Orrcsepp

Az orrcsepp alatt a nazálisan használt gyógyszeres oldatokat értjük, melyeket az orr gyulladásos, fertőzéses betegségeinek kezelésére használnak (pl. megfázás, influenza, nátha).

A leggyakrabban használt lohasztó orrcseppek célja, hogy a náthával járó gyulladt orrnyálkahártyát lelohasszák és ezzel javítsák, helyreállítsák az orrlégzést. Lohasztó orrcseppet csak néhány napig szabad használni, a hozzászokás veszélye miatt. A rendszeres orrcsepphasználat során krónikus (idült) nyálkahártya-gyulladás alakulhat ki.

Tapadós, nagy mennyiségű váladék eltávolítását megkönnyíti az élettani sóoldattal történő orrmosás.

Felhasználásai

javítja az orrnyálkahártya állapotát: elősegíti az orrüregben lévő váladék, gyulladásos mediátor anyagok eltávolítását, lelohasztja a gyulladás miatt duzzadt orrnyálkahártyát.
gátolja az orrnyálkahártyában zajló gyulladásos folyamatot: az allergia esetében használt antihisztamin- vagy szteroidtartalmú orrspray.
gátolja a kórokozók szaporodását, ha hatóanyagai között antibiotikum van
az egész szervezetre ható (szisztémás) vegyületet tartalmazhat, mert bizonyos anyagok jól felszívódnak az orr nyálkahártyájáról például hormonok

Az ideális nyálkahártya-lohasztókkal szembeni követelmények

azonnali hosszan tartó hatás, aminek effektusát nem csökkenti az ismételt használat
hosszú ideig tartó használat esetén sincs az abbahagyás után nyálkahártya-duzzanat
nincs mellékhatása az orr mucociliaris rendszerére
nincs szisztémás mellékhatása.

Rhinitis medicamentosa

A rhinitis medicamentosa a rhinitis chronica egyik formája, amely valamilyen orrcsepp ismételt és tartós használata következtében jön létre, gyógyszerfüggő rhinitis. A beteg annyira hozzászokik az orrcsepphez, hogy nélküle nem kap jól levegőt az orrán. Ahhoz, hogy jól érezze magát, egyre gyakrabban igényli a cseppet. Az érszűkítő hatás elmúltával értágulat lép fel, ami újabb csepp használatára kényszeríti a beteget.

Minden orrcsepp tartalmaz valamilyen tartósítószert, hogy megakadályozza az oldatban a mikroorganizmusok elszaporodását. Ez általában benzalkónium-klorid, amely a baktériumok falának roncsolásával fejti ki hatását. Ennek káros mellékhatásai lehetnek:

asztmás betegen bronchusgörcsöt válthat ki (Miszkiel et al. 1988)
a cornea epithelsejtjeit károsíthatja (Tönum 1975);
patkánykísérletben a bél intramuralis elemeinek súlyos károsodását észlelték (Sato et al. 1978);
in vitro tanulmányokban a csillószőrökre toxikusnak találták (Batts et al. 1989).