynökség igazgatótanácsának tagja és elnöke, 1958-tól 1963-as nyugdíjazásáig pedig a Szövetségi Nemzetgyűlés Szövetségi Tanácsának elnöke. 1959-ben beválasztották a Horvát Kommunista Szövetség (SKH) Központi Bizottságába. 1960-ban Japánba és Kambodzsába, 1961-ben Olaszországba, 1962-ben Brazíliába és 1969-ben Ciprusba vezetett jugoszláv parlamenti delegációkat. 1963-tól Zágrábban élt, ahol 1965-66-ban oktató volt az egyetemen, a politikatudományi karon. Élete vége felé tagja volt a Szövetség Tanácsának, tagja volt a Horvátország Dolgozó Népének Szocialista Szövetsége (SSRNH) Konferenciája elnökségének és elnöke a nemzetközi társadalompolitikai együttműködéssel foglalkozó bizottságának. Újságokban, folyóiratokban jelentek meg társadalmi, kulturális és politikai témájú cikkei és tanulmányai.

Művei

A marxizmus, irodalomkritika és nemzetközi politika témakörében megjelent számos vitairat és cikk mellett könyveket is publikált:

• "Nepokorena zemlja: zapisi iz IV. i V. neprijateljske ofenzive protiv narodno-oslobodilačke vojske i partizanskih odreda Jugoslavije", Nakladni zavod Hrvatske, Zagreb, 1945.

• "Hrvatska lijeva inteligencija: 1918. – 1945.", Naprijed, Zagreb, 1970.

Források

• ↑ Švab-Hameršak: Mladen Švab és Filip Hameršak - Hrvtaski biografski leksikon: Iveković, Mladen. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2005) (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.)