Nyíri Antal

Nyíri Antal (Szentes, 1907. március 9. – Szeged, 2000. december 13.) magyar nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár, a nyelvészeti tudományok doktora. Szerteágazó kutatási tevékenységet fejtett ki a magyar nyelvészet több területén.

Nyíri Antal
Született	1907. március 9. Szentes
Elhunyt	2000. december 13. (93 évesen) Szeged
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Lakos Sára Krisztina
Foglalkozása	nyelvész egyetemi oktató
Iskolái	Horváth Mihály Gimnázium (–1926) Ferenc József Tudományegyetem (–1932)
Kitüntetései	Munka Érdemrend (1960) díszpolgár (1997, Szentes)
Sírhelye	Szeged
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	nyelvészet magyar nyelvtan
Tudományos fokozat	doktorátus (1933) a nyelvtudományok kandidátusa (1953, Magyar Tudományos Akadémia) a nyelvtudományok doktora (1989, Magyar Tudományos Akadémia)
Sablon • Wikidata • Segítség

Iskolái

Régi szentesi szántóvető, iparos családban született. Apja, Nyíri Antal kovácsmester, anyja Balog Szabó Mária.

Alapfokú tanulmányait szülővárosában a Református Népiskolában végezte, a Horváth Mihály Reálgimnáziumban érettségizett (1926). Érdeklődése a humán tárgyak, elsősorban a magyar nyelv és irodalom felé fordult, melyet gimnáziumi tanárai Zolnay Dezső, Molecz Béla és Bárdos Rezső alapoztak meg. A szentesi gimnáziumból került Szegedre, ahol a Ferenc József Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatójaként kezdte meg tanulmányait. A kezdetektől nagy hatással volt rá a kor jeles nyelvészprofesszora, Mészöly Gedeon. Kiváló tanulmányi eredményeit igazolja, hogy ösztöndíjasként előbb Münchenben (1927/28), majd Bécsben a Collegium Hungaricumban tanulhatott (1929/30). A tanári szakvizsgát 1932-ben tette le.

Munkahelyei, tudományos munkássága

Első munkahelye Újszegeden a Vakok Intézetében volt, ahol étkezés és szállás fejében felügyelő tanárként dolgozott. 1933-ban szerzett bölcsészdoktori címet. Disszertációját a középkori domonkosok magyar nyelvemlékeit tartalmazó ún. Winkler-kódex nyelvészeti kérdéseiről írta. Dr. Pais Dezső akadémikus szerint a „A Winkler Kódex hangtana és szótana című kötet az egyik legalaposabb kódextanulmányunk, főképpen pontos szójegyzékével.”

1934 őszétől Csurgón a Csokonai Gimnáziumban tanított magyar és német nyelvet, irodalmat és bölcseletet. Ekkor kezdte gyűjteni Szenna és környékének népnyelvi adatait, s ezt A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (1939) című dolgozatában adta közre. Az előszót a híres szegedi nyelvész-tanár, Horger Antal írta, Pais Dezső akadémikus a Magyar Nyelv című tudományos folyóirat hasábjain méltatta: "... nemcsak mint gondos gyűjtőmunka tartozik nyelvjárástudományunk értékei közé, hanem feldolgozásként is jóval a szokványos színvonal fölé emelkedik, többek közt a benne foglalt jelentéstani fejtegetések révén.”

A második bécsi döntés (1942) után professzora, Mészöly Gedeon hívására érkezett Kolozsvárra, ahol a Bolyai Egyetem gyakorlógimnáziumában helyezkedett el, mellette az egyetemen heti 2 órában a Nyelvemlékek című kollégiumot vezette. 1944 nyarán családjával (feleségével és két gyermekével) visszaköltözött Szentesre, ahol néhány hónapot egykori gimnáziumában tanított. Itt folytatta az évekkel korábban megkezdett gyűjtését, mely A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai (1948) című kötetében látott napvilágot. Ez az írása hosszú időn át a néprajz szakos egyetemi hallgatók kötelező olvasmánya volt. Szülővárosához való ragaszkodása mutatkozik Szentes nyelvi sajátosságait és nyelvjárásait bemutató egyéb írásaiban is.

1945-ben Békéscsabára költözött, ahol a helyi evangélikus gimnázium tanára lett. A helyi könyvtárban került közeli barátságba Féja Géza íróval. 1947 augusztusában a szegedi Baross Gábor Gimnáziumban kapott állást. 1950-ben a Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Két jegyzetet írt: A mellérendelő mondatok és Szókincs címmel. 1952 őszén került a Szegedi Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol 1955-től 1977-ig a Nyelvészeti Tanszék vezetője volt.

Pályafutása során mintegy 150 szóetimológiával és magyar nyelvtörténettel foglalkozó tanulmánya jelent meg. Vezetésével és a tanszéki kollégák közreműködésével készült el 1971-ben a Müncheni Kódex 1466-ból című kötet, mely az első magyar bibliafordítás kritikai szövegkiadása, de nevéhez fűződik a Müncheni Kódex magyar-latin szótára (1993) is. Színvonalas írásai és előadásai révén a 20. század második felében a magyar nyelvésztársadalom kiemelkedő szakemberévé vált. Életművéért 1989-ben elnyerte a nyelvtudomány doktora címet.

Vélemények Nyíri Antalról

A történeti kutatások mellett nyelvműveléssel és nyelvhelyességgel is foglalkozott. Egykori tanítványa, később munkatársa, dr. Szabó József egyetemi tanár írja visszaemlékezésében: „Nemcsak a magyar nyelvészet jövőjéért aggódott, hanem a pontatlan megfogalmazástól a durva, trágár beszédig minden olyan jelenség terjedése miatt is, ami elszürkíti, rossz irányba viszi a mindennapi nyelvhasználatot.”

Nyolcvan éves születésnapja alkalmából a Magyar Nyelv hasábjain dr. Hajdú Péter akadémikus méltatta munkásságát: „Ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze. … A műgond, a tiszta stílus, a tárgyszerű anyagfeltárás és értékelés olyan erények, melyeket ilyen színvonalon kevesen tudtak felmutatni. ...  A szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett.”

Dr. Szűcs Judit néprajzkutató, mint tanítvány emlékezett egykori professzorára: "Soha nem kényszerítette rám véleményét, nem oktatott ki és nem szabta meg, hogyan döntsek ... de példát adott a természetes viselkedésre, őszinte véleménynyilvánításra, a szülőföld szeretetére. ... A magyar nyelvészet oktatása közben, szakdolgozókkal, nyelvészekkel, néprajzosokkal foglalkozva – köztük az én munkámat is irányítva, segítve –, tárgyszerűségre, az adatok tiszteletére, a gondolatok egyszerű, világos kifejezésére és a szakma szenvedélyes szeretetére nevelt.”

Szabó Józsefné főiskolai tanár is elismeréssel nyilatkozott egykori kollégájáról: „Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet írt, amelyet aztán sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet a mellérendelő mondatok, a másik pedig a Szókincs című. Szívéhez talán közelebb állt az utóbbi jegyzet, melyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani a hallgatók nyelvtörténeti szemléletét. A főiskolánkon töltött két év során folytatta a nyelvemlékek vizsgálatát. Ezekre az évekre esik a had és a szer szavak szófejtése és magyarázata. Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete.”

Művei

• A Winkler Kódex hangtana és szótana (1933)
• A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (1939)
• A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai (1948)
• A mellérendelő mondatok (1950)
• Szókincs (1951)
• Müncheni Kódex 1466-ból (1971)
• Müncheni Kódex magyar-latin szótára (1993)
• Szófejtések és nyelvtörténeti tanulmányok (2004)

Kitüntetései

• Klebelsberg Kunó emlékérem (1942)
• A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953)
• Munka Érdemrend (1960)
• Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1971)
• Honismeretért emlékérem (1974)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1977)
• Révai Miklós-díj (1997)
• Szentes város díszpolgára (1997)

Tagságai

• A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, a szegedi csoport elnöke
• Finnugor Társaság
• Az MTA Magyar Nyelvészeti Bizottságának tagja
• Magyar Nyelv szerkesztőbizottsági tag
• A Néprajz és Nyelvtudomány c. sorozat társszerkesztője
• A Csongrád Megyei Honismereti Bizottság elnöke.

Irodalom

• Dr. Pais Dezső: Nyíri Antal üdvözlése = Magyar Nyelv 1969
• Dr. Hajdú Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján = Magyar Nyelv 1988
• Nyíri Antal kilencvenéves (Szerk.: Büky László) Szeged, JATE, 1997
• Nyíri Antal. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 37. (Sorozatszerk.: Bolla Kálmán), Budapest, ELTE, 1999
• Nyíri Antal; szerk. Módos Péter, Pávics Krisztina; ELTE Fonetikai Tanszék, Budapest, 1999 (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások)
• Nyíri Antal emlékére (Szerk.: Kis-Rácz Antalné, Zsiros Katalin) Szentes, 2007
• Dr. Szabó József: Nyíri Antalra emlékezve születésének 100. évfordulóján = Honismeret 2007. 2. sz.
• Labádi Lajos: Szentes város díszpolgárai, 1881–2007. Szentes Város Önkormányzata, 2008
• Pedagógusok arcképcsarnoka. 12. kötet. Debrecen, Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, 2013 [1]
• Nagy szegedi nyelvészek, egyéniségek; szerk. Tóth Szergej, B. Székely Gábor, Galgóczi László; Generalia, Szeged, 2005 (A XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus kiadványai)
• (szerk.) F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár I–II., Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-8477-38-5.