Ormai László

(1932–2023) magyar közgazdász, asztalitenisz-edző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 18.

Ormai László, született Ohrenstein László (Budapest, 1932. március 15.2023. július 10.) magyar közgazdász, asztalitenisz-edző, mesteredző, aki 40 magyar bajnoki címet és 25 BEK/BL-győzelmet szerzett a Statisztika PSC együttesével, amelynek 2021-es megszűnéséig elnöke is volt.

Dr. Ormai László
Született1932. március 15.
Budapest
Elhunyt2023. július 10. (91 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKomlódi Etelka
Foglalkozásaközgazdász, asztalitenisz-edző, klubelnök
IskoláiKözgazdasági Egyetem (1950–1954), Testnevelési Főiskola (1963-1966)
Kitüntetései
Versenyzői-pályafutása
Versenyszámlabdarúgás, asztalitenisz
KlubLabdarúgás: EMTK (később ESMTK), Haladás
EdzőAsztalitenisz: Statisztika Petőfi SC (1954)
Sportvezetői-pályafutása
2005 – 2021a Statisztika Petőfi SC elnöke
2013a Magyar Edzők Társaságának tiszteletbeli elnöke
1994 – 2013a Magyar Edzők Társaságának elnöke
1993a Magyar Edzők Társasága alapító tagja
1991 – 2014a Mesteredzői Kollégium elnöke
1985a Testnevelési Főiskolán egyetemi docensi címet kapott
1966 – 1988tanított a Testnevelési Főiskolán
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Tanulmányai

szerkesztés

A Mester utcai Szent István Kereskedelmi Középiskolában érettségizett, ezt követően, 1950-ben felvették a Közgazdasági Egyetemre, ahol 1954-ben megszerezte diplomáját.

Friss diplomásként 1954. július 24-én a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) kezdett dolgozni, amelynek egyik legjelentősebb, legnagyobb létszámú egységébe, az Iparstatisztikai főosztályra került. 1954 és 1958 között az olajbányászat és olajfeldolgozás statisztikáival foglalkozott, 1958-ban védte meg doktori disszertációját, melyben a kőolajipar műszaki-gazdasági mutatóit elemezte.

Sportolói pályafutása

szerkesztés

Középiskolai évei alatt sokoldalú képzést kapott testnevelésből. Történelemtanára, Konoróth Gyula kiváló gyeplabdázó, szakvezető és a szövetség későbbi elnöke, testnevelő tanára pedig Várszegi József, az 1948-as londoni olimpián harmadik helyezett gerelyhajító volt.

A labdarúgás iránti szeretete már egészen kiskorában megmutatkozott, tízévesen már az EMTK-ban (később: ESMTK) játszott. Fiatalon sportpályája csúcsa az volt, amikor behívták a Pest Déli Területifjúsági válogatott keretébe. Sérülései miatt labdarúgó-pályafutását azonban meg kellett szakítania, ekkor kezdett asztaliteniszezni, előbb csak hobbi szinten, majd a Hazai Fésűsfonó NB II-es csapatában.

Egyetemi tanulmányai alatt a Közgazdaságtudományi Egyetem, majd később a Haladás csapatába igazolt. Amikor elkezdett dolgozni a Statisztikai Hivatalban, újrakezdte a labdarúgást a KSH Bp I. osztályú csapatában, amely később feljutott az NB III-ba. Amikor a Statisztika női asztalitenisz-csapata feljutott az NB I-be, a versenyszerű labdarúgást abbahagyta, de az öregfiúk csapatában még 40 évesen is játszott.

Edzői pályafutása

szerkesztés

Ormai László 1954-ben felső utasításra a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) kezdett dolgozni, ahol a tömegsport keretében elsősorban férfiak asztaliteniszeztek. Czeiner Pál akkori szakosztályvezető biztatására a hivatali dolgozókból kialakított egy női csapatot, amely a későbbi sikercsapat előfutára volt. Az első csapatot Komlódi Etelka, Szabóné Medgyesi Éva, Reisz Gabriella és Gódor Klára alkotta, ezt a négyest nevezték be a budapesti II. kerületi bajnokság másodosztályába.

"A Hivatal épületének harmadik emeletén lévő szélesebb folyosót neveztük ki »edzőteremmé«, az itt felállított asztalokon pingpongoztak a lányok, s mivel a labda alkalmanként a lépcsőházban egészen a földszintig lepattogott, a le-fel rohangálással az erőnléti edzést is letudtuk” – emlékezett vissza Ormai 2021-ben a Nemzeti Sportnak.

A Statisztika minden évben feljebb jutott egy osztállyal, 1957-ben az NB II-ben indulhatott, ahol szintén az első helyen végzett, így a klub az 1959-es kiírást már a hazai első osztályban kezdte. Bár eleinte a bennmaradás volt a célja, az első évadban a tizennégy csapatos mezőny nyolcadik helyén végzett, majd évről évre egyre jobb eredményeket ért el. A csapat is átalakult és megerősödött, kiegészült olyan saját nevelésű fiatalokkal, mint Fülöp Éva, Papp Angéla, Kisházi Beatrix, Lotaller Henriett és Juhos Eszter.

1968-ban nyílt először lehetősége az NB I-es bajnoki cím megszerzésére, és mivel december 12-én a döntő harmadik mérkőzésén 13:5-re legyőzte a címvédő Ferencváros együttesét, a klub története első bajnok címét ünnepelhette Ormai vezetésével. A bajnokcsapat tagjai Csáki Piroska, Juhos Eszter, Kisházi Beatrix, Kovács Edit, Lotaller Henriett, Papp Angéla, Rózsásné Faludi Júlia és Zacher Gizella voltak.

1973-ban megkapta a Mesteredzői Díjat.

Innentől kezdve egészen 2007-ig itthon egyetlen riválisa sem tudta megelőzni a bajnoki versenyfutásban az Ormai László vezette Statisztikát, amely győzelemmel rajtolt a nemzetközi kupaporondon, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is. Első BEK-meccsét az 1969–1970-es idényben 5:1-re megnyerte a bolgár Pleven ellen, mielőtt a 18 éves Magos Judittal erősített volna. Hibátlan menetelés után a kétmeccses döntőt a csehszlovák Start Prahával játszották, és 5:4, 5:1-es kettős győzelemmel ültek Európa trónjára.

Ormai irányításával a Statisztika negyven magyar bajnoki, és huszonöt BEK/BL-címet nyert. Az egyesület a kilencvenes évektől a Nagy Krisztina, Tóth Krisztina, Éllő Vivien, Wirth Gabriella, Wirth Veronika összeállítású csapatra épült, de a kor szokásainak megfelelően idegenlégiósok is szerepeltek (Csen Jing olimpiai bajnok, Li-Chi Vej, Irina Palina és a vajdasági Boros Tamara.

A hazai ligában 39 éven át tartó bajnoki sorozatukat a volt Statisztika-játékosokat szerepeltető Postás SE törte meg 2007-ben, az első számú nemzetközi kupában az utolsó elsőséget 2001-ben szerezték a német FC Langweid ellen. A bajnoki címet 2008-ban ugyan még visszahódította a klub, de Ormai az elvándorlás és az egyre fogyó források miatt a felnőtt csapat feloszlatása mellett döntött, az egyesület fő feladata az utánpótlás-nevelés lett.

A szakember hivatalosan 2000-ig dolgozott a klubnál vezető edzőként, akkor átadta a vezető edzői posztot tanítványának, Fülöp Istvánnak, de a szakosztály igazgatóként megtartotta az irányítást. 2005-ben megválasztották az SPSC elnökének, amely posztot a klub megszűnéséig, 2021-ig betöltötte.

Főbb művei

szerkesztés
  • Dörnyei József–Ormai László: Bevezetés a statisztikai informatikába. Egyetemi továbbképző jegyzet. 1.; KSH Számítástechnikai Főosztály, Bp., 1971
  • Korszerű asztaliteniszezés; Sport, Bp., 1981
  • Korszerű asztaliteniszezés; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1987

Díjak, elismerések

szerkesztés
Díj/elismerés Év
Mesteredzői-díj 1973
Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat 1974
Munka Érdemrend arany fokozat 1976
Sportújságírok díja 1979
Állami Ifjúsági Díj 1981
Ezüstgerely díj 1982
Neumann János emlékérem 1985
Sportújságírók díja 1986
Magyar Sportért-díj 1992
Fényes Elek-érdemérem 1999
MOB-életműdíj 2000
Bay Béla-díj 2001
NSSZ-életműdíj 2007
Olimpiai Érdemérem 2007
Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2008
ETTU Becsületrend 2015
MOB a nők sportjáért díj 2020


Magánélete

szerkesztés

Felesége Komlódi Etelka, aki játékosa és kollégája is volt a Statisztikánál, és akit a klub 1958-as NB I-be jutása után két hónappal vett feleségül.

Gyermekük nem született. Öccse gyermekét és unokáit sajátjaként szerette.

Emlékezete

szerkesztés
  • [1]
  • 2010 januárja óta Ormai László nevét viseli a Marczibányi téri asztalitenisz-csarnok, amelynek felépítésért a hetvenes években ő maga is sokat tett, és amely a Statisztika sportági szakosztályának, majd később a magyar válogatottnak is adott otthont. A legendás edző és vezető az épület 2020-as felújítása és a sikerklub 2021-es megszűnése után is névadó maradt.
  • Ormai László-díj