Nemzeti Casino
A Nemzeti Casino olyan magyar egyesület, amely a nemzeti közművelődés, a közérdekű eszmecsere és párbeszéd, valamint a magyar társadalom és az ország fejlődésének előmozdítása érdekében jött létre a 19. század első harmadában.
| Nemzeti Casino | |
 | |
| Alapítva | 1895 |
| Elhelyezkedése | |
 Nemzeti Casino
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 39″, k. h. 19° 03′ 32″47.494240°N 19.058970°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 39″, k. h. 19° 03′ 32″47.494240°N 19.058970°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Casino témájú médiaállományokat. | |
…Előttem tehát semmi egyéb czél nincs, egyedül csak hazánk virágzása s előmenetele; s mivel azt csak concentratio által hiszem eszközölhetőnek, azért iparkodtam több más olyanokkal, a kik úgy gondolkoznak, mint én, s fáradoztam a Versenyfutások és a Pesti Casino felállításán, azért kívánom érzékenyen, hogy a Tudós Társaságnak helybenhagyását mennél előbb megnyerjük, és az a közmívelődésre törekedő munkálkodásait valahára elkezdhesse…
Története
szerkesztés
A pesti lóversenyekkel egyidős a pesti kaszinó is, amit szintén Széchenyi alkotott, amelynek eredete ugyanúgy a „legnagyobb magyar” angliai tapasztalataira vezethető vissza. Már az 1825—1827. évi pozsonyi országgyűlés kezdetén alakult Pozsonyban ilyen intézmény, amelyet azonban Széchenyi éppen a lóversenyügy kapcsán szerzett tapasztalatai alapján Pesten kívánt állandósítani. 1827. április 24-én pendítette meg a gróf azt, hogy a közművelődés, közhasznú eszmecsere és kellemes társalgás előmozdítása céljából egyesületet alkottassanak. Az eszme köztetszéssel találkozott, és pár nap alatt 108-an jelentkeztek a tervbe vett egyesület tagjaiul. Ugyanazon év június 10-én tartotta a Nemzeti Casino alakuló ülését a Dorottya utcai (később 5. sz.) Fogel-féle házban, melynek egész első emeletét kibérelte. Az alakuló ülésen Széchenyi gróf ajánlatára Brudern József báró elnökölt, és a jegyzőkönyvet Döbrentei Gábor vezette. Széchenyi ez ülésen mint előadó szerepelt, akinek lelkes beszéde után a kaszinó megalkotását elhatározták.
… hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak.…
Az alakuló ülés napján már 175-re emelkedett a tagok száma; 1830-ban 352, 1840-ben 466, 1850-ben 445, 1860-ban 474, 1870-ben 744, 1880-ban 716, 1890-ben 719, 1895-ben pedig 723 tagja volt a kaszinónak; Jenő királyi herceg, Albert Edward walesi herceg, angol trónörökös és Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös is tiszteleti tagjai voltak, két utóbbi 1889-ben életnagyságú arcképével ajándékozta meg a Nemzeti Casinót, amely minden arisztokratikus szinezete mellett is osztály- vagy pártkülönbséget nem ismert. A felvétel kellékei a tisztesség, műveltség, feddhetetlen jellem és önállóság voltak.
Neve a megalakulásakor Pesti Casino volt, 1830-tól már Nemzeti Casino néven működött.
A Nemzeti Casino működése során a nemzeti és hazafias érzelmeknek mindig hű őre volt, a nemzet örömében és gyászában egyaránt részt vett és bár az egyes személyek nyomorának enyhítését saját külön egyleti céljai feláldozásával nem vonhatta feladatai körébe, országos és közcélokra nem fukarkodott filléreivel adakozni. Az 1848–49-es szabadságharc is a nemzeti törekvések pártján találta a Nemzeti Casinót, és amikor a kormány áldozatra szólította fel a haza lakosait, a Nemzeti Casino is sietett összes arany és ezüstneműit, valamint az egyleti ház megvételére félretett 20 000 pengő forintnyi vagyonát önkéntes hazafiúi áldozatul a haza oltárára letenni; hasonlóképp járt el az 1879-es szegedi árvíz alkalmával. 1896. január 22-én tartott közgyűlésén Magyarország ezeréves állami fönnállásának emlékére a magyar nyelv fejlesztése és a nemzeti fejlődés előmozdítása céljaira 10 000 forintos alapítványt tett, azt 14 hazai kultúregylet között felosztotta. 1830-tól a Nemzeti Kaszinó megalakulásától a pesti Dorottya utcai Vogel-házban és a Lloyd-palotában „társbérletben” működött. 1859-ben először bérbe vette, majd 1871-ben tulajdonaként is megszerezte a Cziráky-palotát. Az épületet 1874–84 között Ybl Miklós tervei szerint építették át a Kaszinó számára. Termei a kor legértékesebb tárgyaival, bútoraival voltak berendezve, könyvtára több mint 30 000 kötetet tartalmazott.
_%C3%A9tterme._-_Budapest,_Fortepan_83093.jpg)
A Casino 1944-ig működött itt, az épület a második világháborúban, Budapest ostroma során olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. A Nemzeti Casinónak már alapításától kezdve az volt legfőbb törekvése, hogy saját otthona legyen, amely egyedül és kizárólag az egyesület céljait szolgálja; ez az óhaja csak 1871-ben valósulhatott meg, amikor Szapáry Antal gróf igazgatói működése alatt palotáját (Hatvani utca 5. szám) megvásárolta. E palota megvételével a kaszinóra nézve új korszak vette kezdetét: az egylet tagjainak szükséglete, kényelme, szórakozási igényei figyelembe vételével az egylet céljaira teljesen átalakították, úgyhogy az európai kontinensen alig volt klub, amely tagjainak annyi kényelmet és szórakozást nyújtott volna. Termei fejedelmi pompával voltak berendezve, olvasótermében 190 hazai és külföldi lap volt elérhető; könyvtára, melyre a kaszinó alapítása óta 170 000 forintnál többet fordított, több mint 30 000 kötetet tartalmazott, köztük számos könyvritkaságot; gyarapítására évenként átlagosan 1500 forintot fordított. Az évi tagdíj az 1890-es évek végén 120 forintban volt megállapítva, és ezen felül minden tag fölvételekor egyszer és mindenkorra 200 forint felvételi díjat kellett fizetni. A kaszinó évi bruttó bevétele ekkor átlagban véve meghaladta a 150 000 forintot, mivel összes szükségleteit fedezte, s ha fölöslege volt, hazai kulturális célokra is juttatott belőle.
A kaszinó két vezető szervvel rendelkezett, egy háromtagú igazgatósággal, amelynek élén a maguk közül kijelölt elnök-igazgató állt, illetve egy 50 tagú választmánnyal. 1941-ben az utóbbi tagjainak egyharmada, 16 személy nem volt arisztokrata.
1898-ig az intézménynek voltak ún. „foglalkozó tagjai” is, azonban ezt a titulust akkor megszüntették, ők is rendes tagokká váltak.
1990-ben újjáalakult, Nemzeti Kaszinó néven.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Novák Béla: Fővárosi kaszinók a 19. században, epa.oszk.hu
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Bölöny József: A Nemzeti Casinóról
- A Nemzeti Casino magyar ügy[halott link]
- Csontosi János: Emlékirat a Nemzeti Casino könyvtáráról
További információk
szerkesztés- Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében. , epa.oszk.hu
- Dubniczky Zsolt: A pesti mágnásnegyed kialakulása, doktori.btk.elte.hu
- Digitalizált dokumentumok az MTA KIK repozitóriumában
- A Nemzeti Casino évkönyve az MTA KIK repozitóriumában
- Gyuricza Andrea: A Nemzeti Casino múltja és könyvtárának jelene.
