Monocercomonas
A Monocercomonas a Parabasalia csoportba tartozó Trichomonadida rend nemzetsége.[1][2] 4 ostora van, ebből 3 előre, 1 hátra mutat, és nincs costája vagy unduláló membránja. Megtalálható állati belekben,[3] és monocerkomoniázist okozhat hüllőkben.[4]
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Monocercomonas témájú rendszertani információt. |
Etimológia
szerkesztésA név a mono, egyetlen,[5] a kerko, farok (egy hátulsó ostor) és a monas, egysejtű szavakból származik.[6]
Története
szerkesztésA nemzetséget először Grassi írta le 1879-ben. A Monocercomonas sp.-t először kígyóbélben találták. A taxont Kofois és Swezy egymástól függetlenül találták 1915-ben, és Eutrichomastixnak nevezték. 1966-ban fedezték fel bogárbélben,[3] később más gerinctelenfajokban is megtalálták.
Élőhely
szerkesztésA Monocercomonast felfedezték Japánban, Dél-Kaliforniában, Dél-Afrikában[1] és Chilétől nyugatra a Csendes-óceánban a Tara óceáni misszióból származó DNS-mintában.[7]
A Monocercomonas állati bélben élő szimbionta: jelen van számos hüllő és madár belében,[8] valamint a faevő Parasphaeria boleiriana utóbelében.[3] Megtalálták házi madarakban, például csirkében (Gallus gallus) és kacsában (Anas sp.)[9] A Monocercomonas anaerob élőlény, mely nem faemésztő, bár faevő élőlényekben találták. Feltehetően kígyóparazita, mivel nagy mennyiségben találták beteg kígyók belében és más szerveiben (tüdőben és petevezetékben), és a kígyók mortalitásával is összefüggésbe hozták. Azonban megtalálták egészséges állatokban is. A Monocercomonasnak tápanyagban gazdag élőhely kell a túléléshez, és anaerob környezetben él.[4]
Morfológia
szerkesztésÁltalános morfológia
szerkesztésA Monocercomonas egysejtű ostoros eukarióta. A leggyakoribb sejtforma a trofozoita. Ezek alakja nagyjából ovális, mintegy 10 μm hosszú és 3 μm széles, de egyes fajok gömbölyűbbek (eltekintve az axostylaris törzstől). 4 ostora van, ebből 3 előre mutat, hosszuk közel 17 μm, egy hátra mutat, ennek hossza mintegy 30 μm. Axostylusuk az ostorralokkal szemben, hátul van. Mérete mintegy 5 μm, mikrotubulusokból áll, és törzset alkot kiemelkedésénél, ezt a membrán veszi körül.
Anatómia
szerkesztésA Monocercomonas axostylusa 13 párhuzamos mikrotubulusokból álló protofilamentumból áll, melyek két protofilamentum laterális projekciójával asszociáltak. Ez hidrogenoszómákhoz, a peltához és az endoplazmatikus retikulumhoz kapcsolódik.[10]
A hátulsó ostorral összekötött unduláló membránnal rendelkező Trichomonas-génuszokkal szemben[11] a Monocercomonas nem rendelkezik a hátulsó ostorral összekötött unduláló membránnal, de van az anterior végén pelta a periflagellaris csatornához közel, ez részben a testhez kapcsolja.[12]
A Monocercomonas 4 bazális testtel (kinetoszóma) rendelkezik a négy ostornak megfelelően. E párhuzamos bazális testek az anterior ostorok tövénél vannak és előremutatnak, a negyedik a többire merőleges, és a hátulsó ostor kezdetén van. Sejtmagjánál van endoplazmatikus retikuluma.[13] Az elülső ostorok áthaladnak a periflagellaris csatornán, a hátulsó nem.[14]
Parabazális filamentumok találhatók a mag és a lemezes Golgi-test közt, ez a Parabasalia szünapomorf tulajdonsága.
A Monocercomonas a Trichomonadida korán levált ága,[13] de a pelta és más sejtvázelemek elvesztése feltehetően másodlagos, vagyis a Trichomonadida utolsó közös ősében jelen voltak.
A kinetoszómák disztális végén átmeneti szálak vannak a parabazális testhez közel és elöl, közös ciszternaelrendezéssel a Golgi-testekhez. A parabazális szálak a kinetoszómák komplexeiből ágaznak, nem rendelkeznek a sejtcosta funkcióival, de a legdorzálisabb hasonló elrendezésű és helyű a Tritrichomonashoz.[14]
A sejtmag körül és az axostylus eredésében számos energiatároló glikogénszemcse van (mag körüli, illetve endoaxostiláris szemcse).
A Monocercomonas sejtplazmájában emésztő űröcskék és hidrogenoszómák vannak.[8]
Anyagcsere
szerkesztésA Monocercomonas anaerob légzését és más fontos anyagcsere-útvonalait a hidrogenoszómák teszik lehetővé. Diniz et al. (2007) szerint a Monocercomonas hidrogenoszómái gömbölyűek, szálasak vagy harang alakúak, míg más Trichomonasok esetén gömbölyűek vagy osztódáskor nyújtottak.
Kettős membránt mutatnak, mely a szénhidrátok szempontjából előnyös. A hidrogenoszómák más anaerob protozoonoktól, például a T. foetustól és a T. vagirzulistól eltérően nem követik az axostylus irányát.[14]
Az acetát és hidrogén termelését és annak lehetséges előnyeit a faevő átmeneti gazda számára nem tanulmányozták a Monocercomonas esetén, de a Monocercomonas nem mutat faforgáccsal teli emésztő űröcskéket, noha faevő élőlényekben él, így feltehetően parazitája lehet a faevő élőlénynek, nem pedig egy vele mutuálisan előnyös kapcsolat tagja.[12]
Élete
szerkesztésPszeudociszta
szerkesztésEllenálló pszeudociszta alakulhat ki káros körülmények, például 6,0 alatti pH, magas (37 °C feletti) hőmérséklet vagy tápanyaghiány esetén.[14][13]
A pszeudociszta először az ostor, majd az axostylus testbe való visszahúzódásával jön létre. A sejt sejtfalat hoz létre, és glikokalix veszi körül. A ciszták citoplazmája tartalmazza a sejtszervecskéket, beleértve a visszahúzottakat is, és a trofozoitánál szemcsésebb.[8]
Szaporodás
szerkesztésIvartalan sejtosztódást írtak le a Monocercomonasnál. Ez jellemző a Parabasaliára, ahol a kinetoszómák anterior/posterior helyzetűek, noha korábban az elődsejtben voltak.
A Monocercomonasban csak ivartalan szaporodást figyeltek meg. Állati szimbiontaként közvetlen életciklusa van köztes élőlény nélkül, az állatokat orofekális kontaminációval éri el, megnehezítve karbantartását kis zárt helyeken, például terráriumokban.[4]
Patogenicitás
szerkesztésMonocercomonasszal fertőzött hüllőkben monocerkomoniázis (a Monocercomonas léziókat és a bélben élő mikroorganizmusok megváltozását okozó proliferációja), mely révén megszűnnek enni, tömegük csökken, emésztési diszkomfortot mutatnak; a betegség halálos is lehet. Egyes esetekben vastagbél-, bélnekrózis és terméketlen tojások is megjelentek. Terráriumban a kígyók közt hetek alatt elterjedhet e betegség. A monocerkomoniázisnak nincs minden Monocercomonas-fertőzött kígyóban tünete. Az immunfunkció, a stresszkitettség és a kígyófaj (gazdaspecificitása révén a Thamnophis lehet tünetmentes Monocercomonas-gazda) befolyásolhatja a tünetes fertőzés kockázatát. A kígyókban tüdőgyulladást okozhat a Monocercomonas, és elterjedhet a női szaporító szervrendszerbe, gyulladást okozva.[15]
A Tropidophis melanurusból izolált Monocercomonas-fajok képesek aktiválni a hemolízist humán, ló-, patkány-, csirke-, marha- és bárányvérben.[16] A szupernatánsok, szonikált parazitakivonatok vagy elölt élőlények nem mutattak hemolitikus aktivitást.[16]
Taxonómia
szerkesztésAlnemzetségek: Alimonas (nincs pelta), Quadrimonas (hosszú pelta), Monocercomonas (rövid pelta). Ha van pelta, az párhuzamos a hátsó ostorral, de sejten belül fut.
Monocercomonas-fajok listája
szerkesztés- Monocercomonas molae
- Monocercomonas motellae
- Monocercomonas colubrorum
- Monocercomonas ruminantium
- Monocercomonas cuniculi
- Monocercomonas minutante
- Monocercomonas pistillum
- Monocercomonas minuta
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Monocercomonas Grassi, 1879 (angol nyelven). www.gbif.org . (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ Taxonomy Details: Monocercomonas colubrorum. test.arctos.database.museum . (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b c Reyes, R. Pérez (1966). „Insect Protozoa. I. Monocercomonas and Other Small Flagellates of Mexican Insects”. Proceedings of the First International Congress of Parasitology, Pergamon, 600–601. o. DOI:10.1016/B978-1-4832-2913-3.50480-9.
- ↑ a b c Zwart, Peernel, S. Teunis, J. Cornelissen (1984. szeptember 1.). „Monocercomoniasis in Reptiles”. The Journal of Zoo Animal Medicine 15, 129–134. o. DOI:10.2307/20094704.
- ↑ mono- | Meaning of prefix mono- by etymonline (angol nyelven). www.etymonline.com . (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ Cercomonas, The Free Dictionary. Hozzáférés ideje: 2022. március 23.
- ↑ 'Monocercomonas'. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2022. június 23.)
- ↑ a b c Borges FP, Gottardi B, Stuepp C, Larré AB, de Brum Vieira P, Tasca T, de Carli GA (2007. november). „Morphological Aspects of Monocercomonas Sp. and Investigation on Probable Pseudocysts Occurrence”. Parasitology Research 101 (6), 1503–1509. o. DOI:10.1007/s00436-007-0667-8.
- ↑ Susan Navarathnam, E. (1971. december). „Studies on Two New Species of the Genus Monocercomonas Grassi, 1879, from the Indian Birds”. Proceedings / Indian Academy of Sciences 74 (6), 301‑306. o. DOI:10.1007/BF03050641.
- ↑ Benchimol M, Diniz JAP, Ribeiro K (2000. április 1.). „The Fine Structure of the Axostyle and Its Associations with Organelles in Trichomonads”. Tissue and Cell 32 (2), 178‑87. o. DOI:10.1054/tice.2000.0102.
- ↑ trichomonad | organism | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com . (Hozzáférés: 2022. április 16.)
- ↑ a b Mattern CFT, Honigberg BM, Daniel WA (1972). „Structure of Monocercomonas sp. as revealed by electron microscopy”. The Journal of Protozoology 19 (2), 265‑74. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1972.tb03456.x.
- ↑ a b c Hampl V, Cepicka I, Flegr J, Tachezy J, Kulda J (2007. július 18.). „Morphological and molecular diversity of the monocercomonadid genera Monocercomonas, Hexamastix and Honigbergiella gen. nov.”. Protist 158 (3), 365‑83. o. DOI:10.1016/j.protis.2007.02.003.
- ↑ a b c d Diniz JA, Benchimol M (2007. május 2.). „Monocercomonas sp.: Cytochemistry and fine structure of freeze-fractured membranes”. Journal of Eukaryotic Microbiology 45, 314‑22. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1998.tb04542.x.
- ↑ Krishnamurthy R (1968. december). „Studies on the Morphology of the Monocercomonad Flagellates from Reptiles in India”. Rivista Di Parassitologia 29 (4), 233–40. o.
- ↑ a b da Silva AC, de Carli GA, Brasseur P, Tasca T, Castilhos D, Wendorff A. „Activité hémolytique d'un isolat de Monocercomonas spp.”. Parasite 5 (1), 79–82. o. DOI:10.1051/parasite/1998051079. PMID 9754301. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Monocercomonas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.