Nátrium-laurét-szulfát
| Nátrium-laurét-szulfát | |
| |
| Más nevek | Nátrium-lauril-éter-szulfát |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| Rövidítés | SLES |
| CAS-szám | 9004-82-4 |
| ChemSpider | nincs |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | CH3(CH2)11(OCH2CH2)nOSO3Na |
| Moláris tömeg | kb. 420 g/mol (288,38 + 44,05n) g/mol |
| Veszélyek | |
| NFPA 704 |  1
2
0
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A nátrium-laurét-szulfát egy elfogadott szóösszetétel (lauril + éter = laurét), pontosabb neve nátrium-lauril-éter-szulfát (SLES). Anionos tisztítószer és felületaktív anyag, mely számos tisztálkodószerben megtalálható (szappan, sampon, fogkrém stb.) általában angolul feltüntetve, Sodium laureth sulfate néven. Olcsó és hatékony habképző anyag.[1] Kozmetikai készítményekben tisztító és emulgeáló hatása miatt használják a nátrium-lauril-szulfát (SLS), az ammónium-lauril-szulfát (ALS) és a nátrium-parét-szulfát mellett. A szappanhoz hasonlóan viselkedik.
Kémiai szerkezete
szerkesztésKémiai képlete CH3(CH2)10CH2(OCH2CH2)nOSO3Na. Az n betűvel jelölt számot olykor feltüntetik a nevében, például laurét-2-szulfát. Az etoxilcsoportok száma eltérő lehet az anyagban, erre utal az n. A kereskedelmi forgalomba hozott termékekre jellemző, hogy n=3. A nátrium-laurét-szulfát dodekanol (12 szénatomos, nyílt láncú, primer alkohol) etoxilezésével állítható elő. A keletkező etoxilátot a kénsav félészterévé alakítják, majd semlegesítik, így annak nátriumsója jön létre.[1] Egy hasonló vegyületet, a nátrium-lauril-szulfátot (más néven nátrium-dodecil-szulfátot) is ilyen úton állítják elő, az etoxilezést leszámítva. Az SLES helyettesítésére SLS-t és az ALS-t használnak a fogyasztói cikkekben.[1]
Toxikológia
szerkesztésIrritáció
szerkesztésA többi mosószerhez hasonlóan az SLES is irritatív hatású, melynek mértéke a koncentrációval nő.[2] Állatokon és embereken végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy irritálja a bőrt és a szemet.[2] Az SLS szintén ilyen hatású,[3][4] az SLES esetén azonban azt is kimutatták, hogy néhány embernél még az anyag bőrrel való érintkezésének megszüntetése után is jelentkeznek a tünetek.[5][6]
Egyéb
szerkesztésSokáig nem voltak biztosak a nátrium-laurét-szulfát rákkeltő hatásait illetően, ma már azonban kísérletezés útján rájöttek, hogy ettől nem kell félni. Az ausztrál kormány Egészségügyi Minisztériuma arra is rájött, hogy az SLES nem lép reakcióba a DNS-sel.[7]
1,4-dioxán szennyeződés
szerkesztésEgyes nátrium-laurét-szulfát-tartalmú szerek nyomokban (legfeljebb 279 ppm) 1,4-dioxánt is tartalmaznak; ez az előállítás során az etoxilezés mellékterméke. Az amerikai Food and Drug Administration szerint ennek szintjét nem árt ellenőrizni.[8] Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége az 1,4-dioxánt emberekre rákkeltő hatású vegyületként tartja számon (az anyaggal rendszeresen találkozó munkásokat epidemiológiai tanulmányokban még nem figyelték meg, viszont irányított állatkísérletek alátámasztják ezt az állítást).[9] A kaliforniai Proposition 65 az 1,4-dioxánt karcinogénként osztályozza.[10][11] Az FDA arra ösztönzi a gyártókat, hogy vonják ki az 1,4-dioxánt a termékeikből, mivel a szövetségi törvény szerint már nemkívánatos anyag.[12]
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Sodium laureth sulfate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ a b c Kurt Kosswig,"Surfactants" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, Wiley-VCH, 2005, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a25_747
- ↑ a b (1983) „Final report on the safety assessment of sodium laureth sulfate and ammonium laureth sulfate”. Journal of the American College of Toxicology 2 (5), 1–34. o. DOI:10.3109/10915818309140713.
- ↑ Agner T (1991). „Susceptibility of atopic dermatitis patients to irritant dermatitis caused by sodium lauryl sulphate”. Acta Dermato-venereologica 71 (4), 296–300. o. PMID 1681644.
- ↑ Nassif A, Chan SC, Storrs FJ, Hanifin JM (1994. november 1.). „Abnormal skin irritancy in atopic dermatitis and in atopy without dermatitis”. Archives of Dermatology 130 (11), 1402–7. o. DOI:10.1001/archderm.130.11.1402. PMID 7979441.
- ↑ Magnusson B, Gilje O (1973). „Allergic contact dermatitis from a dish-washing liquid containing lauryl ether sulphate”. Acta Dermato-venereologica 53 (2), 136–40. o. PMID 4120956.
- ↑ Van Haute N, Dooms-Goossens A (1983. március 1.). „Shampoo dermatitis due to cocobetaine and sodium lauryl ether sulphate”. Contact Dermatitis 9 (2), 169. o. DOI:10.1111/j.1600-0536.1983.tb04348.x. PMID 6851541.
- ↑ NICNAS SLES animal test. [2018. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Black RE, Hurley FJ, Havery DC (2001). „Occurrence of 1,4-dioxane in cosmetic raw materials and finished cosmetic products”. Journal of AOAC International 84 (3), 666–70. o. PMID 11417628.
- ↑ 1,4-Dioxane (1,4-Diethyleneoxide). Hazard Summary. U.S. Environmental Protection Agency. Created in April 1992; Revised in January 2000. Fact Sheet
- ↑ 1,4-Dioxane cancer 123-91-1 January 1988 (PDF). Office of Environmental Health Hazard Assessment. [2010. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ „California Files Prop 65 Lawsuit Against Whole Foods, Avalon”, Bloomberg
- ↑ FDA/CFSAN--Cosmetics Handbook Part 3: Cosmetic Product-Related Regulatory Requirements and Health Hazard Issues. Prohibited Ingredients and other Hazardous Substances: 9. Dioxane
