Wikipédia

Mowbray bárója

1283-ban Parlamentbe hívással létrejött báróság. A második legrégebbi létező báróság.
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 6.

A Mowbray báró angol nemesi cím, amely 1283-ban jött létre Roger de Mowbray parlamentbe hívásával.[m 2] 1368-ban a cím egyesült a Segrave bárósággal, amikor John Mowbray, Nottingham 1. grófja és Mowbray 5. bárója örökölte azt. A Mowbray-ek hamarosan elnyerték a Norfolk hercege címet.

Mowbray bárója
Baron Mowbray
Címerpajzs[m 1]
Címerpajzs[m 1]
OrszágEgyesült Királyság
Nemzetiségangol
Alapítva1283 (függő 1481-84, felfüggesztve 1485-1554, 1572-1604, függő 1777-1878)
Alapító
Rangbáró

A Mowbray-k kihalása során a bárói címet a Howard-család örökölte, aki a Mowbray-ekhez hasonlóan a Norfolk hercege címet is megkapták. 1777-ben a bárói címet viselő férfiág kihalt, a női örökösök[m 2] igényelhették volna a címet, de nem tették egészen 1877-ig.

1877-ben az egyik egyenesági leszármazott, Alfred Stourton kérte a Mowbray báró és Segrave báró címet, amelyet az uralkodó megadott számára és örökösei számára. A címeket Stourton leszármazottai viselik.

A Mowbray–ház

szerkesztés

A Mowbray-ház (/ˈmoʊbri/) anglo-normann nemesi ház volt, amely a normandiai Montbray-ből származott, Nigel d'Aubigny fia, Roger de Mowbray alapította.

Az angliai normann hódítás után Geoffrey de Montbray, Coutances püspöke[m 3], mintegy 280 angol birtokot (manor[m 4]) kapott. Örököse, bátyja Roger fia, Robert de Mowbray, Northumbria grófja, 1095-ben fellázadt, ezért birtokait elkobozták, őt pedig életfogytiglan börtönbe vetették. Kényszerítették, hogy elváljon feleségétől, Matilda de L’Aigle-től, aki Richer, L’Aigle ura lánya volt. A Mowbray-birtokokat Matilda új férje, a király kegyeltje, Nigel d’Aubigny kapta meg.

Nigel d’Aubigny a Saint-Martin-d’Aubigny-i Roger d’Aubigny fia volt, és bátyjával, William d’Aubignyval együtt I. Henrik király hűséges támogatója. Hűségük jutalmaként mindketten jelentős angliai birtokokat kaptak. William a király pohárnokává (butler) vált, és ő lett Arundel 1. grófjának, William d’Aubignynak az apja. Nigel feleségül vehette az elítélt Robertde Montbray volt feleségét, Matildát, megkapta Mowbray elkobzott normann hűbérbirtokát és számos angliai földet. Tízévnyi gyermektelen házasság után elvált Matildától, majd 1118-ban feleségül vette Gundred de Gournayt (–1155), Gournay-i Gerard lányát. Házasságukból egy fiuk született, Roger, aki apjától örökölte a normandiai Mowbray-birtokokat, és felvette a Mowbray nevet.

Roger, aki száz lovagi birtokkal rendelkező nagyúr volt, István királlyal együtt fogságba esett a lincolni csatában[m 5], majd csatlakozott az 1173-as lázadáshoz II. Henrik ellen. Apátságokat alapított és részt vett a második keresztes hadjáratban. Unokája, William, a János király elleni felkelés egyik vezetője volt. Testvérével, Rogerrel együtt a Magna Carta végrehajtására kijelölt 25 báró közé tartozott. William később fogságba esett, amikor III. Henrik ellen harcolt az 1217-es lincolni csatában[m 6].

Mowbray családfa

szerkesztés

A családfán csak a cím szempontjából meghatározó személyeket tüntettük fel, illetve szerepelnek a fontosabb mellékágak első tagjai, illetve a fontosabb feleségek.

  • Roger d’Aubigny (~1036–1084)
    • Rualoc d’Aubigny
    • William d’Aubigny (1109–1139)[m 7] ∞ Maud le Bigod (~1085)
    • Nigel d'Aubigny (1070–1129)
      • Roger de Mowbray (~1120–~1188)
        • Nigel de Mowbray (~1146–1191)
          • William de Mowbray (1173–1224)
            • Roger de Mowbrey (–1266)
              • Roger de Mowbray (1254–1297), Mowbray 1. bárója
                • John de Mowbray (1286–1322), Mowbray 2. bárója
                  • John de Mowbray (1310–1361), Mowbray 3. bárója ∞ Joan of Lancaster (~1312–1349)
                    • John de Mowbray (1340-1368), Mowbray 4. bárója ∞ Elizabeth Segrave (1338–1368), Segrave 5. bárónője
                      • John de Mowbray (1365–1383), Nottingham 1. grófja
                      • Thomas de Mowbray (1366–1399), Nottingham 1. grófja, Norfolk 1. hercege ( 1397 I.) Norfolk 3. grófja ∞¹ Elizabeth le Strange, 6. Strange of Blackmere bárónő, ∞² Elizabeth FitzAlan (1366–1425)

Báróság

szerkesztés

A bárói cím 1283-ban jött létre Roger de Mowbray parlamentbe hívásával.[m 2] A Mowbray-k hamarosan Norfolk grófjai, majd Norfolk hercegei címet nyertek. De Anne Mowbray, Norfolk 8. grófnője gyermek nélkül halt meg 1481 körül, a bárói cím függő állapotba (abeyance) került a Howard és Berkeley családok között, akik egyaránt Mowbray és Segrave bárójaként címezték magukat.

1639-ben Henry Frederick Howard, a későbbi Arundel 20. grófja[m 8], meghívást kapott a Parlamentbe Mowbray báróként. A modern értelmezés szerint ez egy új nemesi cím létrehozását jelenthette volna, azonban egy 1877-es Lordok Háza-döntés megerősítette, hogy ez az függő állapotba (abeyance) megszüntetését jelentette.

A Howard család birtokában levő Mowbray báróság végül ismét függő állapotba (abeyance) került 1777-ben, amikor Edward Howard, Norfolk 9. hercege gyermek nélkül elhunyt.

1877-ben Alfred Stourton, Lord Stourton, a legidősebb társtulajdonos, kérvényt nyújtott be a Lordok Házához, hogy szüntessék meg az függő állapotot az ő javára. A Lordok Háza Bizottsága (Committee for Privileges) végül Stourton javára döntött.[1]

Mowbray bárói

szerkesztés
A Mowbray család címerpajzsa: vörös mezőben egy ágaskodó ezüst oroszlán.
A Mowbray-házból származó Norfolk hercegeinek címere, amelyet II. Richárd király adományozott Thomas de Mowbray, Norfolk 1. hercegének. A címer Mowbray dédapja, I. Eduárd király fiatalabb fiának, Thomas of Brotherton, Norfolk 1. grófjának címere volt. A címer I. Eduárd király királyi címere, amelyet egy háromágú ezüst rangjelzés különböztet meg.
Roger de Mowbray (1254–1297), Mowbray 1. bárója
John de Mowbray (1286–1322), Mowbray 2. bárója

John de Mowbray Yorkshire-ben örökölt apjától több birtokot[m 4]. 1306-ban lovaggá ütötték, majd részt vett I. Eduárd skót hadjárataiban. 1312-ben kinevezték York megye seriffjévé[m 9], York város kormányzójává. 1313-ban a Carlisle felé eső skót határ menti területek egyik őrzője volt. 1315-ben Newcastle és Northumberland kapitánya és őrzője lett, 1317-ben pedig Scarborough és Malton kastélyainak őrzője. A politikai zűrzavar közepette Thomas, Lancaster grófja oldalára állt, és részt vett II. Eduárd elleni lázadásban. 1322. március 23-án, a Boroughbridge-i csatában vereséget szenvedett, fogságba esett és Yorkban felakasztották.[2][3]

John de Mowbray (1310–1361), Mowbray 3. bárója

John de Mowbray apja kivégzése után családja helyzetének helyreállításáért küzdött. Apja a király ellen lázadt, elfogták, felakasztották, birtokait pedig elkobozták. Mowbray ekkor még gyermek volt, és anyjával együtt a Towerbe zárták. Csak 1327-ben szabadult, miután II. Eduárdot megbuktatta felesége, Izabella királyné és Roger Mortimer, March első grófja. Fiatal éveiben hűséges maradt III. Eduárdhoz, és katonai pályát futott be. Részt vett a Bretagne-i örökösödési háború franciaországi hadjárataiban, többek között Nantes és Aiguillon ostromában. 1340–1341-ben Berwick-on-Tweed kormányzója volt, majd 1346-ban az angol oldalon harcolt a Neville’s Cross-i csatában a skótok ellen. 1351-ben Lincolnshire békebírájává nevezték ki. Birtokai között szerepelt Gower és Bramber feudális bárósága, valamint Axholme. 1361-ben Yorkban halt meg a pestisben.[2][4]

John de Mowbray (1340–1368), Mowbray 4. bárója

John de Mowbray-t 1355 júliusában III. Eduárd király lovaggá ütötte, mielőtt a franciaországi hadjáratra indultak. 1356-ban részt vett a breton hadjáratban. 1361-ben örökölte meg címét, apja második felesége özvegyi jogai miatt birtokai egy részét nem tudta azonnal birtokba venni. Körülbelül 1349-ben feleségül vette Elizabeth de Segrave-et. Házasságuk révén öt gyermekük született. 1368-ban a Szentföldre vezető zarándokútja során Konstantinápoly közelében esett el.[2][5]

  • John Mowbray (1365–1379), Nottingham 1. grófja, Mowbray 5. bárója
  • Thomas de Mowbray (1366–1399), Norfolk 1. hercege, Mowbray 6. bárója
  • Thomas de Mowbray (1385–1405), Norfolk 4. grófja, Mowbray 7. bárója
  • John Mowbray (1392–1432), Norfolk 2. hercege, Mowbray 8. bárója
  • John Mowbray (1415–1461), Norfolk 3. hercege, Mowbray 9. bárója
  • John de Mowbray (1444–1476), Norfolk 4. hercege, Mowbray 10. bárója
  • Anne de Mowbray (1472-~1481), Norfolk 8. grófnője, Mowbray 11. bárónője
1481-től a cím függő állapotban
  • John Howard (1420–1485), Norfolk 1. hercege, Mowbray 12. bárója (visszaállít: 1484-ben, felfüggesztve: 1485-től)
  • Thomas Howard (1538–1572), Norfolk 2. hercege, Mowbray 13. bárója (visszaadva: 1554-ben, felfüggesztve: 1572-től)
  • Thomas Howard (1585–1646), Arundel 19. grófja[m 8], Mowbray 14. bárója (visszaadva: 1604-ben)
  • Henry Howard (1608–1652), Arundel 20. grófja[m 8], Mowbray 15. bárója (1639-ben Parlamentbe hívva Lord Mowbray címmel)
  • Thomas Howard (1627–1677), Norfolk 5. hercege, Mowbray 16. bárója
  • Henry Howard (1628–1684), Norfolk 6. hercege, Mowbray 17. bárója
  • Henry Howard (1654–1701), Norfolk 7. hercege, Mowbray 18. bárója (1678-ban Parlamentbe hívva Lord Mowbray címmel)
  • Thomas Howard (1683–1732), Norfolk 8. hercege, Mowbray 19. bárója
  • Edward Howard (1686–1777), Norfolk 9. hercege, Mowbray 20. bárója
1777-től a cím függő állapotban

Az 1777-es függő állapot megszűnése

szerkesztés

Edward Howard, Norfolk hercege 1777-ben, 91 évesen fiúörökös nélkül hunyt el. Több címe, köztük Norfolk hercege, Norfolk, Arundel és Surrey grófja, valamint a Maltravers bárója, másod-unokatestvérére, Charles Howardra szállt. A Norwich grófja ( 1672 III) és Castle Rising Howard bárója ( 1669) címek, amelyeket nagyapjának, Norfolk 6. hercegének hoztak létre, kihaltak.

Számos régi bárói címet is viselt, amelyek a hercegi címtől eltérően öröklődtek, mivel Edwardnak halálakor két életben lévő lánya volt – Winifrede Howard, aki William Stourton Stourton 16. bárója és Anne Howard, aki Robert Petre, Petre 9. bárója felesége volt. Ha csak egy lett volna, ő lett volna a címek örököse, de mivel ketten voltak, közösen örököltek.

  • Henry Howard (1628–1684), Castle Rising 1. Howard bárója (1669), Norwich 1. grófja (1672), Norfolk 6. hercege
    • Henry Howard (1655–1701), Norfolk 7. hercege ∞ Mary Mordaunt (1658–1705)[m 10] Mourdant 7. bárónője
    • Thomas Howard (1657–1689)[m 11]
      • Thomas Howard (1683–1732), Norfolk 8. hercege
      • Edward Howard (1685–1777), Norfolk 9. hercege ∞ Mary Blount (1702–1773)[m 12]
      • Philip Howard (1687. január 24. – 1749. január 23.)
        • Winifrede Howard (1726–1753) ∞ William Stourton (1704-1781), Stourton 16. bárója
        • Anne Howard (1742–1787) ∞ Robert Petre, Petre 9. bárója (1742–1801)
    • Elizabeth Howard (1659–1732) ∞ George Gordon (1649–1716), Gordon 1. hercege

Mivel egy címet csak egy személy viselhet, ezért a cím alvó állapotba került. Az alvásból kikerülhet a cím, ha csak egy örököse lesz – az egyik testvér utód nélkül meghal –, de ez nem következett be. A címért jelentkezhet olyan távoli leszármazott, akinek felmenője valaha örökölhette volna a címet, ezért ő is jogosult lehet rá. Ez nem jelentette volna a cím elnyerését, arról – tanács alapján – az Uralkodó dönt. De nem jelentkezett más leszármazott. Ha jelentkezett volna, akkor a két nővérnek és leszármazottnak a joga „erősebb“ lett volna – bár az elnyerésről az Uralkodó dönt, akár felülírva az erősséget is. Végül, ha nincs egyértelmű örökös, a cím az uralkodó döntésétől függ. Az uralkodó választhatja azt, hogy egyetlen örökös javára szünteti meg az alvó állapotot, vagy a cím megszűnik.

Mowbray bárója és Segrave bárója

1877-ben Alfred Joseph Stourton, Stourton 20. bárója kezdeményezte a Mowbray bárója[1] és a Segrave bárója[6][7] címek részére történő megítélését. 1878. január 3-án a Mowbray, pár héttel később a Segrave bárósságot hivatalosan is visszajuttatták neki. Ettől kezdve ezek a címek a Stourton bárósággal együtt viseltetnek. A folyamán kétszer is Anglia rangelső bárói címe lett, amikor az egyetlen régebbi cím, a de Ros báróság (1264) függő állapotba került.

  • Alfred Joseph Stourton (1829–1893), Stourton 20. bárója, 1878-tól: Mowbray 23. bárója, Segrave 24. bárója
  • Charles Botolph Joseph Stourton (1867–1936), Mowbray 24. bárója, Stourton 21. bárója, Segrave 25. bárója[m 13]
  • William Marmaduke Stourton (1895–1965), Mowbray 25. bárója, Stourton 22. bárója, Segrave 26. bárója
  • Charles Edward Stourton (1923–2006), Mowbray 26. bárója, Stourton 23. bárója, Segrave 27. bárója
  • Edward William Stephen Stourton (1953–2021), Mowbray 27. bárója, Stourton 24. bárója, Segrave 28. bárója
  • James Charles Peter Stourton (1991–), Mowbray 28. bárója, Stourton 25. bárója, Segrave 29. bárója

Jelenleg a báró négy nővére a lehetséges örököse (2025), ami előrevetíti, hogy mindhárom bárói cím ismét függő állapotba kerül.

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ Hateltű vágott pajzs. Fekete mezőben arany pólya, hat hullámos ezüst-kék kerek pajzs (Stourton). Vörös mezőben hat ezüst kereszt között egy arany pajzs, amelyben egy nyíllal átszúrt fél ágaskodó oroszlán látható, kettős liliomos keretben (Howard). Vörös mezőben egy ágaskodó ezüst oroszlán (Mowbray). Fekete mezőben egy ágaskodó ezüst oroszlán, arany hercegi koronával (Segrave). Vörös mezőben három arany, egy sorban haladó oroszlán, felül háromágú ezüst rangjelzéssel (Plantagenetek Norfolk ága). Vörös mezőben egy ágaskodó arany oroszlán, arany cakkos szegéllyel (Talbot).
  2. ↑ a b c A writ of summons (parlamenti meghívólevél) a kora középkori Angliában a király által kiadott hivatalos rendelet volt, amely egy nemest a Parlamentbe való részvételre kötelezett. Ha egy családtagot ezzel a módszerrel meghívtak, az örökölhető bárói címet eredményezhetett, ami később az angol peerage (nemesi rend) alapját képezte. Az ilyen báróságok öröklési rendje az férfi-ági leszármazás (primogenitúra) volt. A férfi ágak kihalása esetén egyetlen lány esetén a lány lett az örökös. Több leánytestvér esetén a cím függő állapotba (abeyance) került, és a koronának kellett eldöntenie, hogy melyikük vagy utódaik közül ki kapja meg a címet végül.
  3. ↑ Geoffroy de Montbray Coutances püspöke volt a XI. században. 1049 körül nevezték ki a püspöki székbe, és ugyanebben az évben szentelték fel Rouenben. Aktív szerepet játszott a normann egyház megerősítésében és a Hódító Vilmos vezette 1066-os angliai invázió támogatásában. Hűséges tanácsadója és hadvezére volt Vilmosnak, részt vett az angliai birtokok elosztásában is. 1093. február 2-án hunyt el, haláláig Coutances püspökeként szolgált. Bishop John de Montbray (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  4. ↑ a b A manor a középkori Angliában és Normandiában önálló földbirtok volt, amely egy földesúr (lord of the manor) fennhatósága alá tartozott. A birtok uradalmi központból (manor house) és a hozzá tartozó földekből állt, amelyeket jobbágyok, zsellérek és szabad földművesek műveltek. A manornak önálló igazságszolgáltatása és gazdasági rendszere is lehetett, gyakran egy helyi bíróság (manorial court) irányítása alatt. A birtok jövedelmét földbérletből, terményadókból és munkaszolgáltatásból biztosították. Az angol manor általában kisebb méretű volt, mint az uradalom.
  5. ↑ A lincolni csata, pontosabban az első lincolni csata 1141. február 2-án zajlott az angliai Lincolnshire Lincoln melletti síkságon. István angol király és Matilda császárnőhöz hű erők között. Istvánt a csata során elfogták, bebörtönözték és ténylegesen leváltották, míg Matilda rövid ideig uralkodott. Forrás: Jim Bradbury. The Medieval Archer, Illustrated, Reprint, Revised (angol nyelven), Boydell Press, 198. o. (1985). ISBN 0851156754, 9780851156750 
  6. ↑ A második lincolni csata 1217. május 20-án zajlott a lincolni várnál, az első bárói háború során. A csata a leendő VIII. Lajos, akkor még francia trónörökös és III. Henrik angol király hívei között zajlott. Lajos erőit Thomas, Perche grófja vezette, míg az angolok oldalán William Marshal, Pembroke 1. grófja vezette a felmentő sereget. Az ütközet során Perche gróf elesett, Lajos csapatai pedig vereséget szenvedtek és elvesztették délkelet-angliai bázisaikat. A csata után az angol csapatok kifosztották Lincolnt, mivel annak polgárai Lajos pártján álltak – ezt az eseményt „Lincoln vásár” néven emlegetik.
  7. ↑ William d'Aubigny, más néven William de Albini, angol-francia báró és királyi tisztviselő volt, aki több angol uralkodót is szolgált, és jelentős birtokokat szerzett Norfolkban. I. Henrik angol király pohárnokaként (Butler) szerzett tisztsége miatt William d'Aubigny Pincerna néven is ismert, hogy megkülönböztessék az azonos nevű személyektől.
  8. ↑ a b c Az Arundel grófok számozása több anomáliát is tartalmaz, mivel a címet az évszázadok során többször visszaállították vagy újra létrehozták. Az első létrehozás (1138) során a d’Aubigny család tagjai viselték a címet, amely a FitzAlan családhoz került 1267-ben. Az öröklés körüli viták és felfüggesztések miatt egyes grófok kimaradtak a számozásból, például a 6. és 7. gróf (John FitzAlanok) a FitzAlan-vonal kezdetén. Emiatt a számozás a 8. gróffal (Richard FitzAlan, 1267–1302) folytatódott, amit egyes források új létrehozásnak tekintenek. A magyar Wikipédia az 1–34-es számozást használja, amely következetes a jelenlegi gróf, Edward Fitzalan-Howard (1956–), Norfolk 18. hercege esetében. Azért ezt a rendszert alkalmazzuk, kiegészítve a grófok születési és halálozási évszámaival, hogy minden olvasó számára egyértelmű legyen az azonosítás. Ez a megközelítés nemcsak logikus, hanem a történelmi kontextusban is érthetővé teszi az öröklési és létrehozási eltéréseket. A számozási anomáliáról részletesebben az Arundel grófja szócikkben olvashat. Forrás: Earldom of Arundel (1139) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  9. ↑ A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
  10. ↑ Lady Mary Mordaunt (1658–1705) Henry Mordaunt, Peterborough 2. grófjának és Lady Penelope O'Briennek egyetlen örököse volt. 1677-ben feleségül ment Henry Howardhoz, Arundel grófjához, aki később Norfolk hercege lett. Házasságuk rövid időn belül megromlott, és 1700-ban hivatalosan elváltak, miután Mary hűtlensége Sir John Germainnel nyilvánosságra került. Bár a herceg megpróbált kártérítést szerezni, az esküdtszék jelentéktelen összeget ítélt meg neki, részben saját rossz magatartása miatt. Lady Mary 1701-ben Germainnel házasságot kötött, de gyermektelenül halt meg 1705-ben. Címeit és örökségét unokatestvére, Charles Mordaunt, Peterborough grófja örökölte.
  11. ↑ Thomas Howard (1657–1689)az Oxfordi Egyetem Magdalen College-ban tanult. Hadnagyi rangot ért el a Királyi Testőrségben, 1687-ben pedig a Yorkshire-i West Riding katonai parancsnok helyettesi tisztséget töltötte be. Ugyanebben az évben kinevezték a királyi öltözetek mesterévé (Master of the Robes). 1688-ban Anglia nagykövet volt a Szentszéknél. Felesége Mary Elizabeth Savile volt, hat gyerekük született. Lord Howard életét tragikus baleset zárta le: 1689. november 9-én, Írországból Franciaországba utazva Brest partjainál hajókatasztrófában életét vesztette.
  12. ↑ Mary Blount a száműzött római katolikus Edward Blount legkisebb lánya és örököse volt. Gyermekéveit és házassága kezdetét a kontinensen töltötte. 1727. november 26-án feleségül ment Edward Howardhoz, aki 1732-ben Norfolk 9. hercege lett bátyja halála után. Mary és férje a vallási tolerancia előmozdítását támogatták, de hűséget mutattak a protestáns II. György király iránt, annak ellenére, hogy elődeik jakobita szimpatizánsok voltak. Az intelligens és határozott hercegnét Horace Walpole „My Lord Duchess“-ként emlegette. Művészetkedvelőként 1755-ben helyreállította a Norfolk House-t, felújította az 1761-ben leégett Worksop Manor House-t. Mary gyermektelenül hunyt el, öröksége a Howard családra maradt. William Wales csillagász szerint megkérte James Cook kapitányt, hogy nevezzen el róla egy szigetet. A hosszú úton levő Cook nem hallott a hercegnő haláláról, amikor talált egy megfelelőt a Csendes-óceánon, azt Norfolk-szigetnek nevezett el a tiszteletére. Forrás: History of Norfolk Island (angol nyelven). Australian Government: Department of Infrastructure, Transport, Regional Development, Communications and the Arts . (Hozzáférés: 2025. január 18.)
  13. ↑ A Mowbray a legrégebben (  1283) létrehozott báróság, ezért általában csak ezt a címet használják, ez az első– vagy főcím. A Segrave bárói cím ugyan régebbi (  1283), mint a Stourton bárói (  1448), de utóbbi a családi cím, ezért került a második helyre a felsorolásban.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Lords Journal 1877 339. oldal Mowbray beadvány
  2. ↑ a b c Barony of Mowbray (1283) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  3. ↑ Darryl Lundy: John de Mowbray, 2nd Lord Mowbray (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  4. ↑ Darryl Lundy: John de Mowbray, 3rd Lord Mowbray (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  5. ↑ Darryl Lundy: John de Mowbray, 4th Lord Mowbray (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 3.)
  6. ↑ Lords Journal 1877 150-152. oldal Segrave beadvány
  7. ↑ Lords Journal 1877 339-340. oldal Segrave beadvány

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Baron Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G.E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959). ISBN 9780750901543 
  • ↑ Lords Journal 1877: Lords Journals, Volume 109 (angol nyelven). H.M. Stationery Office (1877) 
  • Barony of Mowbray (1283) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2025. január 31.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Mowbray_bárója&oldid=27889250”