Mozart: 33. szimfónia
A 319-es Köchel-jegyzékszámú No. 33-as B-dúr szimfónia Wolfgang Amadeus Mozart négytételes opusza. Az 1779-ben, Salzburgban komponált szimfónia, melyet július 9-ére datálnak, eredetileg háromtételes volt, akárcsak a vele egy időben keletkezett 32., G-dúr és 34., C-dúr szimfóniák – nyilván a salzburgi ízlésnek megfelelően. Később – valószínűleg 1782-ben, Bécsben – írta hozzá Mozart a Menüettet.
Mozart: 33. szimfónia | |
Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
Opusszám | 319 (Köchel-jegyzék) |
Megjelenés | 1779 |
Hangnem | B-dúr |
Tételek | 4 tétel |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mozart: 33. szimfónia témájú médiaállományokat. |
A harmadik tétel keletkezésével kapcsolatban viszont a legfrissebb, Alan Tyson féle elmélet szerint nem keletkezhetett 1783-nál előbb.
A mű, amely 1785-ben nyomtatásban is megjelent, mint az op. 7-es sorozat második darabja, Mozart néhány egyházi kompozíciójának – többek között az ún. Koronázási misének – és a Thamos, egyiptom királya című Gebler-dráma teljes kísérőzenéjének szomszédságában keletkezett.
Az is érdekesség még, hogy az első kiadásban (Artaria, 1785) szerepelt a Menüett és a Trio. 1786 augusztusában donauschingeni Fürstenberg hercegnek küldött másolat nem tartalmazta a tételeket.
Tételek
szerkesztésAllegro assai
szerkesztésAz első tételnek van egyfajta idillikus zsánerképe, amelynek évődő hangulatába – Albert Hermann szavával élve – hívatlan liturgikus vendégként próbál az F-dúr mise Credójának egy részlete belopakodni, a kedélyes szórakozást azonban ez sem zavarhatja meg.
Andante moderato
szerkesztésA lassú tétel mindkét témája a kor zenei nyelvezetével tökéletesen egyezik. A másodikat Giovanni Paisiello zeneszerzőtől származik, és más műveiben is megjelenik.
Menuetto
szerkesztésA Menüett későbbi keletkezését választékos hangszerelése is elárulja, itt azonban erőteljes, sőt, olykor zord hangulat uralkodik.
Finale. Allegro assai
szerkesztés„A finálé tobzódó vidámsága mozgalmas népünnepélyre emlékeztet, amelynek során a falusi muzsikusok is felvonulnak.” – így jellemzi Pándi Marianne ezt a tételt.