Nagy Endre (gazdasági szakíró)

Nagy Endre (Kutyfalva, 1883. november 25. – Székelyudvarhely, 1969. április 18.) erdélyi magyar gazdasági szakíró. Nagy Géza testvére.

Nagy Endre
Született	1883. november 25. Kutyfalva
Elhunyt	1969. április 18. (85 évesen) Székelyudvarhely
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, gazdasági szakíró
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1913) Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (–1923)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1902), ezt követően a kolozsvári Gazdasági Akadémián szerzett okleveles gazdaképesítést (1905). Közben (1904–05) a kolozsvári egyetemen jogot is hallgatott, de tanulmányait itt csak 1909–13 között folytathatta, s az I. világháború és hadifogság után, már az I. Ferdinánd Egyetemen szerezte meg az államtudományi doktorátust (1923).

1905–1909 között a lévai Schöller-uradalomban segédtiszt; 1909 őszén a kolozsvári Magvizsgáló Állomáson dolgozott, majd 1910-től – a háború, frontszolgálat és hatévi hadifogság miatti megszakítással – a Szolnok-Doboka vármegyei Gazdasági Egylet segédtitkára, majd titkára; a hatalomváltozást követően az egylet újjászervezője. Közben uradalmi tanácsadója a mezőzáhi és bethleni mágnásbirtokoknak; alkalmi jégkárbecslő egy biztosítási részvénytársaságnál.

Miután az 1929-es román szakoktatási törvény lehetőséget biztosít rá, 1931-ben elvállalta az unitárius egyház által alapított székelykeresztúri téli gazdasági iskola igazgatói tisztét, majd Majláth Gusztáv Károly püspök kérésére segített a radnóti (1932) és a kézdivásárhelyi (1933) római katolikus gazdasági iskolák létrehozásában. 1935-ben megszervezte a Bethlen Gábor Kollégium mellett indított csombordi téli gazdasági és szőlészeti iskolát, s annak még az államosításon (1948) és nyugdíjazásán (1952) is túl, 1954-ig igazgatója, tanára volt.

A második világháború évei újabb megpróbáltatásokat jelentettek számára: mint a dél-erdélyi magyarság jeles értelmiségi személyiségét, többször letartóztatták, 1944. augusztus 23-a után internálták. Hazatérve mégis sikerül újraszerveznie a háborúban megviselt csombordi szakiskolát, eltüntetnie a sebeket. 1946-48 között igazgatói és tanári munkáján kívül az erdélyi magyar gazdasági iskolák minisztérium által kinevezett felügyelőjeként is dolgozott. Nyugdíjasként, 1954-ben költözött át Székelyudvarhelyre, ahol néhány évig még tanított az ottani mezőgazdasági szaklíceumban.

Szakírói munkássága

Gazdasági szakcikkeivel az 1920-as évek elején jelentkezett a kolozsvári Ellenzékben és az Erdélyi Gazdában, amelynek 1921-től állandó munkatársa. 1921 után szerkesztője a Szolnok-Doboka Vármegyei Gazdasági Egylet hivatalos közlönyének, a Désen megjelenő Egyleti Értesítőnek, 1930-33 között a Dicsőszentmártonban kiadott Mezőgazdasági Szemlének (amelynek azután is munkatársa maradt). 1941-44 között felelős szerkesztőként jegyezte a Nagyenyeden is megindított Erdélyi Gazdát, a dél-erdélyi magyarság egyik legfontosabb – nem csupán gazdasági, hanem művelődési – folyóiratát.

Az Erdélyi Gazda számára írta, s a lapban folytatásokban jelentette meg A gazdakörök szervezéséről és vezetéséről című munkáját (Kolozsvár, 1926; II, bővített kiadása 1929) és A cukorrépa termelése című könyvét (Kolozsvár, 1926). Gazdasági iskolai tapasztalatai összegződnek Szász Ferenccel írt átfogó munkájában, a Gazdatudományban (Kolozsvár, 1936; 2. kiadás 1937), amely tankönyv és gyakorlati kézikönyv is egyszerre, amint alcíme jelzi: "Kézikönyv gazdasági iskolák és haladó gazdák számára".

Posztumusz kötete

• Nagy Endre: Így éltem és ezt láttam, Danielprint Nyomda, Újvidék, 2010.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  

További információk

• Veress István: Nagy Endre életútja. Természet Világa, Budapest, 1995. 1. 40-41.