Ney Bernát

(1863–1938) magyar operaénekes (basszbariton)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 2.

Ney Bernát (Pápa, 1863. április 5.Budapest, Terézváros, 1938. április 12.)[1] operaénekes (bariton, basszbariton) volt. Erőd Iván zeneszerző nagyapja.

Ney Bernát
Életrajzi adatok
Született1863. április 5.
Pápa
Elhunyt1938. április 12.
(75 évesen)
Budapest
HázastársaNeu Irma
IskoláiSzínészeti Tanoda ( – 1880-as évek)
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1882-1932
Hangszerénekhang
Hangbariton, basszbariton
Tevékenységoperaénekes
SablonWikidataSegítség

Ney Ignác és Weisz Sarolta fia. Felesége Ney Eugénia volt.

Pontos rokoni helye a Ney-családban: „Id.” Ney Dávid (1842–1905) a nagybátyja, „ifj.” Ney Dávid (1905–45) tenorista az unokaöccse; Ney Tibor (1906–81) hegedűművész a fia.

1882-ben lett a Nemzeti Színház, ill. 1884-től az Operaház kardalosa. Munkájával párhuzamosan 1888 és 1890 között elvégezte a Színiakadémia operaszakát.

1892-ben nevezték ki az Opera magánénekesének, s 1925-ig tagja maradt a társulatnak. Néhány nagy szerep mellett megszámlálhatatlan comprimario alakítása volt.

1896 és 1932 között kisegítő tanára volt a Zeneakadémiának.

  • Erkel: Hunyadi László – Gara nádor
  • Puccini: Manon Lescaut – Fogadós
  • Wagner: Parsifal – Telramund