Nagy Gábor (ügyvéd)

Ez a szócikk az ügyvéd és régiséggyűjtőről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Gábor (egyértelműsítő lap).

Nagy Gábor (Debrecen, 1770. november 29. – Buda, 1861.) királyi főtörvényszéki ügyvéd, táblabíró, régiségbúvár.

Élete

Kazinczy Ferenc episztolát is írt hozzá, amelyben annakbecses könyv- és kéziratgyűjteményét dicséri. 1793-tól kezdve folyvást benső barátságban élt Kazinczyval. Ő volt a Kazinczy-ház ügyvédje. Kazinczy mint «híres prokátort» említi, akit minden ügyében, bajában tanácsadóul kért föl, s aki Kazinczy anyagi szükségeiről gondoskodott és őt pénzzavaraiból gyakran kisegítette. E mellett a régi nyelv adatait is szorgalmasan kutatta és ha valami érdekeset talált kutatásai közben, arról azonnal tudósította Kazinczyt. Csokonainak is barátja és az angol nyelvben jártas férfiú volt. Az 1810. évi debreceni tűzvészben háza leégett. 1836-ban Debrecenből Budára költözött.

Levelezése Kazinczyval a Kazinczy Ferencz Levelezéseiben (a II. és következő kötetekben) közölvék.

Kéziratban húsz kötetre menő okiratgyűjteménye volt; ezen gyűjtemény több kéziratával együtt a debreceni református kollégiumba került; azonban sok jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba is.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Magyar életrajzi lexikon

További információk

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.