Oltay Károly

Oltay Károly (Budapest, 1881. április 8. – 1955. október 18.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Oltay Károly
Oltay Károly az alsó sor 2. helyén ül
Született	1881. április 8. Budapest
Elhunyt	1955. október 18. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	mérnök földmérő
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1903)
Sírhelye	Farkasréti temető (33/3-2-50)
A Wikimédia Commons tartalmaz Oltay Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása, munkássága

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1903-ban nyert oklevelet, majd a Műegyetem Geodéziai Tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; közben hosszabb időt töltött a Potsdami Geodéziai Intézetben. 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932-től Budapest városmérésének munkatársa, majd vezetője lett.

1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója volt. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszert (pl. az Oltay-féle felsőrendű szintező műszert, a prizmás tachimétert stb.) ő tervezett és szerkesztett. 52 esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel.

Oltay Károly emléktáblája Budapest XI. kerületében, Bartók Béla út 79.

Főbb művei

• A geodézia elemei (1921)
• A földi és légi fotogrammetria alapelvei és műszerei (1920)
• Geodéziai egyetemi tankönyv (1951)
• A budapesti invardrótmérés (1951)

Források

• A BME oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai. (összeáll.: MAJOR Máté) Bp., 1952.; Magyar műszaki alkotók. Bp., 1964.