Nyikolaj Petrovics Rumjancev
Nyikolaj Petrovics Rumjancev (orosz betűkkel: Николай Петрович Румянцев; Szentpétervár, 1754. április 3. – Szentpétervár, 1826. január 3.) orosz államférfi, gróf, diplomata, régiség- és könyvgyűjtő, mecénás; az orosz művelődéstörténet jelentős alakja. Az első Rumjancev-gróf unokája, Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij legidősebb fia.
| Nyikolaj Petrovics Rumjancev | |
 | |
| Született | 1754. április 3. Szentpétervár[1][2] |
| Elhunyt | 1826. január 3. (71 évesen) Szentpétervár[2] |
| Állampolgársága | orosz |
| Szülei | Yekaterina Rumyantseva Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Leideni Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Cathedral of Saint Peter and Paul, Homieĺ |
 | |
| Nyikolaj Petrovics Rumjancev aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Petrovics Rumjancev témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályája
szerkesztésKezdetben katonáskodott, majd hosszú ideig diplomáciai szolgálatban állt, Frankfurt-am-Mainban volt orosz követ. Közben a nyugati irodalmakkal ismerkedett, könyvtár-, politika- és történettudománnyal foglalkozott. 1801-től, I. Sándor cár idején magas állami hivatalokat töltött be: volt a víziutak igazgatóságának vezetője, kereskedelemügyi miniszter, 1807–1814 között külügyminiszter, 1809-től kancellár, 1810–1812 között az Államtanács elnöke.
1812-ig a Franciaországhoz való közeledés híve volt. Napóleon császár oroszországi támadása után meghasonlott, szélütés érte, elvesztette hallását. 1814-ben nyugalomba vonult, hátralévő éveit történelmi kutatásoknak, régi írások felkutatásának és tanulmányozásának (paleográfia), gyűjtő tevékenységének szentelte. Egyházi könyvek, régi kéziratok, térképek gyűjtése mellett numizmatikai- és ásványgyűjteményt, néprajzi gyűjteményt hozott létre, és kisebb képtára is volt. 1802-ben vásárolt Néva-parti palotája a tudományok művelőinek egyik központja lett.
Anyagi támogatást nyújtott földrajzi expedíciók, köztük az első orosz világkörüli utazás (Adam Johann Ritter von Krusenstern vagy orosz nevén Ivan Fjodorovics Krusenstern vezetésével, 1803–1806) és az északkeleti átjáró felkutatására indult Kotzebue-expedíció (1815–1818) megszervezéséhez.
Rendkívül értékes gyűjteményeit és könyvtárát a nyilvánosság számára is elérhetővé kívánta tenni. Utóda nem lévén, fivérének meghagyta, hogy az épületben a benne elhelyezett gyűjteményekből nyíljon múzeum. A Rumjancev Múzeumot halála után öt évvel, 1831-ben nyitották meg Szentpéterváron. Harminc évvel később a múzeumot Moszkvába helyezték át. Rumjancev 28 000 kötetes könyvtára lett az alapja az ország legnagyobb, évtizedeken át Lenin nevét viselő állami könyvtárának, mai neve Oroszország Állami Könyvtára. Rumjancev egykori palotája ma Szentpétervár történeti múzeumának része.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Румянцев Николай Петрович, 2015. szeptember 28.
Források
szerkesztés
- Brockhaus és Efron Enciklopédia (orosz nyelven), 1890–1907. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)
- Nagy Szovjet Enciklopédia (orosz nyelven). [2007. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 4.)
- Isztorija russzkih rodov (orosz nyelven). [2009. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)
- Tamara Piotrovszkaja: Rumjancevszkij muzej (orosz nyelven). Mecenat omline folyóirat. (Hozzáférés: 2009. augusztus 2.)
- Oszobnyak Rumjanceva (orosz nyelven). Szentpétervár Története Állami Múzeum. [2010. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 4.)
