Nemzeti Front (Belgium)
A Nemzeti Front egy belga szélsőjobboldali frankofón politikai párt. 1985-ben a párt első elnöke, Daniel Féret alapította. Ez a párt három kisebb pártból jött létre. Ezek a Nemzeti Szocialista Mozgalom, az Új Demokráciáért Unió és a Delta Csoport. 1989 és 1991 között beolvadt a pártba a Fiatalok Frontja – Belgium és az ebből később létrejött Új Erő Pártja. 2008. december 1. óta a párt elnöke Daniel Huygens.
| Nemzeti Front | |
 | |
| Adatok | |
| Alapítva | 1985 |
| Feloszlatva | 2012 |
| Ideológia | nacionalizmus |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Front témájú médiaállományokat. | |
Programja
szerkesztésA Nemzeti Front választási programjának középpontjában elsősorban a magrebek és a törökök bevándorlása áll. A párt ideológiáját – elsősorban reklámjai alapján – populistának, reakcionistának és nacionalistának írják le. A párt megalakulása óta annak növekedése folyamatosan a szüntelen, hol kisebb, hol nagyobb méreteket öltő belháborúknak volt kiszolgáltatva.
Helyzete
szerkesztésA belga Nemzeti Frontnak jelenleg egy képviselője van az alsóházban (Patrick Cocriamont) és a szenátusban is. (Michel Delacroix).
A közvéleményben kialakult képet leginkább az indirekt reklámok határozzák meg, melyek a francia Nemzeti Fronton keresztül határozzák meg. A párt logója és mozaikszava lényegében megegyezik a francia pártéval, amelyik azonban mindenféle kapcsolatot tagad.
Számos olyan szervezet létezik, melynek kimondott célja ennek a pártnak a támadása. Mindemellett a francia média és a frankofón pártok egyaránt a Nemzeti front azon elképzelése ellen fordultak, hogy hozzanak létre egy karantén vonalat. Azonban 2006. október 8-án lezajlott megyei és helyi választásokat megelőző kampányban a Nemzeti frnt még csak megjelenési lehetőséghez sem jutott a médiában.
2008. novemberben több okból kifolyólag felfüggesztették a párt támogatását. Mindezen felül a választási pénzek elköltését felügyelő bizottság a könyvelésekben talált hiányosságok miatt zár alá vették a kampánypénzeket is.[1]
Belviszály a párt vezetéséért
szerkesztésDaniel Féret, a párt alapítója és élethosszig elnöke és környezete számos fontos pozíciót foglalt el a párton belül, s így szoros ellenőrzésük alatt tudták tartani a pártot. Ez a kizárólagos hatalom alakította ki azokat a problémákat, melyek hatására 1985. és 2005. között több mint harminc alkalommal hagyták el a pártot.[2] Többek között így vált ki Marguerite Bastien (aki Roger Nols támogatásával 1997-ben megalapította a Belga Új Frontot) vagy Francis Detraux (aki a Nemzeti Front vallon vezetésének nagí részével közösen 2004-ben megalapította Nemzeti Erőt.)
2007. októberben, mikor a Daniel Féret és környezete ellen felhozott vádak megszaporodtak,[3] a Nemzeti Front vezetőjének a párt politikai bizottságával kellett szembe néznie, amely szervezet őt leváltotta, s helyére Michel Delacroix-t választották meg. Féret szerint a bizottság döntése törvénytelen volt, s panaszt emelt ellene.[4]
A párt vezetéséért két csoport harcolt. Az egyik csoport a régi elnököt támogatta – aki ragaszkodik ahhoz a státuszához, amit a párton belül 2009. decemberig magának biztosított – a másik csoport pedig a tényleges hatalmat birtokló Michel Delacroix pártján állt..
2008. novemberben Delacroix csoportja egy nagy puccson esett át, melyet a média felkapott s terjesztett. Ez egy videó montázst tartalmazott, melyben Delacroix egy antiszemita dalt énekel.[1][5] Lehetséges, hogy a videót Daniel Féret-hez közel állók kezdtékel terjeszteni.[6] A botrány hatására Michel Delacroix lemondott elnöki tisztségéről s visszaadta minden megbízatását.[5]
2008. decemberben elnökválasztást tartottak, melyen két résztvevő, Charles Petitjean és Daniel Huygens, Patrick Sessler egyik támogatója indult. A választásokat Daniel Huygens nyette meg. Ezután Charles Petitjean kiépett a pártból s egy új pártot alapított.[7]
Választási eredmények (1985-2006)
szerkesztés| Választás éve | Megszerzett szavazat száma | Összes szavazat aránya | Elnyert képviselői helyek |
|---|---|---|---|
| 1985 | 3.738 | 0,1% | 0 |
| 1987 | 7.596 | 0,1% | 0 |
| 1991 | 64.992 | 1,1% | 1 |
| 1995 | 138.496 | 2,3% | 2 |
| 1999 | 90.401 | 1,5% | 1 |
| 2003 | 130.012 | 1,98% | 1 |
| 2007 | 131.385 | 1,97% | 1 |
| Választás éve | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Megszerzett helyek |
|---|---|---|---|
| 1985 | 4.201 | 0,1% | 0 |
| 1987 | 8.186 | 0,6% | 0 |
| 1987 | 60.876 | 1,0% | 0 |
| 1995 | – | – | – |
| 1999 | 92.924 | 1,5% | 0 |
| 2003 | 147.305 | 2,25% | 1 |
| 2007 | 150.461 | 2,27% | 1 |
| Választás éve | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Megszerzett helyek |
|---|---|---|---|
| 1994 | 175.732 | 2,9% | 1 |
| 1999 | 94.848 | 1,52% | 0 |
| 2004 | 181.351 | 2,79% | 0 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Martine Vandemeulebroucke, Quelles sanctions contre le sénateur FN ?, in Le Soir, 13/11/2008, article en ligne[halott link]
- ↑ Etude megjelent a RésistanceS honlapján 2005-ben.
- ↑ A Le Soir cikke Archiválva 2007. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Az RTL Info[halott link], a DHnet és a Le Vif ezen[halott link] éw ezen[halott link] cikke.
- ↑ a b Delacroix démissionne, une enquête est ouverte, agence Belga in , La Libre Belgique, 06/11/2008, article en ligne
- ↑ Hugue Dorzée, L'autre voix antisémite du FN in Le Soir, 14/112008, article en ligne[halott link]
- ↑ Front national : l'implosion finale Archiválva 2009. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben dans Le Vif du 5 décembre 2008.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Front national (Belgique) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
