Nyakas-hegy
A Nyakas-hegy vagy Nyakas-tető a Gerecse-hegység egyik legkeletibb, hozzávetőlegesen észak-déli irányban húzódó vonulata Pest vármegye nyugati szélén. A Zsámbéki-medence, illetve a medence legfontosabb vízfolyásának számító Békás-patak nyugati vízválasztója; a nyugati lejtőire hulló vizek már Komárom-Esztergom vármegyei patakokat (Bajna-Epöli-vízfolyás, Vörös-hegyi-patak) táplálnak. Hegytömbje Zsámbékot nyugati irányból szinte körbeveszi, vonulata Tököt is érintve egészen Perbálig húzódik, hatszáz hektár kiterjedéssel.
Nyakas-hegy | |
Magasság | 324 m |
Hely | Magyarország Zsámbék, Tök |
Hegység | Gerecse |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 33′ 50″, k. h. 18° 42′ 55″47.563889°N 18.715278°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 50″, k. h. 18° 42′ 55″47.563889°N 18.715278°E | |
Fő tömegét szarmata mészkő alkotja, amire a lejtőkön és az alacsonyabban fekvő hegylábakon helyenként vastag rétegben lösz rakódott. Kiterjedésének nagy része Natura 2000-es terület, ennek hivatalos neve Nyakas-tető szarmata vonulat. A területen több mint száz madárfajt figyeltek meg és 300-nál több növényfaj előfordulását igazolták; előbbiek és utóbbiak között is számos védett és fokozottan védett faj szerepel. Védendő növényvilágát sajnos komolyan veszélyezteti a tájidegen feketefenyő és bálványfa terjedése.
Élőhelytípusai
szerkesztésA hegy délies kitettségű lejtőin, a meszes sziklák felszínén és kőzettörmelékén pannon sziklagyepek alakultak ki, melyek mikroklímája szélsőséges, jelentős napi és szezonális hőingással, hiszen a levegő és a talajfelszín nyáron gyorsan felforrósodik is kiszárad, éjszaka viszont alaposan lehűl. A gyepek és az erdős területek közötti átmeneti sávokban, fennsíkokon szubpannon sztyeppék alakulnak ki, majd a szukcesszió során pannon cseres–tölgyesek jönnek létre, jellemzően csertölgy és kocsánytalan tölgy alkotta erdőállományokkal. A sziklás hegyoldalakon elszórtan gazdag cserjeállományú pannon molyhos tölgyesek, karsztbokorerdők is kialakulnak.
Élővilága
szerkesztésNövénytani értékei
szerkesztésA hegy területén számba vett növényfajok száma mintegy háromszáz, amelyek többféle jellegzetes növénytársulást alkotva fordulnak itt elő.[1]
A pannon sziklagyepek jellemző növényfajai a törpe nőszirom (Iris pumila), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), a naprózsa (Fumana procumbens), a nagy pacsirtafű (Polygala major), az ezüstvirág (Paronychia cephalotes) és a hegyi ternye (Alyssum montanum). A szubpannon sztyeppterületek jellegadó fajai közé tartoznak a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a fürtös homokliliom (Anthericum liliago), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia), valamint a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis).
A cseres-tölgyesekben tömeges gyepalkotó az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és az illatos ibolya (Viola odorata) az aljnövényzet tavaszi virágszőnyegében a hóvirág (Galanthus nivalis), keltikék (Corydalis spp.) és a salátaboglárka (Ficaria verna) a meghatározók, nyáron pedig a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a ritka bíboros kosbor (Orchis purpurea) és a fokozottan védett Borbás-kerep (Lotus borbasii) díszíti az itteni erdőket. A karsztbokorerdőkben a molyhos tölgy mellett a pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), a helyenként tömegessé váló parlagi rózsa (Rosa gallica), a közönséges boróka (Juniperus communis), a sárga cserszömörce (Cotinus coggygria) és a húsos som (Cornus mas) egyedei alkotják a cserjeállományt; az aljnövényzetben jellemző fajok a kardos peremizs (Inula ensifolia), a hegyi gamandor (Teucrium montanum) és a karcsú fényperje (Koeleria cristata).
Sajnos a feketefenyő és újabban a bálványfa terjedése egyre inkább veszélyezteti az itt előforduló, védendő, őshonos növénytársulásokat. a feketefenyő eredetileg szándékosan lett ide telepítve az 1920-as években, erózió elleni védelem céljából, elsősorban a hegy peremein, de a magtermő egyedek újulata jól érzi itt magát és spontán is terjed, beerdősüléssel fenyegetve a gyepeket és sztyeppréteket. A bálványfa, mint agresszív gyomfa magszórással és gyökérsarjakról újulva is képes terjedni, fenyegetve a már kialakult természetes életközösségeket és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges feltételeket.
Állattani értékei
szerkesztésA Nyakas-tetőn főleg a szárazságkedvelő állatfajok gyakoriak. A gerinctelen fajok közül kifejezetten fajgazdag az itteni lepkefauna; a tarkalepkék számos faja megfigyelhető itt, gyakran előfordul a tüzes tarkalepke (Melitaea didyma) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius) is, bár a növényvédő szerek használata miatt az állományuk megritkult a korábbi időszakhoz képest. Éjszakai lepkék közül is sok faj él itt: szenderek, bagoly- és medvelepkék, araszolók, csüngőlepkék és pávaszemek is előfordulnak a területen, elsősorban a tölgyes erdőkben. A Nyakas pókfaunájának különlegessége az óriás-keresztespók (Araneus grossus), amely 2,5 cm-es testszélességével Kárpát-medence legnagyobb pókféléje. Kétéltűek közül a száraz élőhelyek miatt csak kevés faj fordul itt elő, főleg zöld varangyok (Bufotes viridis) és zöld levelibékák (Hyla arborea); a hüllők viszont nagy faj- és egyedszámban élnek a hegyvonulat gyepeiben; leggyakoribb fajuk a zöld gyík (Lacerta viridis). A területen megfigyelt madárfajok száma mintegy százra tehető.[1]
Kultúrtörténete
szerkesztésA hegytömb jól faragható mészkövét a 20. század közepéig bányászták, az itt kitermelt építőköveket sok zsámbéki és környékbeli épülethez használták, de még a Budapestre is szállítottak belőle. Lejtőin a sváb lakosság már a 18. századtól meghonosította a szőlőtermesztést és bortermelést a második világháborút követő kitelepítés után azokban a korábbi szőlőskertek és gyümölcsösök nagy része elvadult vagy kipusztult. A szőlőtermesztés és a bortermelés valamikori kiterjedtségére a Zsámbékon és Tökön is megtalálható, részben már romos régi présházak és pincék nagy száma alapján lehet következtetni.
A Nyakas-tetőtől délnyugatra a 20. század második felében légvédelmi bázis működött, amit 1990 után légvédelmi múzeummá alakítottak, illetve egy színházi bázis is létrejött ugyanott. A múzeum 2015-ben megszűnt, a Zsámbéki Színházi Bázis azonban működik.
A Nyakas-hegyről vette a nevét a Zsámbéki-medence és az Etyek–Budai borvidék egyik legjelentősebb borászati üzeme, a töki Nyakas Pince.[2]
Turizmus
szerkesztésA Nyakas-tető vonulatát néhány jelzett turistaút, illetve több teljesítménytúra is érinti. Ugyancsak felkapaszkodik a tetőre a Premontrei Női Kanonokrend által 2011-ben létesített, a kirándulókat huszonöt kisebb és négy nagyobb táblával informáló Szent Norbert-tanösvény, amely alapos tájékoztatást ad a Nyakas földtani, állat- és növénytani érdekességeiről is.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Hazahúzó – Zsámbék. echotv.hu, 2016. november 3. [2016. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
- ↑ A Nyakas Pince bemutatkozó oldala. [2016. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 13.)
- ↑ A Szent Norbert-tanösvény ismertető weboldala