Ocypus

Ocypus
	Bűzös holyva (Ocypus olens)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Staphyliniformia;
Öregcsalád:	Holyvaszerűek (Staphylinoidea);
Család:	Holyvafélék (Staphylinidae);
Alcsalád:	Igaziholyvaformák (Staphylininae);
Nemzetség:	Staphylinini;
Alnemzetség:	Staphylinina;
Nem:	Ocypus; Samouelle, 1819
Szinonimák
	Goerius; Isopterum; Xanthocypus;
Alnemek
	Aulacocypus; Goerius; Matidus; Neotasgius; Ocypus s.str.; Pseudocypus;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ocypus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ocypus témájú kategóriát.

Az Ocypus a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó nem.

Az Ocypus nemet William Elford Leach angol biológus írta le 1819-ben, és kezdte el felosztani a Carl von Linné svéd természettudós által még 1758-ban rendszerezett Staphylinus nemet. A nem rendszerezésére azóta is már több elmélet is született. A fajokat a 2010-es kutatások alapján négy alnembe sorolták: Aulacocypus J. Müller, Matidus Motschulsky, Pseudocypus Mulsant-Rey és Ocypus Leach.^[1] 2001-ig a nem 148 (2 kétes) faját írták le a világon.^[2]

Jellemzőik

Ocypus curtipennis

A Staphylinidae család legnagyobb képviselői közé tartoznak. Közepes és nagy méretű (12–32 mm) bogarak. Fejük és előtoruk többnyire sötétbarna vagy fekete, általában barna vagy barna-vörös szárnyfedővel. Sok fajnál az előbbi alatt bonyolult módon összehajtogatva található hártyás hátsó szárnyak megrövidültek.^[1] Potrohuk többnyire párhuzamos szélű; eltérő színezetű szőrfoltok nem találhatóak rajta.

Életmódjuk

Egy Ocypus-faj riasztó testtartásban

Az Ocypus-fajok túlnyomórészt éjszakai, általában epigeikus (talajfelszíni) ragadozók. Gyakran kövek alatt tartózkodnak, néhányan levél alomban laknak.^[1] A holyvafélék integrált növényvédelemben való alkalmazására már Magyarországon is felfigyeltek az 1970-es évektől, azonban igen kevés vizsgálatot folytattak még e téren mind itt, mind Európában a 2000-es évekig.^[3]

Magyarországon előforduló fajok

Kék holyva

A nagy fajszámú nemet alnemekre osztják, amelyek közt az ajaktapogatók utolsó ízének alakja, a rágók formája és a potroh hátlemezeinek szőrözöttsége alapján lehet különbséget tenni.^[mikor?]

Goerius (Stephens) alnem
- Nehézszagú holyva (Ocypus biharicus) (Müller, 1926)
- Ártéri holyva (Ocypus brunnipes) (Fabricius, 1781)
- Busafejű holyva (Ocypus macrocephalus) (Gravenhorst, 1802)
- Fekete holyva (Ocypus nitens) (Schrank, 1781 (=O. similis)
- Bűzös holyva (Ocypus olens) (O. F. Müller, 1764)
- Kék holyva (Ocypus opthalmicus) (Scopoli, 1763)
- Gyászos holyva (Ocypus tenebricosus) (Gravenhorst, 1847)
Pseudocypus (Mulsant & Rey) alnem
- Bronzos holyva (Ocypus aeneocephalus) (De Geer, 1774)
- Vörösszárnyú holyva (Ocypus fulvipennis) (Erichson, 1840)
- Fémeshátú holyva (Ocypus fuscatus) (Gravenhorst, 1802)
- Egérszínű holyva (Ocypus mus) (Brullé, 1832)
- Szurtos holyva (Ocypus picipennis) (Fabricius, 1793)
Ocypus s.str. (Stephens) alnem
- Vöröslábú holyva (Ocypus compressus) (Marsham, 1802) (=O. morsitans, Tasgius compressus)
- Ocypus globulifer (Fourcroy, 1785)
- Kormos holyva (Ocypus melanarius) (Heer, 1839)
- Sarlós holyva (Ocypus winkleri) (Bernhauer, 1906)

Korábbi rendszerek és határozókönyvek idesorolták a Tasgius (Stephens, 1829) alnemet, melyet ma^[mikor?] már önálló genusznak tekintenek.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Melania Stan: On the species of Ocypus Leach of the Carpathian Basin with special reference to the species of Romania (Coleoptera: Staphylinidae: Staphylininae: Staphylinini) (171–193. o.), Acta Entomologica Serbica, 15 (2) - 2010. (angolul)
↑ Bernard Staniec, Joanna Pilipczuk, Ewa Pietrykowska-Tudruj: Morphology of Immature Stages and Notes on Biology of Ocypus fulvipennis Erichson, 1840 (Coleoptera: Staphylinidae) (47-66. o.), Annales Zoologici 59(1), researchgate.net - 2009. márc.
↑ Balog Adalbert: Ragadozó és parazitoid holyvafajok (Coleoptera: Staphylinidae) táplálékpreferenciája és predációs aktivitása agrár-ökoszisztémákban (91-101. o.), Acta Siculica 1 — 2005.

Források

Brehm: Az állatok világa
Székessy Vilmos: Holyvák I. — Bevezető in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1963.
A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
Staphylinidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD Archiválva 2010. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
Tóth László: Holyvák VII. — Staphylinidae VII. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984.

További információk

Freude, Harde, Lohse: Die Käfer Mitteleuropas. Band 4 - Staphylinidae I. Goecke & Evers Verlag, Krefeld. 1964.
Catalog of the Staphylinidae 1758 to the end of the second millennium.
Ocypus sp. táplálékszerzés közben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[MStan2010-1] Melania Stan: On the species of Ocypus Leach of the Carpathian Basin with special reference to the species of Romania (Coleoptera: Staphylinidae: Staphylininae: Staphylinini) (171–193. o.), Acta Entomologica Serbica, 15 (2) - 2010. (angolul)

[2] Bernard Staniec, Joanna Pilipczuk, Ewa Pietrykowska-Tudruj: Morphology of Immature Stages and Notes on Biology of Ocypus fulvipennis Erichson, 1840 (Coleoptera: Staphylinidae) (47-66. o.), Annales Zoologici 59(1), researchgate.net - 2009. márc.

[3] Balog Adalbert: Ragadozó és parazitoid holyvafajok (Coleoptera: Staphylinidae) táplálékpreferenciája és predációs aktivitása agrár-ökoszisztémákban (91-101. o.), Acta Siculica 1 — 2005.

[1]

[2]

[3]