p-anizidin
| p-anizidin[1] | |||
| |||
| IUPAC-név | 4-metoxianilin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 104-94-9 | ||
| ChemSpider | 13869414 | ||
| KEGG | C19326 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | BHAAPTBBJKJZER-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 295652 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C7H9NO | ||
| Moláris tömeg | 123,15 g/mol | ||
| Sűrűség | 1,071 (57 °C) | ||
| Olvadáspont | 57,2 °C | ||
| Forráspont | 243 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldódik | ||
| Oldhatóság | oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban és benzolban | ||
| Törésmutató (nD) | 1,5559 | ||
| Veszélyek | |||
| EU Index | 612-112-00-2 | ||
| Lobbanáspont | 122 °C | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 515 °C | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vegyületek | o-anizidin m-anizidin | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A p-anizidin szürkésbarna szilárd anyag, az anizidin három izomerje közül a legkevésbé toxikus (orális LD50 = 1400 mg/kg), de lenyelve, belélegezve vagy bőrrel érintkezve még így is vérkárosító hatású. Erősen melegítve nagyon mérgező nitrogén-oxidok keletkezhetnek belőle.
Állás során hajlamos az oxidációra, mely az anyag elszíneződésével jár.[2]
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a P-Anisidine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, C-98. o. (1981. január 21.). ISBN 0-8493-0462-8
- ↑ VIII. Magyar Gyógyszerkönyv. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
Külső hivatkozások
szerkesztés
