Mósuszpolip

A mósuszpolip vagy más néven pézsmapolip (Eledone moschata) az Octopoda rendbe tartozó fejlábúfaj. A fajt Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós írta le 1798-ban. Olaszországban moscardino, polpo moscato vagy mughetto néven ismert. A moschata név a latin „moschatus” (pézsmaillat) szóból származik, mivel a faj a mósusz illatához hasonló szagot tud árasztani magából.

Mósuszpolip
Eledone moschata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Puhatestűek (Mollusca) Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda) Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea) Öregrend: Nyolckarú polipok (Octopodiformes) Rend: Octopoda Család: Pézsmapolipfélék (Eledonidae) Nem: Pézsmapolipok (Eledone) Faj: E. moschata
Tudományos név
Eledone moschata Lamarck, 1798
Szinonimák
Octopus moschatus Lamarck, 1798 Octopus moschites Carus, 1824 Ozoena moschata (Lamarck, 1798) Eledona moschata (Lamarck, 1798) Moschites moschatus (Lamarck, 1798)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mósuszpolip témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mósuszpolip témájú kategóriát.

Elterjedése

A pézsmapolip a Földközi-tenger egyik endemikus faja. Elterjedése az Atlanti-óceánban a Gibraltári-szoros nyugati partjára és a spanyolországi Cádizi-öbölre korlátozódik, elérve Portugália déli partjait. A közelmúltban jelentették jelenlétét az Égei-tengeren és a Gabès-öbölben is. Ideális élőhelye a 10-500 méteres mélységben található az iszapos fenéken, de minden évszakban megtalálható homokos talajon is, viszont a sziklás aljzaton ritkábban fordul elő. Éjjel inkább a partok közelében megtalálható, de kis mélységben itt is nehéz meglátni.

Leírása

Általában összetévesztik a jobban ismert közönséges polippal (Octopus vulgaris), amellyel sok anatómiai jellemzője megegyezik. Azonban a mósuszpolipnak csak egy sor szívókorong húzódik végig a csápján, ellentétben a közönséges polippal. Színe barna, szürkés tükröződésekkel és néhány feketés vagy sötétbarna folttal. Az estei órákban a test és a csápok mentén kékes irizáló is látható. Méretét tekintve kicsi, maximális hossza 74 cm, súlya általában 1,5 kg. A tintazsákjában termelődő tintát a fajon belüli küzdelmek során is felhasználják, hogy a párzási időszak alatt elriasszák a versenytársakat. Meglehetősen intelligens állat, képes komplex tevékenységeket és érzelmi asszociációkat megtanulni. Zsákmányszerzéskor sajátos pézsmaillatot bocsát ki a bőr alatti mirigyeinek jelenléte miatt.

Életmódja

A pézsmapolip félénk és magányos állat, de opportunista viselkedésének köszönhetően nagyon jól tud alkalmazkodni a különböző környezeti, ökológiai és éghajlati paraméterekkel jellemezhető extrém életkörülményekhez. Éjszaka sok vízi állatfaj, például rákfélék, egyéb puhatestűek és kishalak aktív ragadozójává alakul át. Vadászatkor zsákmányát a homok vagy iszap alatt lesben állva, egy hirtelen ugrással kapja el, ami egy állítható szifonnak köszönhetően lehetséges. Ha szűkös a talált zsákmánya, akkor a fenéken talált dögökkel vagy állati maradványokkal táplálkozhat, valamint kannibalizmust hajthat végre, így hatékonyan tud versenyezni a szelektív állatokkal.

A tengerfenéken szaporodik leginkább a téli és tavaszi időszakban, és az ivarérett példányok többsége január és február hónapokban figyelhető meg. A hím párzás közben a nőstényt csápjaival fogja, és a spermiumokat a hektokotilizált karnak köszönhetően a nőstény petevezetékébe fekteti a köpeny alá, ahol a megtermékenyítés megtörténik. A megtermékenyített petékből álló petefürtöket a nőstények szilárd aljzatra, sziklára tapasztják. Legfőbb ellenségei a vízi emlősök, leginkább a delfinek.

Felhasználása

Mósuszpolipból készített olasz étel

Viszonylag ismert állatfaj a halászok körében.

Források

• Eledone moschata - Monaco Nature Encyclopedia ( Monaco Nature Encyclopedia Hozzáférés:2023-02-03)
• Nyolckarú polipok (Octopoda) (OSZK Hozzáférés: 2023-02-04)