Noa (Brassó)
Noa (románul: Noua, németül: Tannenau)[1] Brassó városrésze. A város délkeleti részén található, Derestyével összefügg; közigazgatásilag Noát és Derestyét egyetlen városnegyedként tartják számon (Noua-Dârste). A 19. század végétől kezdett beépülni, a 20. század közepén zsúfolt tömbháznegyedet építettek ide. Heterogén városrész, számos kikapcsolódási lehetőséggel (tó, kalandpark, városi állatkert).
| Noa | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Brassó |
| Alapítás ideje | 19. század |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 650 m |
| Távolság a központtól | 6 km |
| Elhelyezkedése | |
 Noa
Pozíció Brassó környék térképén
| |
 é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 25° 37′ 53″45.616950°N 25.631460°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 25° 37′ 53″45.616950°N 25.631460°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Noa témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésA város délkeleti részén, a Keresztényhavas egyik keleti nyúlványa, az úgynevezett Égett-tető (németül Brandstätte, románul Coasta Vătafului, 762 m) tövében helyezkedik el, 650 méteres tengerszint feletti magasságon. Derestyével összefügg, autóval csak Derestyén keresztül lehet megközelíteni, észak felé (az Astra-negyed irányába) csak néhány erdészút vezet.[2]
Története
szerkesztésRégészeti feltárások során (Julius Teutsch, 1903) ezen a helyen azonosították a késő bronzkori földművelő-pásztorkodó, gazdag tárgyi hagyatékú úgynevezett Noua-kultúrát (i.e. 14–13. század), mely egész Erdélyben, sőt még Moldvában is elterjedt.[3]
Első épületei gazdag brassóiak nyaralói, villái voltak a 19. század végén, és kezdetben a brassói elit legelőkelőbb üdülőtelepeként szolgált. A hegyekkel, erdőkkel körülvett telep bejáratánál volt a Vadászok háza, ezt követték a Flechtenmacher, Verzár, Dworak villák, de itt építtetett magának nyaralót Czell Vilmos gyáros és Teohar Alexi nyomdatulajdonos is. Schmidt Jakab itt alapította meg Elysium nevű, a 20. század elején igen felkapott szász jellegű vendéglőjét.[4] A telepen áthaladt a Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal, melynek két megállója is volt itt (a Noa nyaraló állomásépülete fennmaradt; ma lakóház).[5]
1910-ben 292 lakosából 221 volt román, 39 magyar és 30 német anyanyelvű; 219 ortodox, 36 római katolikus és 28 evangélikus vallású.[6] A korabeli térképeken Satu noă (új falu) néven jelent meg; a Noa név az „új” jelentésű, román noua melléknévből ered.[4]
Az 1930-as évek végén még mindig fenyvesekkel körülvett vadregényes nyaralóhelyként írják le. Octav Șuluțiu megjegyzi, hogy a civilizáció vívmányai még nem érték el a már igen elmaradottnak számító Noát, ennek azonban az az előnye, hogy nem rohanja le minden nyáron a bukaresti turisták özöne.[7]
Az utcákat csak az 1950-es években nevezték el, korábban a negyedben nem voltak utcanevek.[8]
A kommunizmus idején tömbháznegyedet építettek a völgybe, melynek sok villa és a vasút is áldozatul esett; a negyed nyugati része azonban megmaradt falusias jellegű kertvárosnak. A Noa-tavat szabályozták és megnagyobbították, közepén mesterséges szigetet alakítottak ki. 1960-ban itt alapították meg a város állatkertjét. 2008-ban megnyitották a tíz különböző nehézségű pályával rendelkező kalandparkot. 2011-ben a korábbi városi strand helyén átadták az aquaparkot, mely felavatásakor Románia leghosszabb vízicsúszdáival büszkélkedett. 2012-ben parkot és piknikező helyet létesítettek a tó körül.[9][10]
2011-es adatok szerint Derestyével együtt 19 334 lakosa van.[11]
Látnivalók
szerkesztés- Noa-tó: négy hektár területű halastó, közepén kis szigettel, csónakbérlési lehetőséggel. A brassóiak a tavat már a középkorban is halászatra használták.[3] 1917–18-ban a befagyott Noa-tavon játszottak először Erdélyben jégkorongmeccset.[9] 1959-ben szabályozták és kikapcsolódásra használták, azonban az 1980-as években elhanyagolták és lepusztult. A 2010-es években rendbehozták.[10]
- Városi állatkert, kalandpark, aquapark
- Erdei ösvények, források; leghíresebbek a Károly-forrás (Karlsquelle) és a Rablókút (Räuberbrunnen).[9] Több túraösvény is indul innen: a Keresztényhavasra a sárga háromszöggel, Alsótömös felé a piros sávval jelölt út.[12]
Képek
szerkesztés-
Panoráma (Noa a kép jobb alsó részén) -
Részlet a negyedből -
Állatkert -
A noai tó nyáron -
A noai tó télen
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Beschreibung von Kronstadt. burzenland.de. (Hozzáférés: 2022. február 16.)
- ↑ Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch. Brassó: Wilhelm Hiemesch, 30–31. o. (1934)
- ↑ a b Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 14. és 124. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ a b Muntean 162–169. o.
- ↑ Muntean 232–233. o.
- ↑ A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Athenaeum, 618. o. (1913)
- ↑ Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II”, 130–133. o. (1937)
- ↑ Kovács Lehel István. Brassó magyar közterületnevei. Brassó: magánkiadás, 22. o. (2022). ISBN 9789730145960
- ↑ a b c Kovács 216–217. o.
- ↑ a b Lacul din Noua este acum locul perfect pentru relaxare. Adevărul, 2013. május 15. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Primăria Municipiului Brașov: Strategia de dezvoltare. brasovcity.ro, 2011. [2018. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 21.)
- ↑ Trasee. Munții Noștri. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
Források
szerkesztés- ↑ Kovács: Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság (2017). ISBN 9789730258783
- ↑ Muntean: Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică (2015). ISBN 9789730139532
.svg){kind=small}