Mosav
A mosav (héberül: מוֹשָׁב; többes szám: mosavim, héberül: מושבים), izraeli városok vagy települések egy fajtája, különösen az egyéni gazdaságokból álló szövetkezeti, mezőgazdasági közösségek egy formája, amelyet a szocialista cionisták vezettek be az második alija hullámot követően. A mosavok lakóit, vagy tagjait mosavniknak (héberül: מוֹשַׁבְנִיק) nevezik.
Alapításuk
szerkesztésA mosavok, a kibucokhoz hasonlóan, a hangsúlyt a közösségi munkára helyezik. A 20. század elején, a brit fennhatóság alatt álló Palesztinában a cionista államépítési program részeként, a jisuv[1] terv keretében, alakították ki őket. A kollektív gazdálkodású kibucokkal ellentétben a mosavokban az egyes gazdaságok többnyire magántulajdonban maradtak, viszont méretük nem különbözhetett egymástól.
A mosavnikok egyéni, vagy közös munkával termesztenek terményeket és egyéb javakat a gazdaságaikban, a nyereséget és az élelmiszereket pedig a saját maguk ellátására fordítják. A mosavokat választott tanács (héberül: ועד, "bizottság") irányítja. A közösségi projekteket és létesítményeket különadóból (héberül: מס ועד, "bizottsági adó") finanszírozzák. Ezt az adót a közösség minden háztartása számára egyenlően, egyben kötelezően, állapítják meg.
Jelentőségük az integrációban
szerkesztésAz első mosavot, Nahalalt, 1921. szeptember 11-én alapították a Jezréel-völgyben. 1986-ra mintegy 156 700 izraeli élt és dolgozott, összesen 448 mosavban; ezek nagy része nyolc szövetségbe tagozódott.
Mivel a mosav szerveződések megtartották a családot mint a közösségi élet alapját, ezért a mizrahi (szefárd, iraki, szíriai, iráni, buharai, kaukázusi, jemeni stb.) zsidó bevándorlók számára;[2][3] sokkal vonzóbbak voltak az 1950-es években és az 1960-as évek elején, mint a kibucok, mert azokkal ellentétben a mosavok elkerülték az olyan kísérletezéseket, mint amilyen a közösségi gyermeknevelés, vagy a nemek egyenlőségének bevezetése. Ezek az úgynevezett "bevándorló mosavok" (héberül: מושב עולים) a keleti bevándorlók felszívódásának, integrálásának talán legsikeresebb formáját jelentették; sokkal kiegyensúlyozottabb felemelkedést tett lehetővé a mosavnikok számára a középosztályba, mint amilyet az átmenet nélküli, közvetlen, városi életbe való beilleszkedési lehetőség hozott volna.
Az integrációban betöltött szerepe miatt a mosav modell alapvetően mizrahi, míg a kibuc mozgalom meghatározóan askenázi hátterű volt.
Átalakulásuk
szerkesztésAz 1967-es hatnapos háborút követően mind a mosavok, mind a kibucok egyre inkább külső, köztük palesztin, munkaerőre támaszkodtak. Az 1980-as évek elején a pénzügyi instabilitás sok mosavot súlyosan érintett, ahogyan a magas születési szám és az egyre több, olyan felnőtté váló "mosav gyermek" tartós befogadásának problémája is, akik a közösségben kívántak maradni.
Az 1980-as évek végére az új, fiatal mosavnik generációk egyre inkább a mosav közösségen kívüli, nem mezőgazdasági ágazatokban helyezkedtek el, így egyes mosavok kezdtek olyan agglomerációs településekké válni, amelyek tagjai naponta ingáznak a munkahelyükre.
Az izraeli társadalmon belüli szerepüket vizsgálva összességében elmondható, hogy, egyrészt a mosavok soha nem élveztek olyan magas "politikai elit" státuszt, mint amilyet az Izraeli Munkapárt dominanciája idején a kibucok élveztek; másrészt viszont nem kellett elszenvedniük a kibucok 1970-es és 1980-as évekbeli súlyos presztízscsökkenését sem, a Likud 1977-től kezdődő kormányzásától kezdve.
Keresztény mosavim
szerkesztésA keresztény moshavimok, mint például az Izrael határain túl is ismert Nes Ammim, marginális jelenségnek számítanak.
Felszámolt mosavim
szerkesztésIzrael egyoldalú kivonulási terve, más néven "Sárón-terv", Ariél Sárón izraeli miniszterelnök 2004-es javaslata volt, amely szerint Izrael kivonul az 1967-es hatnapos háborút követően elfoglalt területek egy részéről, és felszámol néhány izraeli települést, míg másokat tartósan megtart.
A tervet 2005-ben hajtották végre, az alábbi mosavim kerültek felszámolásra:
Bedolach 1979-2005
Bnei Atzmon 1982-2005
Gadid 1982-2005
Gan Or 1983-2005
Katif 1985-2005
Morag 1983-2005
Netzer Hazani 1997-2005
A jelen
szerkesztésNapjainkra a mosavok kezdetben meghatározóan kollektív tevékenységeken és közösségi életformán alapuló működését a mosavnikok, a mosav-tagok egyre nagyobb gazdasági autonómiája és társadalmi individualizálódása jellemzi. Számos kollektív funkció azonban az erősödő trend az ellenére is megmaradt.
2003-ban országosan 452 mosav volt, ezek az izraeli lakosság mintegy 3 százalékának adtak otthont (szemben a kibucok 1,8 százalékával), és Izrael mezőgazdasági termelésének meghatározó részét biztosították.
.jpg)
Hírneves izraeli értelmiségiek is élnek mosavimban, közülük a Jeruzsálem melletti Mesilat Zion mosavban élő Yuval Noah Harari a legismertebb.[4]
Mosavim lista
szerkesztés- Aderet
- Adirim
- Almagor
- Aminadav
- Amirim
- Amqa
- Ashalim
- Aviel
- Aviezer
- Avigdor
- Avihayil
- Avital
- Avivim
- Avnei Eitan
- Balfouria
- Bedolah
- Beer-Touvia
- Beit Gamliel
- Beit Hanan
- Beit Hanania
- Beit Meir
- Beït-Yéhoshoua
- Beit Yitzhak
- Beit Zayit
- Ben-Shemen
- Bitzaron
- Bourgata
- Dekel
- Dishon
- Eshtaol
- Even Menachem
- Even Sapir
- Ein Hatzeva
- Ein Yahav
- Elishama
- Gadid
- Gan HaDarom
- Gan HaShomron
- Gan Or
- Gilat
- Gimzo
- Giv'at Hen
- Givat-Shapira
- Giv'at Ye'arim
- Giv'ati
- Hagor
- Hamra
- HaOn
- Hogla
- Katif
- Kfar-Hassidim
- Kfar-Haïm
- Kfar-Hitim
- Kfar Malal
- Kfar Mordechai
- Kfar-Netter
- Kfar-Ouria
- Kfar Sirkin
- Kfar-Warburg
- Kmehin
- Komemiyut
- Maor
- Margaliot
- Matzliah
- Meron
- Mesilat Zion
- Mevo Modi'im
- Mishmar Hashlosha
- Morag
- Nahalal
- Nehalim
- Netaim
- Netiv HaAsara
- Netzer Hazani
- Nevatim
- Neve Ativ
- Nir Akiva
- Odem
- Ofer
- Ora
- Otzem
- Paran
- Ram-On
- Sde David
- Sde Nitzan
- Sde Uziyahu
- Sdé-Yaakov
- Shadmot Devora
- Smadar
- Talmei Yosef
- Telamim
- Tel-Adashim
- Ya'ad
- Yakhini
- Yad Rambam
- Yad Natan
- Yated
- Yesha
- Yodfat
- Yonatan
- Zar'it
- Zohar
Forrás: Statistical Abstract of Israel, Central Bureau of Statistics, Jerusalem, 2007.[5]
Irodalom
szerkesztés- Claus Stefan Becker: Kibbuz, Moschaw und Freiwilligendienste. In: Jobs und Praktika. Band 6, Interconnections Beckmann, Freiburg im Breisgau 1997, ISBN 3-86040-010-X
- Nikolaus Besch: Die israelischen Genossenschaften, besonders die Siedlungsgenossenschaften des Kibbutz, des Moschaw Owdim und des Moschaw Schitufi. In: Kooperations- und genossenschaftswissenschaftliche Beiträge. Band 35, Regensberg, Münster 1995, ISBN 3-7923-0678-6 (zugleich Dissertation an der Universität Münster, 1995).
- Peter Guttkuhn: Dr. jur. Alfred Cantor (1899–1968). Vom Rechtsanwalt und Notar in Lübeck zum Landarbeiter-Pionier in Israel. In: Schleswig-Holsteinische Anzeigen. Justizministerialblatt für Schleswig-Holstein. Heft 9. Kiel 2007, S. 358–359.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dr. Róbert Péter - Célegyenesben: Siker és betiltás Magyarországi Cionista Szövetség, Budapest, 2016 https://www.or-zse.hu/javne/cionistasajto.pdf
- ↑ PDF file from Editorial Manager. dx.doi.org. (Hozzáférés: 2021. december 6.)
- ↑ Izraeli választások: mitől olyan bonyolult?. Jelen. [2021. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
- ↑ „Fast Talk / The Road to Happiness”, Haaretz (Hozzáférés: 2021. december 7.) (angol nyelvű)
- ↑ Statistical Abstract of Israel, Central Bureau of Statistics, Jerusalem, 2007 https://www.cbs.gov.il/he/pages/default.aspx
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Moshav című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.