Opalińska Katalin lengyel királyné

Opalińska Katalin (lengyelül: Katarzyna Opalińska, franciául: Catherine Opalinska; Poznań, Lengyel–Litván Nemzetközösség, 1680. október 13. – Lunéville, Francia Királyság, 1747. március 19.), lengyel nemesasszony, aki Leszczyński Szaniszlóval kötött házassága révén Lengyelország királynéja és Litvánia nagyfejedelmnéje előbb 1704 és 1709, majd 1733 és 1736 között, valamint 1738–tól Lotaringia és Bar hercegnéje 1747-ben bekövetkezett haláláig.

Opalińska Katalin
Uralkodóház	Opaliński
Született	1680. október 13. Poznań
Elhunyt	1747. március 19. (66 évesen) Lunéville
Nyughelye	Notre-Dame-de-Bonsecours
Édesapja	Jan Karol Opaliński
Édesanyja	Zofia Anna Czarnkowska
Házastársa	I. Szaniszló lengyel király
Gyermekei	Leszczyńska Anna királyi hercegnő Leszczyńska Mária francia királyné
Tisztség	királyné
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Opalińska Katalin témájú médiaállományokat.

Katalin a Łodzia nemzetségből való Opaliński család tagjaként született, ő volt Jan Karol Opaliński poznańi gróf és Sofia Anna Czarnkowska grófné egyetlen felnőttkort megért gyermeke. 1698-ban ment hozzá Leszczyński Szaniszló későbbi poznańi vajdához, majd lengyel királyhoz. Két leánya között van Leszczyńska Mária, aki XV. Lajos francia király felesége lett. Férjével együtt franciaországi emigrációban hunyt el 1747-ben, hatvanhat éves korában.

Élete

Opaliński János Károly lengyel gróf (1642–1695) és Czarnkowska Zsófia (1660–1701) leányaként született 1680-ban. Krakkóban 1698 májusában feleségül ment Leszczyński Szaniszló lengyel herceghez, aki később, 1704–1709, majd 1733–1736 között Lengyelország és Litvánia államfője lett. Házasságukból két leánygyermek született:

• Leszczyńska Anna (1699–1717)
• Leszczyńska Mária (1703–1768), 1725-től XV. Lajos francia király felesége

Férjét 1704. július 12-én a lengyel királyválasztó gyűlés (szejm) Erős Ágost ellenében királlyá választotta, s az új királyt és feleségét október 4-én Varsóban királlyá és királynévá koronázták. Négy évvel később, 1709-ben azonban II. Ágost orosz katonai támogatással visszaszerezte trónját, és Leszczyński Szaniszló egész családjával együtt menekülni kényszerült Lengyelországból.

1709-től 1711-ig Szczecinben, majd 1711-től 1714-ig a svédországi Kristianstadban éltek. 1714-ben visszatérhettek Németországba, s XII. Károly svéd király átmeneti megoldásként átadta nekik egyik saját hűbéri birtokát, a saar-vidéki Pfalz–Zweibrücken (francia neve: Palatinat–Deux-Ponts) hercegséget, amely Lotaringia és Bar Hercegségeinek határán feküdt. Itt a család rangjához méltó, de szerény költségvetésű udvart tarthatott fenn. 1717-ben idősebbik leánya, Anna hercegnő 18 éves korában tüdőgyulladást kapott és a gräfinthali kolostorban meghalt. 1718-ban, XII. Károly halála után Leszczyński Szaniszlónak és családjának el kellett hagynia a pfalz–zweibrückeni hercegséget. Lipót Józseftől (1679–1729), Lotaringia és Bar uralkodó hercegétől, a későbbi I. Ferenc német-római császár apjától kértek menedéket. A francia király engedélyével a biztonságos elzászi francia katonavárosokba, Petit-Landauba és Wissembourgba költözhettek. Lakóhelyüket II. Fülöp orléans-i herceg (1674–1723), az elhunyt XIV. Lajos unokaöccse, a Francia Királyság régense jelölte ki, aki kegydíjat folyósított és testőrséget is biztosított a család tagjainak.

A lengyel örökösödési háború során Leszczyński Szaniszló 1733-ban visszatért Lengyelországba, és francia segítséggel átmenetileg visszaszerezte trónját, de az orosz és szász invázió elől már 1734-ben menekülni kényszerült. A háború eredményeként Franciaország 1735-ben megszerezte Lotaringia és Bar hercegségeit. 1736-ban XV. Lajos még nem tudta annektálni ezeket a hercegségeket, ezért életfogytig tartó birtokba adta őket a vesztett Leszczyński Szaniszlónak. A volt lengyel királya halála esetén a két hercegséget – Leszczyński leányának révén – veje, a francia király örökli. Leszczyński 1736-ban lemondott lengyel és litván trónigényéről, és 1737-ben hivatalosan is Bar, majd Lotaringia hercegévé nyilvánították. Április elején Lotaringiába utazott. Katalin április 13-án követte férjét, s a lunéville-i hercegi kastélyba költöztek be. Évente 2 millió livre nyugdíjat kaptak XV. Lajostól.

Katalin 1747. március 19-én halt meg Lunéville-ben. A nancyi Notre-Dame-de-Bonsecours templomban helyezték örök nyugalomra. Férje tizenkilenc évvel élte őt túl; őt is ugyanitt temették el 1766-ban. 1768-ban elhunyt leányának, Leszczyńska Mária francia királynénak szívét, meghagyása szerint ugyancsak Nancyba hozták, és szülei mellé helyezték. A francia forradalom alatt a sírkápolnát meggyalázták. A síremlékek – művészi értékük miatt – megmenekültek a szétrombolástól, de a koporsókat eltávolították, közös sírba vetették, a templomot múzeummá alakították. 1807-ben, a Bourbon-restauráció után a templomot és a sírhelyeket helyreállították, ezek ma is láthatók.

Felmenői

8. Piotr Opaliński

4. Krzysztof Opaliński

9. Zofia Kostka

2. Jan Karol Opaliński

10. Adam Sędziwój Czarnkowski

5. Teresa Konstancja Czarnkowska

11. Katarzyna Leszczyńska

1. Katarzyna Opalińska

12. Kazimierz Franciszek Czarnkowski

6. Adam Uriel Czarnkowski

13. Konstancja Lubomirska

3. Zofia Anna Czarnkowska

14. Remigian Zaleski

7. Teresa Zaleska

15. Anna Miełżyńska

Források

• Katharina Opalińska

Előző Brandenburgi Krisztina Eberhardina	Lengyelország királynéja 1704 – 1709	Következő Habsburg Mária Jozefa
Előző Brandenburgi Krisztina Eberhardina	Litvánia nagyhercegnéje 1704 – 1709	Következő Habsburg Mária Jozefa