Morfémaosztályok (nyelvészet)

A leíró nyelvtan egyik területe, az alaktan, azaz a morfológia foglalkozik a szavak, szóalakok felépítésével, szerkezetével. A szavakat felépítő szóelemeket, a szóelemek típusait, fajtáit, ezek rendszereit vizsgálja. A nyelvtudományban a szóelem fogalmát a morféma terminus jelöli. A morféma a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz. A morfémák több szempont szerint osztályozhatóak.

A morfémák típusai

Tőmorféma és toldalékmorféma

• tőmorféma (szótő): a magyarban affixumok (toldalékok) járulhatnak hozzá.
• toldalékmorféma, azaz affixum (prefixum, szuffixum, infixum, circumfixum, transzfixum). A magyarban a legtöbb toldalék szuffixum (a tő mögött áll), ám a felsőfok jele (leg-) prefixum, hiszen a tő előtt foglal helyet.

Szabad és kötött morfémák

• Szabad morfémának nevezzük azt a szóelemet, amely önmagában, más szóelemtől függetlenül is előfordulhat a mondatban, pl. térkép, szeret, harap. Toldalékmorféma nem lehet szabad, ám a tövek sem feltétlenül azok, pl. hav-. Azok a morfémák tartoznak ide, amelyek csak egy másik tőmorfémával vagy toldalékkal együtt fordulhatnak elő, pl. -t, -k, bokr-.
• A kötött morfémanak alakja és jelentése is járulékos. Kötött morfémáknak tekintjük azokat a szótöveket, amelyek nem önálló szavakban, hanem csak a toldalékos alakokban fordulnak elő.

Szabad morfémák típusai (mindig tőmorfémák)

• szükségszerűen szabad tő: ha nem toldalékolható, mindig ugyanabban az alakban áll. Pl. talán
• potenciálisan szabad tő: nem feltétlenül kell inflexiós morfémával (jellel vagy raggal) ellátnunk, de néha felvehet inflexiós toldalékokat. Pl. fent - fentebb
• relatíve szabad tő: ahhoz, hogy a mondatban megjelenjenek, el kell őket látnunk toldalékokkal. Ez lehet testes morféma, ám lehet zéró morféma is.

Passzív tő (fiktív tő)

Származékszavakban élnek, önállóan nem, csupán toldalékosan fordulnak elő. Úgy ismerhető fel, hogy mi a szótő, ha a tövet és a toldalékot más szavakban is fel tudjuk ismerni. Például:

for-dul – mor-dul;

for-dít – boly–dít;

for-og – kavar-og;

for-gat – takar-gat

Egyalakú és többalakú szótövek

• Egyalakú szótövek: a toldalék nélküli és a toldalékos alakjuk azonos, például a hang és a hall szótövek valamennyi toldalékos alakjukban változatlanok. Pl. hang-ot, hall-j, hall-ott stb.
• A többalakú szótövek: bizonyos toldalékok előtt más alakban fordulnak elő, mint önállóan: bokor – bokr-(o)t, zörög – zörg-(ö)tt, fa – fá-t, alszik – alud-j-on

Relatív tő és abszolút tő

Az olyan szóalakok szerkezetében, amelyben a szótőhöz több toldalék (affixum) kapcsolódik, kétféle szótövet különböztethetünk meg: az abszolút tövet és a relatív tövet.

• abszolút szótő: a szó szerkezetének toldalék nélküli alakja, mely alaktanilag, azaz morfológiailag tovább nem tagolható.
• relatív szótő: az a toldalékkal ellátott alak, amelyhez a következő toldalék kapcsolódik.

Például:

barátságosabban: barát + ság + (o)s + (a)bb + an

barát: abszolút szótő

barátság: relatív szótő

barátságos: relatív szótő

barátságosabb: relatív szótő

barátságosabban: barát + ság (képző) + os (képző) + (a)bb (jel) + an (rag)

Mintaelemzés

eszik:

esz-: abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-t v-vel váltakoztató igető

-ik: egyes szám harmadik személyű, ikes ragozású igei személyrag

eszik: zárt szóalak

egyétek:

e-: abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

gy-: felszólító mód jele

egy-: relatív, szintaktikai tő

-étek: többes szám második személyű határozott ragozású igei személyrag

egyétek: zárt szóalak

Egyéb szótövekkel kapcsolatos tudnivalók

Magánhangzó a toldalék előtt

Megkülönböztetünk előhangzót és kötőhangzót.

• Előhangzó: A toldalék előtti magánhangzó hozzátartozik a toldalékhoz: a toldalék előhangzója. Általában akkor előzi meg az előhangzó a toldalékot, ha a szótő mássalhangzóra végződik: pl. négy-et, öt-öt, hat-ot, nyolc-at.
• Kötőhangzó: Egy másik értelmezés a toldalék előtti magánhangzót elválasztja a toldaléktól, azaz a szótő és a toldalék közötti kötőhangzónak tekinti. Álmorfémának is szokták nevezni, mivel az így értelmezett kötőhangzó nem önálló része a szó szerkezetének.

Források

• Rácz Endre, Takács Etel 1957. Kis magyar nyelvtan. Gondolat Kiadó, Budapest.
• Keszler Borbála (szerk) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.