Péch Antal

Péch Antal (Nagyvárad, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.) bányamérnök, az MTA tagja. A Bányászati és Kohászati Lapok megalapítója, első kiadója és szerkesztője. Péch József bátyja.

Péch Antal
Mellszobra az Öntödei Múzeumban
Született	1822. június 14. Nagyvárad
Elhunyt	1895. szeptember 18. (73 évesen) Selmecbánya
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	bányamérnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Péch Antal témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Származása és iskolái

Édesapja, Péch Antal és édesanyja, Walter Francziska Nagyváradon élték polgári életüket. Iskoláit kezdetben latinul Nagyváradon, később Temesvárott, németül folytatta. A bölcsészeti szakot 1838-ban Nagyváradon fejezte be. Még ebben az évben a selmecbányai Bányászati Akadémiára érkezett, ahol a bányász szakot szorgalmas tanulás után ösztöndíjat elérve, kitűnőre minősített végbizonyítvánnyal 1842-ben fejezte be.

Munkája a szabadságharc bukásáig

Az Akadémia elvégzése után kincstári szolgálatba lépett. A császári-királyi bányászati kamarában 1842. június 28-án gyakornokká nevezték ki. A hivatali esküt október 6-án tette le és zúzóművekben foglalkoztatták. 1844-ben a selmecbányai Cristina akna és a Gedeon táró vezetésével bízták meg. Még ebben az évben irányítását a Hoffer táróra is kiterjesztették. 1846-ban áthelyezték a Szász-érchegységbe Joachimsthalba (ma: Jahimov) ahol új zúzóművek építését vezette. 1847-ben a királyi kamara bányatisztté nevezte ki és Körmöcbányára (Kremnica) helyezték át. 1848 évben a Pénzügyminisztériumba a bányászati osztályra fogalmazónak osztották be. 1849-ben a magyar kormány utasítására (hazafias hűségének tanújelét adva) élete kockáztatásával Debrecenbe szállíttatta át a körmöcbányai pénzverő gépeit, berendezéseit és készleteit.

Tevékenysége a kiegyezéséig

A világosi fegyverletételt követően börtönbüntetést nem kapott ugyan, de állását vesztette, ami nagy anyagi veszteséget okozott számára. Csak 1850 közepén tudott elhelyezkedni, meghívták a Töplicz mellett lévő magánbányához igazgatónak. 1851-ben a morvaországi Osztrauban (ma Ostrava) a Klein testvérek tulajdonában lévő szénbányák igazgatását vette át. 1853-ban a honvágy hazahozta Magyarországra, de szakmájának megfelelő állást nem kapott, így a Tisza-szabályozásnál napidíjas mérnökként helyezkedett el, ahol öccsét, Józsefet mérnökként alkalmazták. 1855-ben visszatért Csehországba, ahol megpályázta és elnyerte Schatzal szénbányáinak igazgatói állását. 1858 januárjában a Németországban lévő Ruhr-vidéki Bochum szénbányáinak igazgatójának hívták meg, ahol 1862-ig látta el feladatát. Ebben az évben a Mátrai Bányaegylet igazgatója lett Recsken. 1865-ben gróf Károlyi György tulajdonában Nógrád megye Nemti községében lévő kőszénbányáját bérelte ki.

Munkája a kiegyezés után

1867-ben a Pénzügyminisztériumba titkárnak, majd 1873-ban ugyanott miniszteri tanácsossá nevezték ki. Részt vett a vajdahunyadi vasgyár kialakításában és a Zsilvölgy szénbányászatának fejlesztésében. Megbízták a selmecbányai II. Józsefről elnevezett táró befejezésének meggyorsításával. Érdemeket szerzett a selmeci fémkohászat központosításában. Munkájával meg tudta akadályozni Úrvölgy bányászatának megszüntetését. Nyugállományba vonulása után 1883-ban megválasztották Selmec- és Bélabánya szabad királyi város országgyűlési követének. A Pallas nagylexikon bányászati rovatának szerkesztője és megírója volt.

Péch Antal a bányászati szakirodalom megteremtéséért

1867-ben saját anyagi erejére támaszkodva megalapította a Bányászati és Kohászati Lapok című folyóiratot és három évig kiadója is volt Pesten. Ezzel megteremtette az első rendszeresen megjelenő bányászati tudományos kiadványt. Ebben a lapban, mely kezdetben kéthetente, később havonta jelent meg, teret kapott a hazai elméleti szakemberek tanulmányai mellett a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak ismertetése is. A lapban aktuális, a bányászattal és kohászattal foglalkozó hazai és a külföld eseményeivel foglalkozó hírek jelentek meg, ismertették a hazai és külföldi találmányokat, új eljárásokat valamint hirdetéseket jelentettek meg. A lap kiadását 1871-ben a Selmeci Magyar Királyi Bányász- és Erdész Akadémia vette át. Tudományos irodalmat megteremtő munkásságáért és egyéni tudományos kutatásáért ami a földkéreg mozgásainak megfigyelésére (geomechanika) irányult a Magyar Tudományos Akadémia 1879-ben levelező tagjává választotta.Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító és tiszteletbeli tagja volt. 1894-ben javaslatára vezették be a Jó szerencsét köszöntést a bányászatban és kohászatban.

1850-ben Klostergrabban nősült meg, felesége Szájbély Emma volt. Leányai mellett, s a 22 évesen meghalt Gyulán kívül csak egy fia született 1853-ban. Péch Dezső követte apja pályáját, mérnök lett, de az erdészeti vonalon. 1898 és 1901 között a görgényszentimrei erdészeti állomás igazgató-erdőmestere volt.

Kitüntetései

• 1870-ben Vaskoronarend.
• 1878-ban Selmecbánya díszpolgára.
• 1879-ben Lipótrend lovagkeresztje.
• 1857-ben az MTA Nagyjutalma.
• 1863-ban az MTA Nagyjutalma.

Kiemelkedő szakirodalmi munkái

• Ércelőkészítés-tana. Selmec. 1869.
• Jelentés a selmeci és diósgyőri kerületeinek állami bányák és kohók állapotáról. Budapest. 1873
• Bányatérképek szerkesztése. Budapest. 1878
• Magyar-Német és Német-Magyar Bányászati műszótár. Budapest. 1879, 1890
• Magyar és német bányászati szótár. Selmeczen. 1879 (MEK)
• A tudományok haladásának befolyása a selmecvidéki bányaművelésre. Budapest. 1881 (REAL-EOD)
• Alsó-Magyarország bányamívelésének története. Selmecbánya-Budapest. 1884-1887 (MEK)
• A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője. Budapest. 1884, 1887
• Magyar és német bányászati szótár.. Selmecz. 1891 (REAL-EOD)

Források

Emléktáblája:
I. kerület Batthyány utca 29..

• Bányászati és Kohászati Lapok. XXVIII. évfolyam. Rendkívüli szám. 1895
• A Magyar bányászat évezredes története. I. kötet. OMBKE. Budapest. 1997
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai II. kötet Budapest 2003
• felvidek.ma

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar akadémikusok listája