Nagy Endre (ejtőernyős)
(1941-1997) magyar ejtőernyős hivatásos katona
Nagy Endre (1941–) magyar ejtőernyős sportoló, versenybíró.
| Nagy Endre | |
| Született | 1941 (83 éves) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | ejtőernyős |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztés1960-ban Miklós László irányítása alatt ismerkedett meg az ejtőernyőzéssel. 1964-ben körvezető, egy év múlva oktató, 1968-tól a KMRK szakosztályvezetője. 1965-től az ejtőernyős válogatott tagja. 1970-ben a békéscsabai oktatóképzőn helikopterből hajtott végre az 1500. ugrást. Eddig 6 óra 58 percet, 30 másodpercet töltött szabadeséssel a levegőben.
Sportegyesületei
szerkesztés- Könnyűipari Minisztérium Repülő Klubja (KMRK)
Sporteredményei
szerkesztés18 csoportos és 3 egyéni rekord részese. Több nemzetközi verseny résztvevője. 1967-ben tagja volt annak a csoportos ugrásnak, amely a sári repülőtéren éjszakai ugrásával világrekordot ért el.
Világbajnokság
szerkesztés- A X. Ejtőernyős Világbajnokságnak 1970. augusztus 6. és augusztus 20. között Jugoszlávia adott otthont a Bledben lévő Lesce repülőtéren. A magyar férfi válogatott további tagjai: Hüse Károly, Kovács József, Varga József és Horváth István voltak.
- A XII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1974. július 25. és augusztus 12. között rendezték meg Szolnokon. A magyar férfi válogatott további résztvevői Kovács József, Varga József, Mészárovics György és Ecsédi András voltak.
- az 1000 méteres csoportos célba ugrásban a férfiak versenyében Magyarország csapata 4. lett,
Magyar bajnokság
szerkesztés- A XIV. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1967. július 23. valamint július 30. között került sor Miskolcon.
- az 1000 méteres csapat célba ugró versenyszámában a Könnyűipari Minisztérium (KIM) csapatával bronzérmes,
- XV. Magyar Nemzeti Bajnokságot 1969. szeptember 5. és szeptember 7. között rendezték meg Gödöllőn.
- a 2000 méteres stílusugrás bronzérmese,
- a férfi egyéni összetett verseny bronzérmese,
Források
szerkesztés- (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 3. szám.
- Szödi Sándor: Az ejtőernyőzés áttekintése, története a selyemszárnyak története – 1993. Budapest, Műszaki Könyvkiadó
