Monorfalva
Monorfalva, 1912-ig Monor (románul: Monor, németül: Mindendorf, szász nyelven Mindendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
| Monorfalva (Monor) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Monorfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427175 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33961 |
| Népesség | |
| Népesség | 741 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 0,14 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 453 m |
| Terület | 5298 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′46.966667°N 24.700000°EKoordináták: é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′46.966667°N 24.700000°E | |
 | |
| Monorfalva weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésSzászrégentől 22 km-re északra, a Lúc-patak partján fekszik. A község területéből 4729 hektár erdő, 3657 legelő és 1740 rét.
Nevének eredete
szerkesztésElőször 1319-ben, Monor alakban említették. Nevét azért változtatták meg, hogy megkülönböztessék a Budapest környéki Monortól.
Története
szerkesztés1242 után szászokkal telepítették újra. 1594-ben románok lakták.
1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”[3]
1841-ben hetivásárok és tavasszal és ősszel évi két országos vásár tartására nyert szabadalmat, ami a környék gazdaság központjává tette.[4] 1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének egyik járásának székhelyévé tették.[5] Ferenc József 1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.[6] 1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.[7] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.
1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.[8]
Határában eladásra is fejtettek követ. 1895-ben Monoreana néven népbankot alapítottak a faluban. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult.[9] 1942-ben tőle északnyugatra kellett megépíteni a Szeretfalva–Déda-vasútvonal leghosszabb alagútját.
Népessége
szerkesztésLátnivalók
szerkesztés- Iszapvulkánok (két hektáros természetvédelmi terület).
- Falumúzeum.
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1891. március 6-án Aurel Filimon etnográfus.
- Itt született 1925. április 22-én Teodor Tanco író.
Gazdaság
szerkesztés- Carmolact tejipari vállalat.[10]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ [1]
- ↑ Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., Európa, 1986, 74. o.
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900 és Vasile Netea: Mureșul superior. București, 2006, 211. o.
- ↑ Adrian Onofreiu: Districtul Năsăud (1861–1876). Cluj-Napoca, 2010, 118. o.
- ↑ Iuliu Moisil: Figuri grănițerești năsăudene. Năsăud, 1937, 50. o.
- ↑ Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon, 1861–1868. Bp., 1999, 444–445. o.
- ↑ Uo., 76. o.
- ↑ Belügyi Szemle 1906, 454. o.
- ↑ www.monor.ro (angolul)
Források
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
szerkesztés- A község bemutatása[halott link] (románul)
- Monori népviselet
.svg){kind=small}