Nagyerzsébetlak
Nagyerzsébetlak-Lízika, vagy gyakran csak Szlovák Lízika (szerbül Бело Блато / Belo Blato, németül Elisenheim) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.
Nagyerzsébetlak (Бело Блато / Belo Blato) | |
A római katolikus és az evangélikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Közép-bánsági |
Község | Nagybecskerek |
Rang | falu |
Irányítószám | 23205 |
Körzethívószám | +381 23 |
Rendszám | ZR |
Népesség | |
Teljes népesség | 1342 fő (2011) |
Népsűrűség | 51 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 68 m |
Terület | 28,8 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 16′ 13″, k. h. 20° 22′ 18″45.270278°N 20.371667°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 13″, k. h. 20° 22′ 18″45.270278°N 20.371667°E | |
Nagyerzsébetlak weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyerzsébetlak témájú médiaállományokat. |
Fekvése
szerkesztésNagybecskerektől 17 km-re délre, a Fehér-tó déli partján, Lukácsfalva délnyugati szomszédjában fekvő település.
Története
szerkesztésNagyerzsébetlak, azelőtt Torontál-Erzsébetlak, Elisenhain 1866-ban települt a német bánsági katonai határőrvidék területén. Eredeti neve Elisenheim volt.
1872-ben, a Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.
1876-ban a Tisza áradása az egész falut elpusztította, ekkor lakosai elköltöztek. A falut 1887-ben telepítették be újból.
1910-ben 2088 lakosából 698 magyar, 229 német, 834 szlovák, 312 bolgár volt. Ebből 1095 római katolikus, 31 református, 929 evangélikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Területe
szerkesztésA vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet képez a Kárpát-medence déli részén. Valószínű, hogy területe egykoron szigetet alkotott a Pannon-tengeren. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre számos halastó található.
Lakosság
szerkesztésA legutóbbi hivatalos népszámlálási adatok szerint (2002) a falunak 1477 lakosa volt, ebből 591 szlovák, 488 magyar, 128 bolgár és 118 szerb. A magyarok és bolgárok főleg római katolikus vallásúak (emiatt megkülönböztetetten bánáti bolgárok saját nyelvvel), míg az erzsébetlaki szlovákok hagyományosan a délvidéki szlovák evangélikus egyházhoz tartoznak. A szerbek rendszerint ortodoxnak vallják magukat.
A második világháborúig németek is éltek a faluban, a török idők után első telepesei is németek voltak. Erzsébetlak idősebb lakosai közül többen még ma is öt nyelvet beszélnek.
Demográfiai változások
szerkesztés1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
2159 | 2490 | 2031 | 1841 | 1764 | 1762 | 1477[1] | 1342[2] |
Etnikai összetétel
szerkesztésNemzetiség | Szám | % |
Szlovákok | 583 | 39,47 |
Magyarok | 488 | 33,03 |
Bolgárok | 128 | 8,66 |
Szerbek | 118 | 7,98 |
Jugoszlávok | 41 | 2,77 |
Cigányok | 31 | 2,09 |
Románok | 12 | 0,81 |
Muzulmánok | 3 | 0,20 |
Horvátok | 2 | 0,13 |
Németek | 2 | 0,13 |
Montenegróiak | 1 | 0,06 |
Albánok | 1 | 0,06[3] |
Gazdaság
szerkesztésA falut övező 1600 holdnyi földterületből csak mintegy 600 hold művelhető. A kertészet mellett a lakosság jelentős része halászattal is foglalkozott, valamint a nád a környező ártereken szintén jelentős bevételt tesz lehetővé több család számára. A nádvágás ideje rendszerint novembertől februárig tart, amelyet, miután levágtak, kévékbe kötnek, majd pedig építő- és lakásdíszítő anyagként értékesítenek, főleg Németországban és Hollandiában.
Nevezetességek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Borovszky Samu: Torontál vármegye