Nagy Ignác (püspök)

(1733–1789) székesfehérvári püspök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. december 24.

Séllyei Nagy Ignác (Székesfehérvár, 1733. július 25.Pest, 1789. december 9.) teológiai doktor, az első székesfehérvári püspök.

Nagy Ignác
Életrajzi adatok
Születési névNagy Ignác
Született1733. július 25.
Székesfehérvár
Elhunyt1789. december 9.
Pest
SírhelySzent István-bazilika, Székesfehérvár
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
Felavatás1752
Tisztség
  • székesfehérvári katolikus püspök
  • a Helytartótanács tanácsosa

Hivataldrivesti választott püspök
Hivatali idő17751777

HivatalSzékesfehérvár 1. püspöke
Hivatali idő17771789
Felszentelés1777 július 27.
Elődjenem volt
UtódjaMilassin Bertalan Miklós

Nagy János városi tanácsos és városbíró fia. Tanult szülőhelyén és Budán. 1751-ben Nagyszombatban végezte középiskoláit. 1752-ben a veszprémi egyházmegyében lett pap és a teológiai tudományokat Rómában hallgatta, ahol 1754. október 30-án a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke lett. 1757. december 17-én ugyanott miséspappá szenteltetett és 1758. március 14-én teológiai doktorrá avatták.

 
Püspöki címere

A görög nyelvben nagy jártassággal bírt. Rómából azon év április 3-án visszatért és Biró Márton veszprémi püspök titkárául fogadta. 1759. június 31-én tiszteletbeli, 1760. június 1-jén pedig valóságos kanonokká nevezték ki. 1763. március 11-én királyi táblai főpap és hantai prépost, 1774-ben egyszersmind kaposfői Szent Benedek prépostja, szentszéki ülnök és apostoli jegyző, 1775-ben drivesti választott püspök, a Hétszemélyes Tábla ülnöke lett. Kevéssel azután a magyar helytartótanácshoz tanácsossá nevezték ki.

Mária Terézia királynő 1777. február 17-én első székesfehérvári püspökké nevezte ki, melyet június 23-án erősítettek meg. Batthyány József hercegprímás-érsek július 27-én Pozsonyban szentelte őt püspökké, augusztus 20-án iktatták be Székesfehérvárott. Működése során a korábbi három esperesi kerület számát nyolcra emelte az egyházmegyében, s ezeket két főesperesi kerületbe sorolta be. Az egyházmegyei életet jogilag szabályozta. 11 plébániát alapított, ezek egyike a székesfehérvár-felsővárosi. 1788-ben megkezdte a püspöki palota építését, melyben egy helybéli kőművesmester, Feigs Ferenc Antal működött közre.

Sárkeresztúron plébániatemplomot építtetett és felszentelte azt, 1778. március 27-én pedig visszaszerezte Szent István fejereklyéjét Székesfehérvár városa számára. 1777. augusztus 22-én a budai királyi egyetem kancellárjává nevezték ki, ezen állásáról 1784-ben lemondott. Nagy Ignác volt Magyarországon az első, aki nem római katolikus doktori oklevelet aláírt, mert ezt Szabó András, a hittudományi kar igazgatója nem akarta megtenni.

Címerleírás

szerkesztés

A pajzs kék (más ábrázoláson vörös) udvarában zöld mezőn két lábon ágaskodó, balra forduló oroszlán jobb mellső lábával kardot tart. A sisakban az oroszlán ismétlődik. A foszladék kék-arany, vörös-ezüst. A címert püspöki mitra és pásztorbot egészíti ki.

  • Lamindus Britaniusnak, avagy Muratorius Lajos Antalnak… a keresztény embernek valóságos áhitatosságáról költt munkája: Melly először olaszból deákra fordíttatott Lamé Bornard által; most pedig magyar nyelven ki-botsáttatott. Eger, 1763 és 1766 (névtelenül)
  • Isten irgalmából első székes-fehér vári püspök azoknak a kik az atya Istenben szerelmesek, és a Krisztus Jézustól megtartattak és hivattattak. Hely és év n.
  • Szent István jobbkeze tiszteletének tárgyában kiadott rendelete 1778. március 25. (Ipolyi Arnold, Magyar ereklyék. Pest, 1863. 36. l.)
  • Az oltári szentséget szüntelen imádó ájtatos társaság székes-fehérvári püspökségben. Pest, 1780 (névtelenül).
  • Repraesentatio in puneto Tolerantiae Josephino-Caesareae… 1785
  • Keresztény imádságok. Fordíttattak németből a grétzi 1785. esztendőbeli nyomtatás szerént. Pozsony, 1787 (névtelenül)
  • A keresztény hit és erkölcsbeli tudomány. Pozsony, 1786
  • A szent lélek imádása. Pest, 1787 (névtelenül)
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]
  • Szelestei N. László: Séllyei Nagy Ignác püspöksége. Tanulmányok és források; MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport–ELKH, Bp., 2020 (Pázmány irodalmi műhely Lelkiségtörténeti források)
Előde:
nem volt
Utóda:
Milassin Miklós Bertalan