Péter Ernő
Péter Ernő, 1948-ig Péterfreund (Polgár, 1914. március 12.[4] – Budapest, 1973. szeptember 19.)[5][6] pedagógus, szakszervezeti vezető.
| Péter Ernő | |
| Született | Péterfreund Ernő 1914. március 12.[1] Polgár |
| Elhunyt | 1973. szeptember 19. (59 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-491/492)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésPéterfreund Zsigmond (1885–?) kereskedő és Kesztenbaum Debóra[7] (1887–?) gyermekeként született zsidó családban.[8] A Nyíregyházi Községi Jókai Mór Polgári Fiúiskola tanulója volt. Felsőfokú tanulmányait az Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben végezte, ahol 1934-ben tanítói oklevelet szerzett.[9] 1935 és 1937 között Szabolcs vármegyében helyettesként tanított, majd Nagyhalászon és Nyíregyházán oktatott. A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített.[10] A háború után a nyíregyházi izraelita elemi népiskola igazgatójának választották és belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1949 és 1954 között a Pedagógusok Szakszervezetének osztályvezetőjeként működött, majd 1954 és 1957 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főelőadója és 1958-tól haláláig a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára volt. Részt vett a Magyar Pedagógiai Társaság életre hívásában (1967), az V. Nevelésügyi Kongresszus megrendezésében (1970). 1958-tól tagja volt a SZOT elnökségének és 1962-től 1966-ig az MSZMP Központi Bizottságának.
Házastársa Lichtmann Irma volt, Lichtmann Gáspár és Rothmann Helén lánya, akit 1941. október 11-én Rákosszentmihályon vett nőül.[11] Felesége házasságkötésüket követően Lakatosra magyarosította családnevét.
A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.
Művei
szerkesztés- Földbérlő szövetkezetek a magyar földbirtokpolitika szolgálatában (Budapest, 1940)
- A magyarság szabadságharca 48-ban és ma (Budapest, 1943)
- A népfőiskola jövője (Budapest, 1944)
- Neveléstörténet és szocialista pedagógia (társszerzővel, Budapest, 1968)
- Kemény Gábor mozgalmi és (művelődés) politikai tevékenysége (Budapest, 1969)
- Az iskola szerepe a társadalmi mobilitás biztosításában (tanulmány, szerk., Budapest, 1971)
- A szocialista közoktatásért. Beszédek és írások (Budapest, 1974)
Díjai, elismerései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Péter Ernő, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12102.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a polgári állami születési akv. 131/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi állami halotti akv. 262/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Neve előfordul Kesztenbon Dóra alakban is.
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a cigándi polgári házassági akv. 34/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Iskolai értesítők – Országos Izr. Tanítóképző-intézet, Budapest, 1934
- ↑ Holocaust Survivors and Victims Database
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a rákosszentmihályi polgári házassági akv. 113/1941. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1954. május 12. (35. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1960. november 18. (102. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1964. március 14. (16. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1970. április 4. (22. szám)
- ↑ Művelődési közlöny, 1973. június 15. (12. szám)
- ↑ „Szakszervezeti vezetők kitüntetése”, Népszava, 1968. május 1., 2. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- „Meghalt Péter Ernő”, Népszava, 1973. szeptember 20., 3. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- Simon Gyula (1973. október 1.). „Péter Ernő”. Pedagógiai Szemle (Magyarország) 23 (10), 907–909. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8