Moszkva története
Moszkva története az újkőkorszakban kezdődik, a nevét azonban 1147-ben említik először, alapítójának Jurij Dolgorukijt tartják. Történelme folyamán többször is hódítások célpontja volt, a tatárok, III. Zsigmond lengyel király, Napóleon Bonaparte és a második világháborúban a náci Németország is megkísérelte elfoglalni. A 19. században polgári városként említett Moszkva a Szovjetunió megalakulásával ipari munkásvárossá alakult.
Őskor és Ókor
szerkesztésA mai Moszkva területén már az újkőkorszakban is éltek, az első települések mintegy háromezer évvel ezelőtt jelentek meg itt. I. sz. az első évezred második felében szláv törzsek foglalták el a területet.[1]
Középkor
szerkesztés
A várost 1147-ben említik először,[1] ekkor kicsi, jelentéktelen település volt, lakói a finnugor népcsoportok közé tartozó meriák voltak. 1156-ban Jurij Dolgorukij fejedelem cölöpökkel és vizesárokkal vette körül a várost. Ennek ellenére 1177-ben a várost elfoglalták, felgyújtották és lakóit lemészárolták. 1237-38-ban a tatárok pusztították el.[1] Ezután újra felépült, és egy független fejedelemség fővárosa lett.
1300-ban Moszkva fejedelme Daniel Alekszandrovics volt, Alekszandr Nyevszkij fia, a Rurik-dinasztia tagja. A város gyorsan nőtt, köszönhetően annak az előnynek, hogy közel feküdt a Volga folyóhoz. 1304-ben Daniel fia, az Arany Horda támogatásával uralkodó Moszkvai Jurij, valamint öccse és utóda, I. Iván győztes háborúinak köszönhetően bővítették a Moszkvához tartozó területeket.
Az Arany Horda kánjai eleinte megpróbálták kisebbíteni Moszkva jelentőségét, de amikor a Litván Nagyfejedelemség Oroszország riválisa lett, a kán igyekezett megerősíteni Moszkvát, ami lassan egész Oroszország legjelentősebb városa lett. 1480-ban III. Ivánnak sikerült megszabadulnia a tatár befolyástól, és Moszkva egy egyre növekvő birodalom fővárosa lett, ekkortájt épült a Kreml, valamint számos védelmi épület és kolostor (például a Novogyevicsi kolostor), és ebben a korszakban adták ki az első orosz nyelvű könyvet, Ivan Fjodorov Apostol című munkáját.[1]
A későbbi cárok, például Rettegett Iván uralkodása alatt a birodalom, bár növekedett, lassan hanyatlásnak indult. 1571-ben a krími tatárok elfoglalták és felégették Moszkvát. 1610 és 1612 között a lengyel-litván seregek elfoglalták a várost,[1] mikor uralkodójuk, III. Zsigmond megpróbálta megszerezni az orosz trónt. 1612-ben Nyizsnyij Novgorod és más orosz városok népe fellázadt a lengyel hódítók ellen, elfoglalták a Kremlt és megölték a hódítókat.
A Romanov-dinasztia idején
szerkesztés
1613-ban egy gyűlésen I. Mihályt választották cárrá. Vele kezdetét vette a Romanov-dinasztia uralma, ami több, mint háromszáz éven át tartott.
1703-ban, mikor Nagy Péter megalapította Szentpétervárt, Moszkva megszűnt főváros lenni, ám fejlődése nem állt meg. Kiadták az első orosz folyóiratot (Vedomosztyi) és 1755-ben megnyílt a Moszkvai Egyetem is, Matvej Kazakov és Vaszilij Bazsenov építészeknek köszönhetően kialakult a város építészeti arculata.[1]
Mikor I. Napóleon seregei 1812-ben Moszkva felé közeledtek, nem messze tőle zajlott a borogyinói csata. A városlakók szeptember 14-én kiürítették és felégették a várost. Napóleon seregét annyira megviselte a hideg és az éhség, hogy vissza kellett vonulniuk. A város felszabadítása után elkezdődött az újjáépítés, ekkor épült például a Bolsoj és a Malij Színház, a Sándor-kert és az első moszkvai kórház. Megkezdődött a korábban feudális jellegű város polgárosodása. A vasút fejlődésének köszönhetően a század végére a város az ország második ipari központja lett, Szentpétervár után.[1]
1852-ben megépült a Moszkvát Szentpétervárral összekötő távíróvonal, 1867-ben a város számos utcája gázlámpás világítást kapott, 1872-ben üzembe helyezték az első lóvasutakat (konyka). Az 1890-es években az első távolsági telefonvonalat is üzembe helyezték. A 19. század Moszkva fénykorát jelentette, számos világhírű író, költő és művész (Puskin, Csehov, Tolsztoj, Gogol, Levitan) élt és munkálkodott a városban.[1]
20. és 21. század
szerkesztés1905 januárjában Alekszandr Adrianovot nevezték ki Moszkva első polgármesterévé. Az 1917-es forradalom után Lenin az esetleges idegen megszállástól tartva Szentpétervár helyett újra a határtól távolabb eső Moszkvát tette meg fővárosnak (1918. március 5.).[1]
Vasúti csomópontként Moszkva – Leningráddal és Kijevvel együtt – a német offenzíva egyik stratégiai célpontja volt a második világháború alatt. 1941 novemberében a német csapatok egészen a város széléig eljutottak, a moszkvai csatában azonban megfutamították őket.
A Szovjetunió első éveiben a jobb megélhetés reményében számos paraszt vándorolt a falvakból Moszkvába, ahol szakképzetlen munkaerőként gyárakban és építkezéseken dolgoztak - ez megváltoztatta a város addigi polgári arculatát és Moszvka munkásvárossá vált, egyre szaporodtak a munkás-lakótelepek, a templomok nagy részét lerombolták vagy „közösségi házakká” alakították. Hruscsov idejében, az 1960-as években épült a legtöbb lakótelep, ahol kis lakásokban, egy szobában gyakran öt ember is lakott.[1]
Az ezredfordulót követően, a második csecsen háború idején Moszkva a csecsen terroristák célpontjává vált. 2004. február 6-án egy metróállomáson bomba ölt meg legalább 40 embert, 2002 októberében pedig a Dubrovka színházban elkövetett merénylet következtében halt meg száznál is több ember.
Hivatkozások
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkva története témájú kategóriát.- Moszkva története évszámokban (angolul)
