Muntić
Muntić (olaszul: Monticchio (Polesano)) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Ližnjanhoz tartozik.
| Muntić | |
 | |
| A Szent Jeromos templom homlokzata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Ližnjan |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Maja Cvek |
| Irányítószám | 52100 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 325 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 162 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 55′ 29″, k. h. 13° 56′ 49″44.924722°N 13.946944°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 29″, k. h. 13° 56′ 49″44.924722°N 13.946944°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Muntić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésAz Isztria délkeleti részén, Pólától 9 km-re északkeletre, községközpontjától 12 km-re északra a Puljština délnyugati részén egy magaslaton, Valtura és Loborika között fekszik.
Története
szerkesztésTerülete már a történelem előtti időben is lakott volt. Erről tanúskodnak a közeli Nesactium és Loborika ősi várai, valamint a radaki római villa. Valószínűleg itt állomásoztak azok a római légiók, melyek i. e. 177-ben a hisztrik fővárosát, az innen másfél kilométerre délkeletre fekvő Nesactiumot ostrommal vették be. Innen kaphatta a "Sors Rumeianum (Rumejarum), Rumianum" vagy "Rumiarum" elnevezést, mely a középkorig fennmaradt. A korabeli források szerint a 10. században Rumianum a pólai püspökség hűbérbirtoka volt. A név máig megmaradt a legnagyobb muntići mocsár a "Runjan" nevében. Birtoknévként a püspökség birtokaként még 1028-ban is szerepel egy jelentős forrásban, bár később az aquileiai pátriárkához tartozott. A 16. században a háborúk és járványok következtében a környék többi településéhez hasonlóan elnéptelenedett, de még e század folyamán Dalmáciából több hullámban (1530., 1579., 1583., 1588) érkező horvát menekültekkel telepítették be. Ebben az időben a velencei Barbarigo család birtoka volt. Az új települést az olasz Montecchio név alapján horvátul Muntićnak nevezték el. A név a latin "mòns", illetőleg "monticulus" főnévből származik és dombot, dombocskát jelent. 1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság. A település 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A falunak 1857-ben 129, 1910-ben 220 lakosa volt. Az I. háború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz fennhatóság alatt Trieszt szabad városának igazgatása alá tartozott. A háború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 403 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de az újabb időkben sokan dolgoznak a közeli Pólában és bevételeikben egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus.
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemplomát a 16. században említik először, de valószínűleg ennél sokkal korábbi építmény. (Már a 12. századból van adat egy itteni kisebb templomról). Egyik harangját 1396-ban öntötték. A templom egyhajós, homlokzata felett nyitott harangépítménnyel. Értékes a gótikus íves mennyezet és a kőből épített oltár, rajta a barokk tabermákulummal. A tabernákulumon a "Hic est corpus X i" felirat és A. Samasse 1827-ben festett „Szűz Mária szentekkel” című alkotása látható. A templom egykori értékes gótikus berendezésének, az oltártól a faragott padokig, a keresztúttól a különböző kora gótikus glagolita feliratos kőlapokig mára nem maradt nyoma. Ugyanerre a sorsra jutottak a gótikus freskók (az égbolt jellegzetes gótikus ábrázolásától a kék éggel és a sárga csillagokkal, az oltár mögötti falrészen a szentek ábrázolásáig), melyek a legutóbbi szakszerűtlen (restaurátor nem volt jelen) rekonstrukciónak estek áldozatul.
- A muntići plébániához tartozott egykor, ma a valturai plébániához tartozik a Muntić és Valtura között található a középkori Kostanjica falu 1197-ben épített Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma. Egykor Szent Germanus pólai vértanú tiszteletére volt szentelve, akit a hagyomány szerint itt végeztek ki 284-ben. A középkori Kostanjicát a 16. században pusztította el egy pestisjárvány, lakó főként a szomszédos Muntićra költöztek át. A Szűz Mária templomot a 16. században említik először. Egyhajós épület félköríves apszissal, homlokzata felett nyitott harangtoronnyal, amely azonban üresen áll. Homlokzatán egy 1300-ból származó befalazott feliratos követ találtak, mely egy ókori feliratos sírkőlap töredéke. Berendezésének értékes darabjai egy fából faragott retabló Szűz Mária a gyermek Jézussal és egy apostolt ábrázoló szoborával a 15. századból, Szűz Mária és apostolok szobrai a 17. századból és a falain látható freskótöredékek. A templom két harangját 1454-ben és 1521-ben öntötték.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 129 | 159 | 134 | 168 | 179 | 220 | 281 | 348 | 322 | 296 | 297 | 299 | 301 | 312 | 376 | 403 |
További információk
szerkesztés- Ližnjan község hivatalos oldala (horvátul)
- Muntić az Istrapédián (horvátul)
- Muntić az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
