Pachuca de Soto

Pachuca de Soto (röviden Pachuca) város Mexikóban, Hidalgo állam fővárosa. Lakossága 2010-ben meghaladta a 256 000 főt.

Pachuca de Soto (Pachuca)
Pachuca de Soto címere
Becenév: La Bella Airosa, La Novia del Viento, Cuna del Fútbol Mexicano, Tuzolandia
Közigazgatás
Ország	Mexikó
Állam	Hidalgo
Község	Pachuca de Soto
Községi elnök	Eleazar García Sánchez (2012–2016)
Irányítószám	42000–42119
Körzethívószám	771
Testvérvárosok	Lista Little Rock Ponferrada Eagle Pass Camborne
Népesség
Teljes népesség	297 848 fő (2020)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2350–2500 m
Időzóna	CST (UTC-6) CDT (UTC-5)
Elhelyezkedése
é. sz. 20° 07′ 21″, ny. h. 98° 44′ 10″20.1225, -98.736111111111
Pachuca de Soto Pozíció Hidalgo térképén
Pachuca de Soto honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Pachuca de Soto témájú médiaállományokat.

Földrajz

Fekvése

A település a Vulkáni-kereszthegység hegyei között épült fel körülbelül 2400 méteres tengerszint feletti magasságban. Bizonyos részei a hegyek közti medencében terülnek el, de vannak utcái, amik már felkapaszkodnak a meredek hegyoldalakra is. Délkeleten egybeépült Mineral de la Reforma község több kisebb városával. A csapadék egyenetlen eloszlása miatt Pachucának állandó vízfolyásai nincsenek, csak néhány időszakos patak, például a San Pablo és a Derrame de Presa.

Éghajlat

A város éghajlata meleg, de nem forró (mexikói viszonylatban még hűvösnek is számít), és viszonylag száraz. Minden hónapban mértek már legalább 25 °C-os meleget, a rekord elérte a 40 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,3 és a májusi 16,6 fok között váltakoznak, fagy ősztől tavaszig előfordul. Az évi átlagosan 412 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 60%-a.

Pachuca éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	35,0	29,0	28,4	40,0	32,0	33,0	27,0	27,0	27,0	27,0	26,0	25,0	40,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	19,8	20,7	23,0	24,6	24,1	22,0	20,7	20,8	20,5	20,4	20,0	19,7	21,4
Átlaghőmérséklet (°C)	11,3	12,1	14,3	16,2	16,6	15,7	15,0	14,8	14,5	13,6	12,1	11,6	14,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	2,8	3,4	5,6	7,8	9,2	9,4	9,2	8,8	8,4	6,9	4,2	3,5	6,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−9,0	−6,0	−7,0	−2,0	1,0	0,0	2,0	3,0	−2,0	−3,0	−6,0	−7,0	−9,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	9	8	14	33	58	70	70	49	58	25	11	7	412
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional

Népesség

A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett, csak egy alkalommal csökkent:

Év	Lakosság
1990	174 013
1995	209 996
2000	231 602
2005	267 751
2010	256 584

Története

Nevének eredete

A Pachuca szó eredete máig nem tisztázott, több elmélet is létezik rá. Van, aki szerint a „szűkség, keskenység” jelentésű pachoa szóból ered, mások azt vélik, a „kormány székhelye” jelentésű pachoacanból, de vannak akik szerint gyárak (patlachiucan) vagy könnyek (a choctia szóból) helye volt eredetileg. Van olyan forrás is, ami szerint a patlachi jelenti a kormányzást, és ennek, valamint a „hely” jelentésű can szónak az összetétele miatt jelenti a kormányzás helyét. Baltazar Medina 1682-ben megjelent Crónica de la Santa Provincia de San Diego című művében arról ír, hogy a helyiek a tepeachoacan szó eltorzított változatát, a pachoacant használják, méghozzá „a hadsereg helye” jelentéssel. Olyan elmélet is létezik, miszerint a patli („gyógyszer”), a chihua („készít”) és a can szavakból tevődött össze, és így azt jelenti, hogy a hely, ahol gyógyszereket készítenek. De mivel a patlani szó repülő tárgyat jelent, ezért akár azt is jelentheti, hogy hely, ahol repülő dolgokat készítenek.

A spanyol hódítás előtt

A mai település környéke már az őskorban is lakott volt: a Cerro de las Navajas csúcsnál nyílvégeket, obszidiánból készült reszelőket és 14 000 éves mamutmaradványokat találtak a régészek, valamint a község több pontján más, ugyancsak a környék egyik legfontosabb kincséből, obszidiánból készült eszközöket is. A Pachuca vidékén talált kerámiaedények (főként fazekak és mozsarak) leggyakrabban fehér alapon fekete és sárga–vörös színekkel vannak díszítve; ezt annak ellenére neveznek ma vaszték stílusnak, hogy inkább a metztitláni birodalomra volt jellemző, ami ezek szerint a mai település vidékére is kiterjedt. A vörös alapon fekete díszítésű mozsarak, tálak és pulqués poharak viszont a Mexikói-völgy északi részének, azon belül is a texcocói régió kultúrájának hatását mutatják.

I. e. 2000 környékén az addig vadászó és gyűjtögető életmódot folytató lakókat felváltották a letelepedett, mezőgazdaságból élő népek. A vidék azóta is folyamatosan lakott, megtalálhatók a nyomai a teotihuacani kultúrának és a toltékoknak is, de jelen voltak az egymással ellenséges otomik és csicsimékek is, közülük az utóbbiak 1182-ben szilárdították meg végleg hatalmukat az általuk Cuauhtlalpannak nevezett vidéken, ahova a település is tartozott. 1430-ban Pachuca Tenochtitlan uralma alá tartozott, a hagyomány szerint ebben az időszakban kezdődött meg a környékbeli bányák kiaknázása.

A spanyol hódítás utáni évszázadok

Egy 1527-ből származó dokumentum alapján sokáig tartotta magát az a nézet, hogy Pachucát az a Francisco Téllez hódította meg 1524 körül, aki 1519-ben Hernán Cortésszel együtt érkezett meg az Újvilágba. Ám később kiderült, hogy a dokumentumot utólag meghamisították, eredetileg szó sem volt benne Pachuca városáról.

A környék gazdag bányáit a spanyolok 1552 körül fedezték fel, a következő években emiatt sorra érkeztek a településre a letelepedő bányamunkások, akiknek köszönhetően 1560-ra az 1550-es népesség – mintegy megnégyszereződve – 2200 fő körülire nőtt. A bányászat történetének egyik fontos eseménye, hogy 1555-ben a Sevillából származó Bartolomé de Medina az itteni Purísima Concepción nevű haciendán (később Purísima Chicának nevezték, ma a városi teniszklub központja) kidolgozta a később évszázadokon át használt higanyos ezüstkinyerési módszerét, a Beneficio de Patiót. A következő évszázadokban a település lakossága folyamatosan nőtt, ám területe kicsi maradt; egy 18. század végi leírás emellett azt is kiemeli, hogy a lakók többsége írni-olvasni nem tudó bányamunkás.

Függetlenség, 19. század

Pachucai ezüstbánya a 19. században

A 19. század elején zajló mexikói függetlenségi háborúnak nem voltak jelentős eseményei Pachucában, ám ez idő alatt, jelesül 1813-ban szerezte meg a település a ciudad rangot, miután Francisco de P. Villaldea befizetett 3000 pesót. A függetlenség elérése után az 1824-es alkotmány értelmében a város és környéke a hatalmas kiterjedésű México államhoz tartozott. Ez idő tájt kaotikus állapotok uralkodtak, az ipar és a bányászat romokban hevert, csak a mezőgazdaság működött úgy-ahogy. 1824-ben azonban Regla harmadik grófja angoloknak adta bérbe a bányákat, akik egészen 1848-ig működtették azokat, majd eladták egy mexikói cégnek. A munka 1850-ben indult újra, a város ismét növekedésnek indult.

20. század

A forradalom idején élelmiszerhiány és szegénység jellemezte Pachucát. A helyi bányásztársaságok kis kartondarabokat hoztak forgalomba pénz gyanánt, 5, 10, 20, 25 és 50 centavó értékben, melyeknek a nép a zöld, a papagáj, a rózsa és a galamb („verde”, „perico”, „rosa” és „paloma”) neveket adta. A forradalom utolsó erőszakos eseményei 1915 elején történtek, amikor a szomszédos Real del Monténél csata zajlott le, majd a villista Martínez y Martínez tábornok bevonult a városba.

Az UAEH egyetem központi épülete

A forradalom utáni évtizedek a hanyatláséi voltak. Az ezüst ára jelentősen csökkent a világpiacon, ezért a helyi bevételek is csökkentek. Ráadásul folytatódtak a zavaros politikai és katonai események is: 1924. január 2-án például a delahuertista Marcial Cavazos tábornok csapatai szállták meg a települést, majd elmenekültek, és 10-én újra betörtek a városba. A következő években számos ház maradt üresen, már-már az összeomlásuktól kellett tartani, a környező területeken azonban a parasztok birtokokat kaptak, és elkezdtek kialakulni a mai külvárosok. A hanyatlás mellett azonban a fejlődés apró jelei is megnyilvánultak: 1937-ben felépült például a La Surtidora-, 1939-ben pedig a Benito Juárez-piac, valamint tudományos-irodalmi intézet is nyílt.

Az 1940-től 1965-ig tartó időszaknak csak az elejét jellemezte a hanyatlás. A nagy veszteségek és a magas háborús költségek miatt 1947-ben az akkori amerikai bányatulajdonosok kénytelenek voltak eladni a bányákat Mexikó államnak. A magas munkanélküliség azonban felgyorsította az elvándorlást, Pachucában sokáig évi 1% alatt volt a népesség növekedése, mialatt az országban sokkal gyorsabban gyarapodott a lakosság. Néhány intézmény azonban ekkor is létrejött, például 1942-ben nyitotta meg kapuit a Benito Juárez normáliskola. 1943 januárjában azonban lebontották a régi Bartolomé de Medina-színházat, helyére pedig egy nagy, jellegtelen épületet emeltek, ami megbontotta a Plaza Independencia tér egységes látképét. 1956-ban lebontották a Hidalgo vasútállomást is, helyén jött létre a következő évben a később a város egyik fő központjává vált Plaza Juárez nevű tér. Az állomáshoz tartozó vasúti területeken pedig 1958-ban felépült az első lakótelep, a Colonia del Periodista, amit a következő években egyre több követett.

1961. március 3-án a tudományos és irodalmi intézetből megalakult az állam egyeteme, az UAEH, ahol eleinte jogászokat és mérnököket, később már kereskedelmi és egészségügyi szakembereket is képeztek. A következő évtizedekben a város újra fejlődésnek indult, a lakosság is növekedni kezdett.

Turizmus, látnivalók

A városközpont az óratoronnyal

A városban számos múzeum és műemlék várja a látogatókat. Pachuca egyik jelképének számít a függetlenségi háború kitörésének 100. évfordulója alkalmából 1910. szeptember 15-én felavatott, 40 méter magas óratorony. A Szent Ferenc-templomot és egykori kolostort 1596-ban alapították, az építkezés 1660-ban fejeződött be. Jelentős műemlék még a La Asunción-kápolna, a 20. század elejéről származó metodista templom, az 1902-ben épült, klasszicista stílusú Bancomer-épület, a 19. századi Casa del Conde Rule nevű ház és a 17. századi Edificio de las Cajas Reales. Három legfontosabb emlékműve Miguel Hidalgóra (az állam névadójára), Benito Juárezre és a gyermekhősökre emlékezik.

Múzeumai közül kiemelkedik a főként az állam történetét bemutató Museo Regional de Historia, a Nemzeti Fényképészeti Múzeum, az állam és a nemzet történelmével egyaránt foglalkozó Museo Histórico, a bányászati múzeum, az ásványmúzeum, a főként a fiataloknak szóló interaktív Museo El Rehilete, valamint a Hidalgo nevű planetárium.

Sport

A település az otthona Mexikó egyik első labdarúgóklubjának, az 1901-ben alapított CF Pachucának, ami miatt a települést a „mexikói labdarúgás bölcsőjének” is nevezik. A Tuzos („tasakospatkányok”) becenevű együttes stadionjában, az Estadio Hidalgóban 2011-ben U17-es világbajnoki mérkőzéseket is rendeztek.