Nyálmirigy
A klasszikus definíció szerint: a nyálmirigy olyan külső elválasztású mirigy, melynek kivezetőcsöve a szájüregbe torkollik. Ma már tudjuk, hogy a nyálmirigyek több olyan anyagot is termelnek (pl. epidermiális növekedési faktort), melyek belső elválasztású úton kerülnek kiválasztásra, így nem tekinthetjük a nyálmirigyeket egyértelműen külső elválasztású mirigynek, helyesen: külső és belső elválasztású vegyes mirigyek.[1]
Számuk, elhelyezkedésük, feladatuk
szerkesztésA nyálmirigyeket nagy és kis nyálmirigyekre csoportosíthatjuk. Négy pár nagy nyálmirigyet különböztetünk meg: (1) fültőmirigy, (2) állkapocs alatti mirigy, (3) nyelv alatti mirigy, 4. orrgarati mirigy.. A kis nyálmirigyek elszórtan találhatók a szájüregben.
1. Fültőmirigy (glandula parotis) a szájüregi nyálmirigyek legnagyobbika. Az arc külső (bőralatti) felszínén mutatkozó felületes része voltaképpen a mirigynek csupán kisebb része, a nagyobb (mély) része az állkapocs mögötti árokban foglal helyet. A fültőmirigy erős izompólyába zárva az állkapocs mögötti árokban izmok által körülfogott valóságos fészekben foglal helyet, amelynek elülső falát a rágóizom, az állkapocs felhágó ága képezik. Belülről a fészket a halántékcsontról eredő három izom határolja. A fészket hátulról a csecsnyúlványhoz tapadó izom zárja le. Átfúrja az arcideg (VII. agyideg), a mirigyben oszlik két ágra az arteria carotis externa. Szövettani szerkezete: tisztán serosus nyálmirigy, szűk lumenű savós végkamrákkal, a mirigyben számos elszórt zsírsejtcsoporttal.
2. Állkapocs alatti mirigy (glandula submandibularis). 7-8 g tömegű kötőszöveti sövényekkel lebenyekre osztott szerv az állkapocs alatti háromszögű teret kitölti. Átfúrja az arteria facialis, a nervus lingualis. Szövettani szerkezete: az állkapocs alatti mirigy kevert nyálmirigy, szűk lumenű végkamrákkal. A végkamrák többsége tisztán serosus. Csak kevés végkamrának a kivezetőcső felé eső része jellemző mucinosus szerkezetű. Ilyenkor a serosus rész a végkamra végrészének félgömbszerű végét alkotja; metszeten félhold alakú (Gianuzzi-félholdak).
3. Nyelv alatti mirigy (glandula sublingualis). Oldalirányban összenyomott csepp alakú mirigy, amelynek vékonyabb „farka” hátrafelé nyúlik, elülső tompa vége gyakran külön lebenyt képez. A kétoldali mirigy két elülső vaskosabb vége a nyelvcsúcs alatt csaknem találkozik a középvonalban. Együtt a két mirigy patkó alakú. A mirigyek a szájfenék izomzatán nyugszanak, felülről a szájfenék nyálkahártyája borítja, ezen a mirigy a szájfenéken jól látható redőt képez. A mirigy apró kivezetőcsövei a redő élén elhelyezkedő kis pontsorban nyílnak. Csupán a mediális tompa végének megfelelő nagyobb lebenynek van egy nagyobb egységes kivezetőcsöve, mely a mirigy mediális oldalán előrefutó állkapocs alatti mirigy kivezetőcsövével együtt nyílik a nyelv alatti szemölcsön. Szövettani szerkezete: kevert nyálmirigy erős mucinosus túlsúllyal. Egyes részeiben alig találni serosus végkamrát, más részeiben a serosus végkamrák a mirigyszövet felét is kitehetik.
Nemrégiben egy negyedik fő nyálmirigyet azonosítottak, mely az orrgaratban hátul található, főleg nyálkamirigyekkel együtt, melyek az oldalsó hátsó garat falába torkollnak.[2][3]
A nyálmirigyek komplex folyadékot, nyálat termelnek, melynek védő funkciói és táplálkozással összefüggő szerepe van. A nyál védő szerepe: nedvesítés, baktérium ellenes hatás, a nyálkahártya integritásának védelme, tisztítás, pufferolás, remineralizáció (fogszuvasodás elleni védelem). Táplálkozással, beszéddel összefüggő feladatok: táplálék előkészítése, ízlelés, beszéd, emésztés.[4]
Nyálmirigybetegségek
szerkesztésA nyálmirigybetegségeket a következő csoportokba sorolhatjuk: fejlődési rendellenességek, a nyáltermelés eltérései, nyálmirigy-gyulladások, nyálkő, nyálmirigy ciszták, nyálmirigy daganatok.
A nyálmirigyek fejlődési rendellenességei ritkák. Nyálmirigy teljes hiánya igen ritka. Valamennyi nyálmirigy hiánya teljes szájszárazságot idéz elő és a fogak gyors elvesztését vonja maga után. Egy nyálmirigy fejlődésben visszamaradását vagy hiányát a többi mirigy kompenzálja.
A nyálmirigybetegségek közül a leggyakoribbak a nyáltermelés eltérései, ezen belül is az alultermelés, azaz a szájszárazság. A szájszárazság az egyik leggyakoribb tünete a nyálmirigyek nem kielégítő működésének. A nyugalmi nyáltermelés 0,3 ml/perc, ha ennél kevesebb az elválasztás, akkor szájszárazságról beszélünk. Ilyenkor a nyál nem tudja védő funkcióját betölteni, a nyálkahártya berepedezik, ami behatolási kaput jelent a kórokozók számára, s ennek következménye gyulladás lehet. A szájszárazságnak lehetnek a nyálmirigybetegségeken kívül lehetnek általános okai is (hasmenés, hányás, másnaposság stb.), ezek viszonylag hamar rendezhetők folyadékbevitellel. Amennyiben a szájszárazságot valamilyen akut vagy krónikus nyálbetegség idézi elő, akkor a nyálat az alapbetegség meggyógyításáig műnyállal pótolni kell.
A nyáltermelés másik eltérése a fokozott nyáltermelés. Alapvető okai a központi idegrendszert érintő tényezők, és a reflexes nyálelválasztást kiváltó szájüregi okok. Általában a szájüreg akut gyulladásai (pl. herpesz, afta stb.) és helytelenül elkészített fogsorok váltják ki. Előfordulhat még mérgezés esetén is.
Diagnosztika
szerkesztésA nyálmirigybetegségek pontos meghatározásában, elkülönítésében, továbbá kezelésében több diagnosztikai módszer segíti az orvost.
- Klinikai anamnézis: a kórtörténet kikérdezése, leginkább a fájdalom, a nyáltermelés, az ízlelési zavarok vonatkozásában.
- Fizikális vizsgálat: fájdalom, duzzanat, tömörség megállapítása tapintással.
- Röntgenvizsgálat, ezen belül a sialográfia: a nyálmirigyek kontrasztanyaggal való feltöltése utáni röntgenfelvétel elkészítését jelenti.
- Szcintigráfia: a nyálmirigy szcintigráfia lényege, hogy radioizotóp (Tc-99m-mel jelzett nátrium-pertechnetát) intravénás bejuttatása után mérik gamma kamerával az izotóp dúsulását és kiválasztását a nyálmirigyekben.[5]
- Az ultrahang vizsgálat fő alkalmazási területe a nagy nyálmirigyek cisztás (folyadék tartalmú) elváltozásainak a tömör daganatoktól való elkülönítése.
- Komputertomográfia (CT): indikációja a nyálmirigyen belüli szövetszaporulat pontos megállapítása.
- Mágneses rezonancia (MRI): kiválóan alkalmazható a nyálmirigyen belüli tumorok számának és kiterjedésének megállapítására.
- Sialometria: a nyál mennyiségének meghatározása.
- Sialokémia: a nyálösszetevők analízise.
- Biopszia: a nyálmirigyekből való szövettani mintavétel patológiai vizsgálat céljából.
Források
szerkesztés- ↑ Sonkodi István: Orális Medicina. Semmelweis Kiadó. Budapest, 1966. ISBN 963-8154-68-3
- ↑ Valstar, Matthijs H. (2020. szeptember 22.). „The tubarial salivary glands: A potential new organ at risk for radiotherapy” (angol nyelven). Radiotherapy and Oncology, S0167814020308094. o. DOI:10.1016/j.radonc.2020.09.034.
- ↑ Wu, Katherine J.: Doctors may have found secretive new organs in the center of your head. chicagotribune.com . (Hozzáférés: 2020. október 22.)
- ↑ Nagy Gábor: Nyálmirigybetegségek. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2000. ISBN 963-242-548-0
- ↑ Péter Mózes: Radiológia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2000. ISBN 963-242-633-9
